Arsene Wenger 1996-ban vette át az Arsenal irányítását, s munkássága első tíz évében sikerült megreformálnia az angol futball világát. Unalmas focit játszó, és nem túlságosan eredményes csapatból bajnokcsapatot faragott. A 2003-04-es szezonban ráadásul veretlenül szerezték meg a Premier League aranyérmét az “ágyúsok”.
Később a Bajnokok Ligája döntőjéig is eljutott együttesével, ám az Emirates-stadion építését csak úgy tudta finanszírozni, hogy évről-évre eladta a legjobb játékosait. A francia tréner ennek ellenére mindig a legjobb négy közé vezette csapatát, amely regnálása kezdete óta egyszer sem hiányzott a Bajnokok Ligája csoportköréből.
Az Arsenal szurkolók 2014-ben rendkívül hosszú, eredménytelen időszakot zártak le, amikor a csapat kétgólos hátrányból felállt a Hull City elleni FA-kupa döntőben. Egy évvel később megvédte címét a csapat, ám lassan egy évtizede a bajnokságban, és a Bajnokok Ligájában sem tud beleszólni a nagyok dolgába. José Mourinho, aki köztudottan rossz viszont ápol Wengerrel többször is a francia mester orra alá dörgölte, hogy a világon nincs még egy olyan profi csapat, amelynél ennyi ideig tétlenül néznék az eredménytelenséget.
A pénzügyi nehézségeken felülemelkedve szisztematikus építkezésbe kezdett az Arsenal, Mesut Özil, Alexis Sánchez, majd Petr Cech is az Londonba szerződött. Úgy tűnt, minden adva van ahhoz, hogy hosszú évek után bajnok lehessen az Arsenal, amely korábban tavasszal mindig összezuhant. Idén sem lett ez máshogy, január végén indultak el a lejtőn Wenger legényei. Előbb váratlanul kikaptak a Watfordtól, majd a Chelsea 3-4-3-as felállása okozott megoldhatatlan feladványt Wengeréknek. Elkezdett égni a ház, ezt pedig csak tetézte a Bayern München elleni két 5-1-es fiaskó. Időközben pedig a Jürgen Klopp irányította Liverpool is átgázolt az Arsenalon.
A legutóbbi, West Brom elleni 3-1-es vereség során pedig hiába volt óriási labdabirtoklási fölényben az Arsenal, a második félidőben képtelen volt eltalálni az ellenfél kapuját. Santi Cazorla és Mesut Özil kidőlése úgy tűnik, megoldhatatlan szituációt hozott a francia trénernek.
A csapat legutóbbi öt bajnokijából négyet elveszített, s visszacsúszott a hatodik pozícióba. A kevesebb bajnokit játszó ágyúsok vesztett pontok tekintetében nincsenek reménytelen helyzetben, azonban az elmúlt hetekben mutatott játék köszönő viszonyban sincs azzal, amely a top négybe predesztinálhatná a csapatot. Sok tehetséges játékos alkotja a keretet, ám nincsenek olyan karakteres, vezető személyiségű játékosok, mint korábban Tony Adams vagy Patrick Vieira voltak.
Az pedig csak tovább ront az öltöző körüli légkörön, hogy Mesut Özil és Alexis Sánchez sem hosszabbította még meg jövő nyáron lejáró szerződését, s Wenger sorsa is a levegőben lóg.
S hogy lehet-e még ennél is rosszabb? Az Arsenal vasárnap 17 órától a Manchester Cityvel meccsel a bajnokságban. Újabb fiaskó pedig megpecsételheti Wenger 21 éves karrierjét az Arsenalnál.
A szurkolók egy jelentős csoportjánál már betelt a pohár, az elmúlt hetekben több tüntetést is szerveztek a mester ellen.
Joggal vetődhet fel a kérdés: a tulajdonosok miért nézik mindezt tétlenül? Azért, mert az Arsenal rendkívül erős márkává nőtte ki magát, s noha a trófeák elmaradtak, a klub évről-évre profitot termelt. Mindez, úgy tűnik, ez idáig elegendő volt ahhoz, hogy Wenger maradjon.
A top négy elszalasztása viszont új szituációt teremthet. Wenger korábbi riválisához, Sir Alex Fergusonhoz hasonlóan győztes csapatot szeretne/szeretett volna maga után hagyni, ám nem kizárt, hogy neki a hátsó ajtón kell majd távoznia.