A Manchester United portugál trénerével készített hosszabb interjút a FIFA honlapja. A szakember a többi között elárulta:
– Nem vagyok nagy rajongója az egyéni díjaknak, hiszen a foci egy csapatsportág. A meccseket a csapat nyeri, tehát a játékosoknál is fontosabb a csapategység. A média és a szurkolók természetesen szeretik az egyéni díjakat, a menedzserek már kevésbé.
2010-ben Mourinhóé lett a FIFA év edzője díj, ami érthetően nagy elismerés volt számára is.
– Nagy megtiszteltetés volt számomra a nevezés és a győzelem, de továbbra is hangsúlyozom, csapatjátékos vagyok. 2010 nem Mourinho éve volt, hanem a fantasztikus Interé.
Hamarosan újra megválasztják a FIFA által életre hívott év edzője díj nyertesét, férfi kategóriában a három jelölt Claudio Ranieri, Fernando Santos és Zinedine Zidane. A portugál mestert arról kérdezték, ki a 2016-os favoritja.
– Mindhárman megérdemelnék az elismerést, hiszen fontos trófeákat nyertek. Zidane a BL-ben, Santos az Európa-bajnoskágon, Ranieri pedig a Premier League-ben ért csúcsra csapatával. Mindhárman jó barátaim, így bármelyikük is nyer, örülni fogok.
Az angol foci karaktere
– Igazi szenvedély jellemzi a szigetországi közeget. Mindenki azt várja a játékosoktól, hogy legyenek a foci szerelmesei és imádják a munkájukat – nyilatkozta Mourinho, aki szerint a portugál focira is hasonló igaz: „a portugál labdarúgás sikerének titka a szenvedélyesség.”
A Manchester United szakvezetőjét megkérték arra is, állítsa össze saját álomtizenegyét, ám erre képtelen volt…
– Vitor Baia, Petr Cech, Julio Cesar… Hogy tudnék közülük egyet választani? Jorge Costa, Ricardo Carvalho, Marco Materazzi, Lucio, Walter Samuel, John Terry… Hogy tudnék közülük egyet választani? Michael Essien, Wesley Sneijder, Nemanja Matic, Costinha, Maniche, Xabi Alonso, Frank Lampard… Hogy tudnék közülük egyet választani? Szerintem az ilyen kérdésekre sohasem tudok majd válaszolni, mivel nem feledkezem meg egyetlen harcosomról sem, aki vérét adta a csatában.
48 csapatos vébé? Miért ne! Videóbíró? Kell!
– Teljesen egyetértek a világbajnoki bővítésre vonatkozó javaslattal. Ha klubedzőként nézem, és a bővítés több mérkőzést, így kevesebb szabadságot jelentene a játékosoknak, akkor ellene lennék. Ugyanakkor ha jól belegondolunk, van olyan megoldás, amely szerint a bővítés nem jelentene több meccset, azaz nagyobb terhelést a játékosok számára. Hármas csoportokat preferálnék, két meccs után pedig máris jöhetne az egyenes kieséses szakasz – a búcsúzók hamar utazhatnának haza. Az első két csoportmérkőzés igazi döntőnek illene be, az egyenes kieséses szakasz pedig a korábbinál is több izgalmat tartogatna.
– A bővítésnek köszönhetően a labdarúgó világbajnokság még nagyobb közösségi esemény lehetne. Több ország mutathatná meg magát, még több beruházás és infrastruktúra épülne, ami az utánpótlást is segíti.
– Szükségünk van videóbíróra is! Nem szabad, hogy a csapatok meccseket nyerjenek vagy veszítsenek el azért, mert a rendszer nem elég fejlett. A technológia adta lehetőségekkel mindenkinek élni kell. A játékvezetőket segítheti és védheti az új rendszer, ezért mindenkinek támogatni kellene ezen törekvést is.
