Diego Simeone két év elteltével újra Bajnokok Ligája-döntőbe vezette az Atlético Madridot, és ezúttal sokak véleménye szerint a futball egyik legkarizmatikusabb edzőjének alakulata emelheti majd magasba a trófeát – kétségtelenül megérdemelten. A különböző vélemények mellett a statisztika is a Matracosokkal van: a BL-ben eddig minden csapat, amely kiütötte az aktuálisan Pep Guardiola által irányított együttest, megnyerte a sorozatot.
Guardiola stílusa a magas labdabirtoklási arányra, a rengeteg, gyors, egyérintős passzra, és a folyton mozgásban lévő, a pálya minden területén feltűnő, szinte pozíció nélküli játékosokra épül – melynek eredményeképp Pep csapata megszállja az ellenfelek térfelét, valósággal megfojtva ezzel őket. Úgy tűnt, Guardiola kifejlesztette a tökéletes taktikát, vagy ahogy sokan nevezték, a totális futballt, hiszen ez a játékstílus bármely ellenlábast labdakergető, frusztrált játékosok csoportosulásává tesz – illetve tett nagyon hosszú időn keresztül.
A totális futball alkalmankénti legyőzése pedig minden esetben kulcs volt a végső sikerhez. 2010-ben Mourinho Intere, 2012-ben Di Matteo Chelsea-je, 2014-ben Ancelotti Real Madridja, tavaly pedig Enrique Barcelonája nyerte meg a sorozatot Guardiola csapatának kiejtése után. Azonban amíg Mourinho és Di Matteo kétségbeesett védekezéssel, sündisznóállásba húzódva, gyakorlatilag a vakszerencsében bízva, Ancelotti és Enrique pedig a világklasszis játékosaik villanásának köszönhetően járt sikerrel, addig Simeone úgy tűnik, valódi ellenszert talált a problémára.
Diego Simeone teljesen a maga képére formálta az Atlético Madridot. Ezt hihetetlenül fontos megemlíteni, hiszen bár szimplán ezzel nem lehet legyőzni a világ legerősebb csapatait, minden itt kezdődött, és minden itt végződik. El Cholo nem pusztán a taktikai zsenijét adta át a csapatnak, hanem a karakterét, a temperamentumát, a küzdeni tudását és győzni akarását is. A játékosok megingathatatlanul magabiztosak, tudják mire képesek és mi a hajszálpontos feladatuk. Nem saját magukért küzdenek, hanem társaikért, a klubért, a szurkolókért – és persze Diego Simeonéért. Nem csak egy-egy játékos, hanem a csapat minden egyes tagja. Ez pedig a tréner elvitathatatlan érdeme.
Ahogy a futballvilág egyik legsikeresebb edzője, Carlo Ancelotti nyilatkozta róla: „Simeone egészen hihetetlen dolgot épített Madridban. Nem csak taktikai és technikai szempontból, hanem a játékosaival kialakított intenzív személyes kapcsolata miatt is. Az argentin egy született vezér, amit mindenki felismert a klubnál, és minden játékos, vezető és szurkoló is teljes mellszélességgel beállt mögé. Ez pedig teljességgel egyedülálló a labdarúgásban.”
Ez az érzelmektől túlfűtött, elképesztően motivált légkör is kellett ahhoz, hogy a már nem Guardiola által irányított, de még mindig az ő futballját játszó Barcelona ellen Simeone a 2013-14-es szezonban hat találkozóból egyetlen meccset sem vesztett. És ahhoz, hogy idén a Barcelona kiejtése után az elődöntőben Pep Guardiolát és a Bayern Münchent is megállítsa az Atlético Madrid.
És akkor a taktikai rész: a bajnokságban egyáltalán nem riad meg a csapat a labdabirtoklástól, a ritmus- és stílusváltásoktól, a Bajnokok Ligájában, a topcsapatokkal szemben azonban semmi bonyolult nincs abban, amit csinálnak – emberfeletti hajtást bemutatva küzdenek minden labdáért, betonbiztosan védekeznek és türelmesen várnak a gólszerzési esélyükre, amit kihasználhatnak.
Simeone emellett megtalálta a tiki-taka gyenge pontjait, és kíméletlenül lecsapott rájuk. Ott van a labdaszerzés utáni gyors előrepassz, a szélvészgyors felfejlődés, és a létszámfölényt eredményező kontratámadás Griezmann vagy Torres főszereplésével. Ott van a tudatosan kiépített dominancia a levegőben, a saját és az ellenfél tizenhatosán belül is, ami a szinte feltörhetetlen védekezésért és a gólszerzési esélyek kialakításáért egyaránt felel. Ott van a fegyelmezett, box-to-box középpályássor Gabi és Koke vezetésével, akik a támadások szervezéséért és az ellenfél megállításáért is felelnek. És végül ott van a türelem, a higgadtság fenntartása akár vesztes állásnál, az ellenfél labdázgatása mellett is – az Atlético játékosok pontosan tudják, mi a feladatuk, nem esnek pánikba, a helyzeteiket pedig ellentmondást nem tűrően használják ki.
Mind a Bayern, mind a Barca több mint 70 százalékos labdabirtoklást ért el az Atlético elleni párharcában, mégis kiestek. A győzelem nem csak a passzolási mennyiség és -hatékonyság eredménye. Simeone újra és újra harcba küldte a csapatát a labdabirtoklásra építő sztárgárdák ellen, és újra és újra győztesen jött ki az összecsapásokból.
Diego Simeone, az ember, aki megölte a tiki-takát.
