Egerszegi Tamás nyáron búcsút intett a magyar élvonalnak és a lengyel másodosztályba igazolt. A 26 éves játékos egyre meghatározóbb szerepet tölt be a Miedz Legnicánál, nem mellesleg öles léptekkel haladnak az élvonal felé. A Rangadó.hu a lengyel kalandról kérdezte az egykori mezőkövesdi középpályást.
– Júliusban igazolt a Legnicához, hogyan jött a külföldi lehetőség?
– A Miedz Legnica a menedzseremen keresztül jelezte nyáron, hogy érdeklődnek irántam. Mivel nem igazán ismertük eleinte a lengyel másodosztályt, alaposan feltérképeztük, mégis hova igazolhatok. Csak pozitív visszajelzéseket kaptam, a klub kimondott célja, hogy feljusson az élvonalba, ez pedig nagyon vonzó volt számomra.
– Meg sem fordult a fejében, hogy marad Magyarországon?
– Itthonról is érdeklődtek irántam: egyrészt a Mezőkövesd szeretett volna megtartani, de a Paks és a Vasas is hívott. Ugyanakkor mindenképpen külföldre akartam igazolni, ám mivel nem vagyok válogatott, ezért nem voltam könnyű helyzetben. Végül mindent mérlegelve úgy ítéltem meg, hogy a lengyel másodosztály remek ugródeszka lehet karrieremben.
– Milyenek voltak az első benyomásai?
– Hét-nyolc órás autóút vezetett Lengyelországba, de nagyon pozitívak voltak az első tapasztalatok. A stadion nagyon hasonló az Újpest FC létesítményéhez. Összességében jó körülmények fogadtak a Miedz Legnicánál, kiváló a pályák minősége, nem lehet panaszom semmire.
– Önnel együtt több légiós is alkotja a keretet, hamar befogadták a társak?
– A lengyelek mellett négy spanyol, két horvát és egy ghánai csapattársam is van, mivel ők beszélnek angolul, könnyen ment a beilleszkedés. A lengyelek annyira nem tudnak angolul, inkább csak a fiatalok. A vezetőedzőnk kizárólag lengyelül beszél, viszont a másodedző tud angolul, vele kiválóan kommunikálok, és ha kell, közvetít köztem és a mester között.
– Tervezi, hogy megtanul lengyelül?
– Pár kifejezést természetesen már tudok, amikor pedig szabadidőm engedi, igyekszem minél több új dolgot elsajátítani, de meg kell jegyeznem: nagyon nehéz nyelv a lengyel.
– Az elmúlt négy fordulóban kezdőjátékos volt, végigjátszotta csapata bajnoki mérkőzéseit. Kellett ennyi idő, hogy belerázódjon a lengyel közegbe?
– Meglátásom szerint mindenki úgy tudja magát elfogadtatni, ha jól játszik. Eleinte csak az edzéseken mutathattam meg, mire vagyok képes, mivel az alapozást nem a klubommal csináltam… Emiatt nehéz volt felvenni a ritmust, de szerencsére fokozatosan beépültem a csapatba. Az elmúlt bajnoki mérkőzéseken kivétel nélkül kezdő voltam, ezt a sorozatot szeretném folytatni a hátralévő négy őszi fordulóban. Jó és eredményes játékot várok magunktól.
– A kitűzött cél, azaz a feljutás felé magabiztosan haladnak, hiszen vezetik a bajnokságot.
– Így igaz, minden a tervek szerint halad, hiszen jelen pillanatban elsők vagyunk. A riválisok ellenünk rendre beállnak védekezni, ezért nagyon hatékony támadójátékkal kell előrukkolnunk hétről hétre. Velem egyébként a mester négy védős rendszerben a bekkek előtt számol védekező középpályásként, tehát legfőképpen szűrő feladataim vannak. Szeretek egyébként részt venni a támadásokban is, de itt, Lengyelországban nem ez az elsődleges feladatom, az edző utasításait pedig maximálisan szeretném betartani.
– Az NB I-ben majd’ 150 bajnoki mérkőzést húzott le, a lengyel másodosztályt hova tudná elhelyezni a magyar élvonalhoz képest?
– A bajnokság pörgős, nagyon gyors a játék, rengeteg párharc van minden mérkőzésen. A saját bőrömön azt tapasztaltam, hogy Lengyelországban sokkal több párharcban veszek részt, mint a magyar NB I-ben. A magyar játékosok technikásabbak, de a meglátásom szerint a lengyelek mentálisan sokkal erősebbek. Minden labdáért meg kell küzdeni, illetve már a másodosztályban is a támadófoci dominál – a legtöbb csapatnál.
– Mennyi néző látogat ki egy-egy lengyel másodosztályú mérkőzésre?
– Annyian vannak itt is a meccseken, mint átlagban az NB I-ben, nálunk két-háromezer drukker rendre helyet foglal a lelátón.
– Hétvégén rangadót vívnak, hiszen a második helyen tanyázó Chojniczanka otthonába látogatnak. Csakis győzelemben gondolkoznak?
– A hétvégi rangadóra nem készülünk máshogy, mint bármelyik másik mérkőzésre. Lengyelországban komoly hangsúlyt kap a videózás is, így rendre nem csak a saját játékunkat elemezzük ki alaposan, hanem az ellenfelét is. Természetesen szombaton győzni szeretnénk, jó lenne négy pontra elhúzni a riválistól, ez a célunk. A téli szünetre mindenképpen első helyen és a lehető legnagyobb előny birtokában szeretnénk menni.
– Mik a közeli céljai a Legnicával, illetve Lengyelországban?
– Kizárólag kis lépésekben gondolkozom: minél több lehetőséget szeretnénk kapni a hátralévő mérkőzéseken. Azzal a céllal igazoltam Lengyelországba, hogy bajnok legyek a Miedz Legnicával, a következő szezonban pedig már a lengyel élvonalban mutatnám meg, mire vagyok képes.
– Tartja a kapcsolatot a lengyelországi magyar légiósokkal?
– Gyurcsó Ádámmal tartom leginkább a kapcsolatot, többször beszéltünk már az elmúlt időszakban. A menyasszonyom és Ádám barátnője kiváló viszonyt ápol egymással, legutóbb együtt voltak Pogon-meccsen. Nekem kimaradt az a bajnoki, mivel idegenben volt meccsem.
– A pályán kívül is megtalálta számításait?
Mivel töltődik fel szabadidejében?
– Legnicát hamar sikerült felfedeznem, mivel nem egy nagy város, ismerek már mindent, könnyen kiismerem magam, az emberek pedig nagyon barátságosak. Szerencsére a menyasszonyom sok időt tud itt tölteni velem, amikor szabadidőnk van, azt igyekszünk hasznosan eltölteni. Prágában is túráztunk már, illetve Wroclac nagyon közel van hozzánk, oda is többször ellátogattunk.