A horvát válogatott elleni kezdőcsapat nem kísérleti tizenegy volt, Bernd Storck azt a szerkezetet és azokat a játékosokat küldte pályára, amivel, akikkel nyilván az Eb-n is számol. Kivétel persze akad, hiszen a kapuban ezúttal nem Király Gábor állt, aki pedig a legnagyobb eséllyel őrzi majd a magyar kaput Franciaországban. Rajta kívül Dibusz Dénes véd rendszeresen, meg is kapta az első félidőt Modricék ellen, nem lenne meglepő, ha ő és Bogdán Ádám lennének a két további kapus – Gulácsi Péternek ez esetben marad a szurkolás.
A két végén még lehet variálni
A sors úgy rendelte, hogy a csapat „másik végén” is adódjon egy kis töprengenivaló, hiszen Priskin Tamás megsérült, és az első hírek szerint veszélybe kerülhet a szereplése az Eb-n. Így Storcknak változtatnia kell, igaz, nem a szerkezeten, hiszen Szalai és Böde személyében eddig is megvolt a két másik center a 4-2-3-1-es felálláshoz, közülük Szalai használhatóbb mezőnyben és védekezésben, Böde viszont manapság egyértelműen jobb passzban van befejező csatárként.
A Horvátország elleni kezdőcsapatban egy poszt van még, amelyért nem mondható lefutottnak a harc: Korhut Mihály a második félidőben felnőtt a feladathoz balhátvédként, és élt az eséllyel, de ha Kádár Tamás egészséges lesz, Storck jó eséllyel inkább őt favorizálja a kezdőcsapatban. A másik oldalon Fiola Attila is jól játszott, voltak kifejezetten szép mentései. Ugyanakkor sem ő, sem Korhut nem igazi, „született” fullback, azaz a támadásokkal is felfutó, majd visszaérő szélső védő – szerepeltetésük esetén biztonsági(bb) játékot kell játszania a csapatnak.
A sláger: Nikolics helye
A középpályán Kleinheisler László őrzi a nagy felfedezése óta tartó jó formáját, helye nem lehet kérdéses a csapatban. Nagy Ádám kevésbé csillog, mint ősszel, de Storcknál alighanem ő is alapember lesz, Dzsudzsák Balázs kihagyhatatlan, hátul a Guzmics-Lang páros is egyre érettebben dolgozik össze. A német kapitány szemmel láthatóan tudja, mit akar és el is tudja azt érni a játékosoknál: Horvátország ellen egyik félidőről a másikra képes volt szintet lépni agresszivitásban, kezdeményezőkészségben a csapat.
A nagy kérdőjelek tehát nem a bekerült, hanem a bekerülésre váró, vagy éppen kikerült játékosok kapcsán vetődnek fel. Nikolics Nemanja helyét Storck még keresi, a csatár is elmondta, megbeszélték a kapitánnyal, hogy kipróbálnak valami újat – Nikolics nem volt rossz a bal oldalról indulva, ugyanakkor, ha van játékos, aki teljesen mást játszik a klubjában, mint a válogatottban, az ő. És ez azért nem mindegy, mert köztudottan a leggólerősebb magyar csatárról van szó, mármint klubszinten… De Nikolics (ha nem is kezdőként) szinte biztosan ott lesz Franciaországban, ahogyan alighanem Németh Krisztián is, bár nem volt meggyőző a játéka szombaton. Katarban lövi a gólokat, de legalább egy szinttel lejjebb játszik, mint az elmúlt években, ami azért nem mindegy. Pláne, hogy tőle elsősorban a mezőnymunkát, a dinamikát várja el a kapitány.
Akik még bizakodhatnak
És az ő helyén akár szóba jöhet más is, bár Gyurcsó Ádám sokkal inkább klasszikus szélső. Neki jó szezonja van, a Videotonban is sokat és jól játszott, lengyel csapatában is megőrizte formáját, viszont a horvátok ellen nem állt be. Dzsudzsák posztján nyilván kevés esélye van bekerülni, a másik oldalon talán több lenne, de Némethet védekezésben hasznosabbnak látja a kapitány, ahogyan Stieber Zoltánt is.
Gyurcsó mellett Lovrencsics Gergő is reménykedhet még nemcsak a kerettagságban, de a pályára lépésben is az Eb-n, már ha jó állapotban lesz. Ő is beillik a szélről induló, visszazárni is képes, gyors játékosok sorába. Igaz, épp, mert ilyenből több is van, nem lesz könnyű dolga – viszont szerkezetváltás esetén 4-3-3-ba meccs közben is behozható (lenne).
A középpályán nem annyira a személyek, inkább elrendezésük lehet kérdés. Elek Ákos nagyon jól szállt be a horvátok ellen, a csapat motorja volt a második félidőben. Duzzad az önbizalomtól, fizikálisan is rendben van a kínai kaland után. Viszont Nagy Ádámmal együtt nem játszatja őt a kapitány, mert akkor a labdát jobban elosztani tudó Gerának nem lenne hely a szerkezetben. A Fradi kapitánya pályája vége felé ott lehet egy világversenyen, de ez nem a korral járó érdem.
Juhász talán, Kovács aligha…
Erről éppenséggel Juhász Roland tudna mesélni. Ha van érdekes kérdőjel a keret kapcsán, az az ő szereplése: a Videotonban rendre megkapja a lehetőséget, ellentétben klubtársával, Lang Ádámmal, a válogatottban viszont a fiatalabb védő kiszorította őt a pótselejtezőn nyújtott megbízható játékával. Juhász, ha már kopott is a sebessége, kétségtelenül megérdemli, hogy ott lehessen egy Európa-bajnokságon, de jelen állás szerint csak tartalékként számol vele a kapitány. Ha Kádár Tamás felépül, ő is képes a védelem közepén szerepelni. Ez esetben kérdés, ki jöhet szóba szélsőhátvéd poszton.
És itt elérkeztünk azokhoz, akik – bár Bernd Storck úgy nyilatkozott, nagyjából megvan a keret egésze és csak egy-két embert figyel a mostaniakon kívül – esetleg még bekerülhetnek. Mivel a kontinenstorna előtt még két meccset játszik a csapat, nagy kísérletezésre nincs idő. A Honvéd fiatal jobbhátvédje, Botka Endre sokak szerint alkalmas lenne már most a kipróbálásra, előrébb is vannak páran, akiket a kapitány figyelmébe ajánlanak (Sallai Roland, Balogh Balázs, vagy a korábban stabil válogatott és több poszton is bevethető debreceni Varga József). De aligha tévedünk, ha azt mondjuk, „kleinheisleri” szintű meglepetésre már nem számíthatunk a kerettel kapcsolatban Storcktól.
Végül, persze minden keretalakításnak megvannak a vesztesei: ahogy egyre jobban állt össze a mostani csapat és szerkezet, úgy tűnik egyre kevésbé esélyesnek a csapatba kerülésre például a fehérvári Kovács István, akinek nem nagyon látni a helyét ebben a felállásban, noha egy-két éve sokan várták, hogy hosszú távra alapember lesz a válogatottban (tegyük hozzá: tavasszal a Videotonban sem képes jó teljesítményre). De épp így nehéz jelenleg Radó Andrást is elképzelni az Eb-csapatban, hiszen a Fradiban sem alapember. És akkor ugyebár az elmúlt évek két legnagyobb tehetségnek kikiáltott magyar játékosáról beszélünk.
