A 2015-16-os magyar bajnokság utolsó fordulójában a Diósgyőr hazai pályán fogadta a Paksot. Ez a tény önmagában talán nem olyan érdekfeszítő egy mezei futballszerető embernek, hiszen a mérkőzésnek nem volt különösebb tétje egyik csapat számára sem. A találkozó azonban mégis emlékezetes marad, hiszen ezen a napon ült le 400. alkalommal a kispadra Egervári Sándor a magyar első osztályban. Talán egy könyv sem lenne elég összefoglalni a mesteredző karrierjének minden fontos részletét, mi azonban megpróbálkoztunk a lehetetlennel, és a volt szövetségi kapitánnyal felidéztük edzői pályafutásának legfőbb mérföldköveit.
Hidegkuti Nándor is az edzője volt
– Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az Aranycsapat két játékosa, Hidegkuti Nándor és Budai László is volt az edzőm, nagyszerű szakemberek mellett pallérozódtam játékosként is. Mészáros József, Lakat Károly, vagy például az a Mezey György is volt a trénerem, akinek később hosszú időn keresztül voltam a pályaedzője a válogatottnál, és a Kispest-Honvédnál egyaránt. Szakmaiságban, közösségformálásban és mentális felkészítésben is sikerült valamit ellesnem az említett úriemberektől, és beépítettem ezeket a saját filozófiámba, játékfelfogásomba. Az utóbbi évtizedek legmeghatározóbb edzője Mezey György, talán ő volt rám a legnagyobb hatással, mind akkor, amikor a játékosa voltam, mind pedig akkor, amikor együtt dolgozhattam vele – kezdte a múltidézést a Rangadó.hu-nak Egervári Sándor.
Mezey György és Both József mellett is tevékenykedett segítőként hosszú éveken keresztül, majd pedig 1993-ban megkapta első önálló megbízatását a BVSC-nél.
– Tíz év labdarúgói karrier, és tíz év pályaedzői tevékenység után abszolút felkészültnek éreztem magam erre a feladatra, mindenféleképpen masszívnak éreztem a magam mögött hagyott időt. Egy kiesés szélén álló BVSC-ből közel három év alatt majdnem bajnokot csináltunk, az egy nagyon szép időszaka volt a karrieremnek – folytatta Egervári, aki játékosként megfordult a Budapest Honvéd, Szeged és az MTK csapataiban is.
Olyan játékosokkal dolgozott, akiknek voltak céljaik
Vezetőedzőként először az 1998-1999-es szezonban lett bajnok az MTK-val, amely csapattal később, a 2002-2003-as idényben is aranyérmet szerzett. A Dunaferrel is sikerült az élen végeznie, a piros-fehér csapatot 2000-ben vezette a dobogó legfelső fokára.
– Pályaedzőként is voltam kétszer bajnok a Honvédnál, és szerencsére mindig sikerült együtt dolgoznom olyan játékosokkal és vezetőkkel, akikkel jelentős célokat tűztünk ki magunk elé, és ezeket sikerült is megvalósítani. Ez a három aranyérem, amit vezetőedzőként a dunaújvárosiaknál és az MTK-nál nyertem, nagyon jó indítása volt az önálló edzői tevékenységemnek – emlékezett vissza arra az időszakra a 65 éves tréner, amikor öt év alatt háromszor nyert bajnokságot aktuális együttesével.
Azonban nem csak klubcsapatoknál tevékenykedett Egervári Sándor, hanem a nemzeti válogatottaknál is. Az U20-as válogatottal bronzérmet szerzett a 2009-es egyiptomi világbajnokságon, ami óriási eredménynek számít a mai napig is. Aztán 2010 nyarán a felnőtt válogatott élén váltotta Erwin Koemant, és egészen 2013 októberéig volt a magyar nemzeti csapat szövetségi kapitánya.
– Összességében nem lehetünk elégedetlenek, hiszen generációváltás során sikerült néhány fiatalt beépítenünk az U20-as csapatból a felnőttek közé. Lépésről-lépésre haladtunk előre, a negyedik kalapból a harmadikba kerültünk, a harmadikból pedig a másodikba, aminek a segítségével napjainkban Európa-bajnokságra is kijutott a csapat. Voltak nagyon szép győzelmek, például a törökök és a svédek ellen, de voltak nagyobb kudarcok is, azonban ebben a sportban ez benne van, nem csak mi, hanem a brazilok, vagy a spanyolok is szenvedtek nagyobb arányú vereséget. Összességében azonban a csapat folyamatosan haladt előre az európai ranglétrán – meséli a volt szövetségi kapitány, aki nagyon szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, amikor közel negyvenezer magyar ember szurkolt a válogatottnak a Puskás Ferenc Stadionban.
Nem elégedetlen a diósgyőri produkcióval
Az ősz hajú tréner jelenleg a Diósgyőri VTK csapatának a vezetőedzője, ahol mind a játékosok, mind pedig a szurkolók hamar elfogadták őt.
– Januárban kezdtem el dolgozni Diósgyőrben, és nem vagyok elégedetlen, hiszen az átigazolások terén nem volt sok lehetőségünk, és ennek ellenére sikerült stabilizálni a helyünket a mezőnyben. Volt egy időszak, amikor már ötödikek is voltunk a tabellán, így aztán végül magabiztosan bennmaradt a csapat, pedig az ősszel még a kiesés veszélye is fenyegette a fiúkat. Megelégedve nem lehetünk, de nem vagyok elégedetlen a tavaszi szereplésünkkel. Meg kell erősítenünk a keretünket, hogy a következő bajnokságban reális esélyünk legyen a 4-6. hely megszerzésére – mondta a Rangadó.hu-nak a DVTK jelenlegi mestere.
És hogy ilyen sok tapasztalattal, és 400 NB I-es mérkőzéssel a háta mögött még milyen céljai vannak Egervári Sándornak?
– Nem feltétlenül a bronzok vagy az aranyérmek motiválnak egy-egy munkavállalás kapcsán. Elég sok célkitűzése van az embernek, például én nagyon fontosnak tartom, hogy a játékosok egyéni fejlődésében sokat segítsek, az együttműködésünk során a játékost a legjobb formájába tudjam hozni, hiszen ha mindenki fejlődik, akkor egyre többet tudnak betenni a közösbe, és ez által egyre eredményesebb lehet a csapat. Akármilyen közösségbe kerülök, az én legfőbb törekvésem az, hogy megpróbáljam átadni a játékosoknak azt a tudást, hogy olyan teljesítményt tudjanak nyújtani, amivel aztán a válogatott ajtaján kopogtathatnak – zárta a honlapunknak adott interjút az edző, akivel kapcsolatban természetesen megkérdeztük volt, és jelenlegi játékosait is.
Közösségben, csapatépítésben gondolkodik
Hajdu Attila 2003-as bajnok MTK csapatának a kapusa volt, és nagyon jó kapcsolatot ápolt Egervárival.
– A legfontosabb, amit vele kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy elsősorban a közösségben és a csapatépítésben gondolkozik. A mai napig én is így próbálom meg a munkatársaimat irányítani az üzleteimben, hogy együtt dolgozzanak. Ez a hozzáállás nekem nagyon imponáló volt, amikor ő volt az edzőm. Nem tartozik a keménykezű trénerek közé, azonban így is mindenkinél el tudja érni, hogy tiszteljék őt. Elmagyarázza, hogy mi miért történik, hogy mi egy játékos pontos feladata, nagyon jól elmondja a taktikát, és beszélget a játékosaival. Emiatt is szerettem őt, mert mindig tudtam, hogy mit miért csinálunk a pályán. Felkészült ember, aki kellő szorgalommal és aprólékossággal építi fel a csapatot, térképezi fel az ellenfelet, és dolgozza ki a taktikát. Egy rendkívül humánus gondolkodású ember. Talán Vicente del Bosque a spanyol megfelelője Sanyi bácsinak. Soha nem hozott hirtelen döntéseket, mindig józan ésszel hozta meg azokat – nyilatkozta Hajdu Attila.
Érti a tréfát is
Koman Vladimirnek a 2009-es U20-as világbajnokságon, majd később a felnőtt válogatottnál is az edzője volt, jelenleg pedig Miskolcon is együtt dolgoznak Egervári Sándorral.
– Sanyi bá nagyon ért ahhoz, hogy a társaságot összekovácsolja, és egy jó közösséget hozzon létre, mind a pályán, mind pedig az öltözőben. Amikor megérkezett hozzánk Diósgyőrbe, nem volt túl rózsás a helyzet, nem volt jó a légkör az öltözőben. Nem azt mondom, hogy széthúzás volt, de sajnos nem volt annyira összetartó a társaság, viszont amint megérkezett Sanyi bácsi, egyből elkezdett ezen dolgozni, és nagyon jól összerakta az együttest. Ebből kifolyólag pedig már jobb eredmények is születtek utána a pályán. Nagyon jó edzéseket tart Pisont Istvánnal együtt, nem csak pszichológiailag, de taktikailag is felkészült szakember, én csak jókat tudok róla mondani. Rengeteg sztori és jó vicc kötődik hozzá. A humorával is minden rendben van, nagyon jó poénokat szokott ellőni, érti a tréfát, és sokat is lehet vele viccelődni – mondta honlapunknak a diósgyőriek középpályása.
