Visszavonult minden idők egyik legeredményesebb német csatára. Ezt a mondatot többször leírták már az elmúlt évtizedekben, hiszen a Gerd Müller-féle igen erős hagyomány, a német centerek tündöklése több generáción át tartott. De most valóban van súlya a kijelentésnek: Miroslav Klose, a harmincnyolc esztendősen visszavonuló klasszis a Nationalelf történetének legeredményesebb játékosaként köszönt el előbb a válogatottól, majd a futballtól.
A legnagyobbak árnyékában, mégis előttük
Két futballtörténeti nagyság, két utolérhetetlen világklasszis gólcsúcsát döntötte meg pár hét különbséggel, ezt az elképesztő mutatót minden csatár irigyelheti tőle. A 2014-es vb előtt átadta a múltnak Gerd Müller válogatott-gólrekordját a hatvankilencedik találatával, majd a világbajnokság elődöntőjében a Fenomén, a brazil Ronaldo vb-rekordját is megdöntötte tizenhatodik góljával a tornák történetében. Mellesleg ez volt a negyedik vb-je és mind a négyen gólt lőtt, ezzel pedig egy bizonyos Pelé és Uwe Seeler csúcsát állította be.
És ami a legfurcsább: a fent említett extraklasszisok mindegyikét szinte gondolkodás nélkül leírná egy listára bárki, ha a futballtörténelem legnagyobb csatárait kellene sorolni – miközben Miroslav Klose nevét talán eszükbe sem jutna elsőre megemlíteni. Pedig minden mérföldkőnél ott volt az újkori német válogatott sikertörténetében, címeket nyert klubjaival – de a szupersztár státuszt meghagyta másoknak. Raphael Honingstein, az Újra a csúcson című könyv szerzője írja róla a német válogatott csúcsra jutását megörökítő műben: „Klose későn érő típus. Úgy nőtt fel, hogy semmilyen speciális labdarúgóképzést nem kapott, s tizenkilenc évesen még a hetedosztályú SG Blaubach-Diedelkopf csapatában játszott (…) A válogatott vészes csatárhiánya miatt kapott helyet a japán-dél-koreai világbajnokságra utazó válogatott keretében. (…) Sokkal nagyobb karriert futhatott volna be, ha végig olyan játékosokkal játszhatott volna együtt, mint most” – jegyezte meg (Oliver) Bierhoff kegyetlen őszinteséggel és önkritikával is egyben.”
Az utolsó klasszikus kilences
Klose szerény és alázatos sportember volt, sosem igényelt több reflektorfényt, mint amennyi a góljai és a játéka miatt olykor rávetődött. Két generációt kötött össze a német futballban, ő volt a kapocs a 2002-ben (még utoljára) sikeres, vb-második „öregek” és a 2014-re beért, jórészt az átalakított német képzés akadémiáiról kikerült fiatalok között. Klasszisát jelzi, hogy az új csapatból sem lehetett kihagyni, pedig szerepköre közben lassan kikopott a válogatott játékából. Legeredményesebb éve a 2010-es volt a válogatottban, amikor tizenkét mérkőzésen tíz gólt lőtt/fejelt.
– A német válogatott utolsó klasszikus kilencese volt, azóta is keresgetik az utódját. A világbajnokságot a németek már valódi center nélkül nyerték meg. Azóta se nagyon van hozzá hasonló csatár a Bundesligában, Mario Gomez hazatérése nem sikerült eddig túl fényesre, a többi csapatban pedig nem német a befejező csatár. Klose volt az a játékos, akit már pályafutása során is megbecsültek, de igazából most látják, mekkora értéke volt a német futballnak – ezt már Moncz Attila, a Sport Tv szerkesztője, a német futball szakértője mondja róla.
Mindig hozta a szokásos átlagát
– Az ő szerepét az átalakul válogatottban nagyon nehéz volt megtalálni. Igaz, hogy a 2014-es vb-n ott volt és megdöntötte Ronaldo gólcsúcsát, de az igazából már nem az ő vb-je volt. Emlékszik-e rá később bárki, hogy a döntőben ő volt a kezdő csatár, miközben mindenki a helyére beállt Götzére s a góljára fog emlékezni? – teszi hozzá a szakértő, de Klose profizmusára jellemző, hogy miközben átalakult körülötte a játék, egyfajta állandóságot és folyamatosan magas színvonalat mindig képes volt hozni.
– A Bayern Münchennek biztosan volt és lesz is jobb centere, mint amilyen Klose volt, egy szezonban tíz gól volt a gólcsúcsa, ami nem egy hatalmas szám. Ha azt kérdezik, mit tudott, miben volt jó, borzasztóan egyszerű a válasz: gólt lőni… A 16-oson belül abszolút otthon volt, a fejjátéka pedig mindig is kiemelkedett. Remekül érkezett a labdákra a kapu elé. Mindig hozta a megbízható szintet, nem volt olyan klubcsapat, ahol a szezononkénti tíz gólját ne érte volna el. Az ilyen csatár manapság is igen ritka azért – említi Moncz Attila, miért imádták több német, majd a Lazio csatáraként olasz klubjában is.
A jövő is elkezdődött?
Klose még azon futballisták közé tartozott, akik az akadémiai rendszer előtt úgy tanultak, hogy a futball mellett valamilyen szakképesítést is szerezzenek: ácsnak tanult. De nem valószínű, hogy valaha is szüksége lesz azokra a papírjaira, más értelemben vehet részt az építkezésben: a német válogatott stábjában. Joachim Löw egyik segítőjeként ő is tagja lesz a válogatott menedzsmentjének, később pedig komolyabb feladatokat is kaphat.
– Hosszú távon nem tudni, mi lesz a szerepe a menedzsmentben, de edzőként képzeli el magát. Löw mellett nem rossz tanulószerep az övé, az is lehet, hogy egy utód kinevelése kezdődött el most a válogatottnál – véli a magyar szakember.
Akárhogy lesz, Klose nem tartozik semmivel a német futballnak, ha még adni akar, önzetlenül teszi. Majdnem hatszáz profi meccsen több mint kétszáz gól a klubjaiban, a válogatottban pedig százharminchét fellépésen hetvenegy találat a mérlege. Ha tényleg eltűnik vele a klasszikus befejezőcsatár a világ egyik legjobb válogatottjából, akkor egy korszak is lezárult a visszavonulásával. De nem csak ezért hiányzik már most is mindenkinek.
