A most 34 éves Kovrig Ákos a 2000-es években volt NB I-es és NB II-es labdarúgó, ám 2010-ben eltűnt a magyar futball palettájáról. Az azóta Norvégiában élő támadó azonban most hazatér és tervei is vannak – derül ki a baon.hu-nak adott interjúból.
– Labdarúgó-pályafutásom legszebb két évét töltöttem a Mattersburgnál – kezdte a 2007 és 2009 között Ausztriában szereplő védekező középpályás. – Szerepelhettem az UEFA-kupában, olyan játékosokkal futballozhattam együtt, mint az osztrák válogatott csapatkapitánya, a Leicesterrel bajnokságot nyerő Christian Fuchs, a kapuban pedig az osztrák válogatott kiválósága, Robert Almer állt. Több bajnokin előfordult, hogy a kezdő tizenegyből egyedül én nem tudtam felmutatni válogatottságot.
Kovrig később Szolnokon kísérletezett.
– Fél évig ingáztam a Tiszaliget és Kecskemét között. A család ezt megsínylette, a teljesítményem is romlott. Utóbbiban biztosan szerepet játszott az is, hogy a profi netanyai, haifai és osztrák évek után egy teljesen más közegbe csöppentem. Akkoriban gondoltam azt, hogy talán a futball nem is az én világom, váltani kell. Egy családi ismerős segítségével 2009 decemberében kimentem Norvégiába – nyilatkozta a korábbi Vasas- és Kecskemét-középpályás.
– Először egy pékségben dolgoztam, később egy hajógyárban festettem, takarítottam. Közben egy harmadosztályú klubnál játszottam, edzősködtem, és én voltam a csapatvezető is. Megtanultam, milyen az, amikor a labdarúgás mellett dolgozni is kell. Két évig ment a munka plusz foci párosítás, majd egy élvonalba feljutott női együttesnél lettem másodedző. A következő szezont már egy másik női gárdánál kezdtem vezetőedzőként, velük feljutottunk az élvonalba. Jelenleg férficsapatokkal foglalkozom, egy élvonalbeli U19-es gárdát irányítok, illetve egy ötödosztályú felnőttegyüttest. Utóbbi klubnál nemcsak vezetőedző, hanem sportigazgató is vagyok – mesélt kalandos életéről Kovrig, akit a helyi mentalitásról is kérdeztek.
– A norvégok befejezik a munkát valamelyik halászati cégnél – mert a többségük ebben az ágazatban dolgozik –, majd jönnek edzésre, ahol százszázalékos teljesítményt nyújtanak. Nem kell különösebben motiválni őket. Amatőrök, de a szemléletük akár egy profié – értékelt a 34 éves korábbi játékos, aki most hazatér.
– A fiunk négy-, a lányunk kétéves. Bár szeretünk Norvégiában élni, azt akarjuk, hogy a gyermekeink magyar iskolában tanuljanak, így a hazaköltözés mellett döntöttünk. Bízom benne, hogy kapok munkát a magyar labdarúgásban. Leginkább a klubvezetés érdekel, de az edzői feladattól sem zárkózom el. Biztos vagyok benne, hogy a külföldi tapasztalatokat itthon kamatoztatni tudom. Láttam, hogy máshol miként építenek fel egy profi klubot, milyen a játékos-stratégiájuk. Beszélek norvégul, angolul, kapcsolataim vannak a skandináv országokban. Mindezeket biztosan hasznosítani tudná egy magyar klub – vélekedett Kovrig.
