Légiósok

Megyeri: biztos vagyok benne, hogy eljön az én időm

A Getafe magyar hálóőre még nem gondol a hazatérésre.

Kapcsolódó cikkek

Vasárnap este lép pályára a Getafe a spanyol bajnokság utolsó fordulójában. A Megyeri Balázst foglalkoztató együttes még épp a bent maradást érő 17. helyen áll pontazonossággal a Sporting Gijonnal, este pedig a Betis otthonában vendégeskedik. A magyar hálóőr a Goal Magyarországnak mesélt a csapat felkészüléséről, az elmúlt idényről és a jövőjéről.

– Kijelenthetjük, hogy a csapatnál lezajlott edzőváltás pozitív hatással volt ránk – kezdte Megyeri Balázs. – Bár továbbra is rettentő nehéz a helyzetünk, de legalább a saját kezünkben van a sorsunk. Amennyiben győzni tudunk a Betis ellen, biztosan megtartjuk tagságunkat az élvonalban. A hangulatunk az elmúlt hetekhez képest nem sokat változott, hiszünk abban, hogy megoldjuk az utolsó feladatot is.

– Hogy értékeli a csapat idényét? A bajnokság eleji elvárásokhoz képest hogyan teljesítettetek?

– Nem kezdtük jól a bajnokságot, aztán volt egy remek sorozatunk, egészen a tizedik helyig tudtunk felkapaszkodni, majd jött egy pocsék széria, ami a kieső zónába sodort minket. A csapat viszont megmutatta az erejét, most ennek köszönhetően egy meccsre vagyunk a bennmaradástól. Személy szerint én úgy gondolom, hogy sokkal többre hivatott ez a csapat, mint azt a helyzete mutatja.

– Saját elvárásaival mennyire vagy elégedett? Guaita védte végig a bajnokságot. Nincs önben hiányérzet?

– Magasan van a léc. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, fel voltam erre a forgatókönyvre is készülve. Nem mondom, hogy könnyű volt, ez a szezon nagy erőpróba volt, mint az Olympiakosznál az első év után: a tanuló évnek vége, jövőre muszáj előre lépni és ezért dolgozom még az utolsó napokon is száz százalékosan. Minden nappal a jövőmet építem. Bánkódhatnék, hogy két kupameccs jutott nekem, és a nyolcéves profi pályafutásom alatt ebben a szezonban játszottam a legkevesebb tétmeccset, hogy mennyire peches vagyok, mert a kapustársam meg életében először védett több mint harminc bajnoki mérkőzést, de nem lennék előrébb. A kapusedzőmet idézve: amit most elvett az élet, azt majd visszaadja. Minden bizonnyal ő is látja azt a munkát, amit minden nap elvégzek. Biztos vagyok benne, hogy eljön az én időm. Most viszont van egy nagy feladatunk. Nyerni kell a Betis ellen, teljesen mindegy, hogy ki áll a kapuban.

– Ha hívnák itthonról, hazajönne a több játéklehetőség reményében? Mondjuk a Fradival egy BL indulás elég csábító lenne?

– Boldog vagyok a Fradi sikereit látva, ott nőttem fel és váltam profi játékossá. Ha tehetem, követem a képernyőn keresztül a csapatot, és szurkolok nekik. Hogy hazamennék-e? Őszintén, nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Tart még a bajnokság és a szezon legfontosabb meccse áll előttünk, jelenleg csak a vasárnap jár a fejemben.

Olvasói sztorik