Bár nem a napokban, de a Guardian jóvoltából valamivel több mint öt évvel ezelőtt újabb történet került elő a magyar labdarúgás valaha volt legnagyobb legendájáról, Puskás Ferencről. Nem is akármilyen: a neves angol lap csakis jelentős elismeréssel tud beszélni arról a tettről, amelyet az Aranycsapat egykori játékosa pályája alkonyán véghezvitt.
Adott egy Garston nevű, Liverpool-közeli kis település az 1960-as években, amely rendkívül elmaradottnak számított Angliában. A ma már a Mersey-parti város részét képező területen javarészt hiányoztak a szociális programok, ezt a hátrányát pedig a mai napig sem sikerült teljesen levetkőznie, hiszen több más mutató mellett a 2011-ben angliai átlagnak számító 12 százalékos munkanélküliségi rátához képest itt például 30 százalékot mértek; minden egészségügyi, oktatási mutatóban a liverpooli átlag alatt vannak.
A helyi közösségi házban, a Bankfield House-ban (2007-ben bezárt) ezért nagy erőket mozgósítottak, hogy minél több szociális programot szervezzenek a helyieknek – az egyik ötlet pedig egy 1967-es gálameccs volt híres futballistákkal.
Ebben az esetben persze a híres futballistákat nem globális szinten kellett érteni: nem sokkal korábban visszavonult labdarúgókat kértek fel, akik éppen Garstonban éltek, ott nőttek fel vagy legalább megfordultak a South Liverpool FC névre hallgató helyi klubnál.
A legnagyobb fogásnak a Liverpool FC korábbi csapatkapitánya, Billy Liddell tűnt és bár ő sem számított kis névnek akkoriban, messze nem volt akkora vonzereje, mint egy világsztárnak.
Brian Taylor, az ötletgazda félt attól, hogy kevesen lesznek kíváncsiak a találkozóra, ezért földtől elrugaszkodott álmokat kezdett el hajkurászni.
Taylor első körben az akkor pályája csúcsán lévő, már kétszeres világbajnok Pelének, pontosabban klubjának, a Santosnak írt levelet és kérte fel arra, hogy vegyen részt a találkozón.
– Pelé természetesen a világ egyik legjobb játékosának számított és már a felkérés gondolata is kissé tiszteletlen volt. Ennek ellenére egy héttel később választ kaptam a klubtól, amelyben leírták, hogy sajnálatos módon a bajnoki küzdelmek során van szükségük Edson Arantes do Nascimento szolgálataira – fogalmazott Taylor.
Azt is tegyük gyorsan hozzá, hogy Sao Paolóban a mai napig is az angliainál sokkal súlyosabb problémák vannak, ráadásul a korabeli közlekedés is körülményesebb volt, mint manapság, úgyhogy Pelének nem igazán volt oka, hogy kiruccanjon Liverpoolba.
A második opció a Real Madrid, közelebbről Puskás Ferenc volt. Az akkor már 40 éves sztár 1966-ban még BEK-et nyert a Real Madriddal és továbbra is játszott a bajnokságban, így Peléhez hasonlóan számára sem lehetett túl vonzó egy ismeretlen terület megsegítésére hétközben futballozni.
A királyi klubnak küldött levélre válaszul érkező telegram azonban még Taylort is meglepte:
– Csak arra várok, hogy küldjenek egy repülőjegyet!
Így a háromszoros BEK-győztes, ötszörös döntős, világbajnoki ezüstérmes magyar Angliába látogatott.
Taylor a Heathrow reptéren találkozott Puskással, ahol egy stewardess tolmácsolása mellett költöttek el egy ebédet, majd Liverpoolba repültek. Ott Liddell, valamint a reptéri bizottság is üdvözölte, utóbbi az 500 ezredik utasnak nyilvánította és megajándékozta.
Puskás a Liverpool Echónak azt nyilatkozta, még nem szeretne visszavonulni.
Liverpooli napjai során a magyart egy helyi egyetemi tanuló segítette tolmácsolásával, a Dunloptól kölcsönautót kapott, ő pedig egy bőröndnyi relikviát hozott Madridból.
Az 1967. május 8-án rendezett barátságos találkozóra végül 10 ezer ember látogatott ki, ugyanennyi pedig a Holly Park kapui előtt maradt, mert nem fért be. A Liddell csapata ellen 5-3-ra elveszített összecsapás (együttese mindhárom találatát a Száguldó Őrnagy jegyezte) után Puskást szó szerint ki kellett menekíteni, miután az autogram-kérők csapata nem hagyott neki nyugtot.
A találkozó egyébként elérte célját: a mai áron nagyjából ezer forintos jegyárakból összesen hatmillió forintnyi font jött össze, amelyet a közösségi központ a későbbiekben más programokra fordíthatott.
2006-ban Garstonban a találkozó kapcsán emlékkiállítást rendeztek, amelynek sztárja egyértelműen Puskás volt még annak ellenére is, hogy Liddell a kor egyik legjobb angol labdarúgójának számított és az 1967-es plakátokon ő is ugyanúgy szerepelt – ez pedig újabb apró mozaikot illeszt hozzá ahhoz a képhez, amely bennünk, magyarokban az 1954-es világbajnokság hőséről él.
