Kidobott pénz az infrastruktúrára és az utánpótlásra költeni a magyar futballban, amíg a klubokat nem kötelezik arra, hogy működjenek együtt az iskolákkal – vallja Dárdai Pál, aki a Világgazdaságnakadott interjút. A 41 éves Bundesliga-edzőt a Hertha bázisán kérdezték egyebek mellett fia dilemmájáról a német és a magyar válogatott között, Dzsudzsák Balázs átigazolásáról és a Bayern megkereséséről.
– Szerencse is kell hozzá, de a mutató jóval alacsonyabb volt, amikor 2015 februárjában átvettem a csapatot – reagált Dárdai arra felvetésre, hogy annak ellenére ott van az élbolyban a csapata, hogy a keret értékét tekintve csak a középmezőnybe kapott besorolást. – Drágán igazolni nem tudunk, a saját nevelésű játékosok beépítése mellett a lehető legolcsóbban szerezzük meg azokat a tehetséges fiatalokat, akikben fantáziát látunk. Az utóbbi időben John Brooks, Mitchell Weiser, Niklas Stark és Marvin Plattenhardt piaci értéke is megugrott a rendszeres játéklehetőség és a jó teljesítmény hatására. Nyugodtan dolgozhatok, senki sem kér számon, Michael Preetz sportigazgató ismer húsz éve, tudja, hogy mindig győzni akarok.
Míg a magyar focit továbbra is az állam tartja el, addig a németeknél virágzó üzlet a labdarúgás. Dárdai úgy látja, nem minden az infrastruktúra.
– Más világ, más anyagi lehetőségekkel. Magyarországon most már sokat költenek infrastruktúrára és az utánpótlásra, ám amíg a klubok nem lépnek partnerségre az iskolákkal, kidobott pénz az egész. Ha a gyerekek kilenc és tizenkét éves koruk között heti háromszor fociznak a napi kettő helyett, nem lesz belőlük futballista. Hiába építenek nekik pályákat, fizetik meg a velük foglalkozó edzőt és öltöztetik őket szép szerelésbe. A szakmai alapok később is hiányozni fognak a sprintek, az első labdaérintések dinamikájában, a letámadás vagy a területvédekezés automatizmusában. Ezen lehetne változtatni, ha az élvonaltól az NB III-ig minden klubot kötelezne az MLSZ, hogy építsen ki partnerkapcsolatot egy általános iskolával és egy gimnáziummal. Az máris negyven-nyolcvan gyerek egyesületenként, akik kellő óraszámban kapnak képzést délelőtt és délután is. Belőlük lehet labdarúgó. Aki a PlayStationt nyomogatja, abból nem.
A német utánpótlás-válogatottakban is számításba vett fiai mellett szóba kerültek azok a magyar utánpótlás-tehetségek is, akik esetleg Dárdai figyelmét is felkelthetik a Herthánál.
– Az U17-es Csoboth Kevin szemtelenül futballozik, gólérzékeny, a családi barátság miatt vállaltam volna, hogy figyelek rá, ha Berlinbe kerül. Rizikó tizenhat évesen család nélkül elengedni külföldre egy fiút, később viszont, húsz-huszonkét évesen szinte lehetetlen kijavítani a rossz beidegződéseket. Dzsudzsák leigazolására 2015-ben lett volna reális esély, de Törökországot választotta a Dinamo Moszkva után. Ha akkor ide jön, úgy jár, mint Salomon Kalou: rendesen leedzem, és formába lendül. Jót tett volna neki, de limitáltak a lehetőségeink. Balázs olyan sztárjátékos, aki mindig meg volt fizetve, nem várhattam el, hogy a két szép szememért alább adjon az igényeiből. Nekünk mérlegelnünk kell azt is, hogy akit szerződtetünk, azt egy napon haszonnal értékesíthessük tovább, harmincéves kor felett pedig ezzel nem számolhatunk.
Kleinheisler László és Szalai Ádám is szóba került.
– Kleinheislert nehéz betenni egy rendszerbe, ösztönösen játszik, csapong ide-oda. Külön művészet megtalálni a helyét a pályán, azok az idők pedig már elmúltak, hogy valaki szabadon játszik. Meg kell tanulnia alkalmazkodni. Szalai viszont rendkívül fegyelmezett, öröm vele dolgozni. Megdöglik a pályán, leköt két embert, ha kiszolgálják, gólokat is szerez. Ezt a fajta mentalitást még évekig kamatoztathatja a legmagasabb szinten.
A teljes interjúbólaz is kiderül, nemrég egy igazán nagy klubtól érdeklődtek Dárdai iránt, de hat-nyolc évig még Berlinben szeretne edzősködni.
