Elsőre meglepően hangzik, de jobban belegondolva természetes, hogy a futballtörténelem során a BEK- és Bajnokok Ligája-finálékban a második Real Madrid-Atlético Madrid összecsapást megelőzően csak öt alkalommal játszottak „házi döntőt”, azaz ugyanolyan nemzetiségű csapatok találkozóját. Az új formátumú BL-t ugyanis csak 1992-ben vezették be, azelőtt pedig kizárólag a bajnok indulhatott az összes országból.
A 24. kiírásánál tartó sorozatban 2000-ig egyszer sem alakultak úgy az eredmények, hogy két, azonos nemzetiségű csapat fusson össze a döntőben, akkor viszont a fénykorát élő – Canizares és Mendieta fémjelezte – Valencia a második csoportkört is túlélte, majd a Lazión jutott túl, az elődöntőben pedig a honfitárs Barcelona testén keresztül fináléba került. A másik ágon a Real Madrid a Manchester Unitedet és Bayernt ejtette ki útja során, a Denevérek ellen pedig Raúl, McManaman és Morientes osztoztak a találatokon, a végeredmény 3-0 lett – Góliát legyőzte Dávidot…
Három évvel később a minden idők legrosszabb fináléjának tartott Milan-Juvén ismétlődött meg a házidöntő. A 0-0-s meccset tizenegyesek döntötték el a piros-feketék javára. Trezeguet a 2006-os vb-döntőhöz hasonlóan büntetőt rontott, de Zalayeta és Montero is hibázott; míg a túloldalon Seedorf és Kaladze volt pontatlan. Érdekesség, hogy az elődöntőben ekkor is három azonos nemzetiségű volt, a Milan mindössze egyetlen idegenbeli találattal bizonyult jobbnak az Internél, a másik ágon a Real Madrid esett el a Juventusszal szemben.
Angol-angol döntőre is került már sor. 2008-ban a moszkvai Luzsnyiki esős talaján rendezték azt a meccset, amin a Manchester United a Chelsea ellen játszott a kupáért. Tán már meg sem kell említenünk, hogy az elődöntőben a Kékeknek sem kellett átlépniük az országhatárt, a Liverpool volt a vetélytárs…(a másik ágon a Barcelona hullott el a Vörös Ördögök keze, vagy inkább lába által). Az akkor még az Old Trafford népét kiszolgáló Cristiano Ronaldo góljával szereztek vezetést a manchesteriek, de Lampard egalizált. Mivel az állás már nem változott, ismételten büntetőpárbajra került sor. A maratoni, hetedik párnál eldőlő idegharc során előbb Ronaldo rontott, majd az ötödik, győzelmet jelentő tizenegyest Terry úgy hagyta ki, hogy megcsúszott a gyepen. Folytatódott tehát az ütközet, Anderson és Kalou is betalált, de Giggs góljára Anelka már nem tudott válaszolni – nyert a United. Pedig egy korábbi házidöntőn, a Valencia ellen a francia csatár még a Real színeiben nyerni tudott…
Az élet a pechet később kamatostul adta vissza a Chelsea-nek, hiszen nem mindennapi menetelés végén egy nem mindennapi meccsen tudta behúzni a Bayern München ellen a 2011-12-es Bajnokok Ligája döntőjét. A futballistenek azonban a müncheniekkel sem maradtak adósok, hiszen egy évvel később a Bajorok az Arsenal, a Juventus és a Barcelona testén keresztül ismét eljutottak ugyanoda. Mivel a másik oldalról a Dortmund az elődöntőben szintén spanyol csapatot vert ki (Real Madrid, Lewandowski emlékezetes mesternégyesével), következhetett a negyedik házidöntő. Az esélyesebb – és sokak szerint a futballtörténelem legszebb játékát produkáló – Bayern Mandzukic találatával szerzett vezetést, de Gündogan a 68. percben egalizált. A döntés így a hajrára maradt, ilyenkor pedig megmutatkoznak a legnagyobb klasszisok: Robben gyönyörűen csapott le a védelem közepén egy labdára, majd elgurította Weidenfeller mellett, ezzel 2-1-re győzött a müncheni csapat.
A végeredmény ugyan nem ezt sugallja, de az egy szezonnal később megrendezett, immár ötödik házidöntő elképesztő izgalmakat hozott. Eleve kevesen számítottak rá mondjuk a 2013-14-es idény elején, hogy az Atlético Madrid képes lehet eljutni ebbe a szakaszba, de a Milan könnyebb kiütése után a nagy esélyes Barcelonát is sikerült megverniük, így a Chelsea kiejtése már nem is okozott akkora meglepetést. A fenti ágon a Real Madrid a Schalke lemészárlása után a Dortmundnak is visszavágott, majd a Guardiola-féle Bayern 5-0-s kiütésével végezte be a német csapatok teljes megsemmisítésének hadműveletét, így várhatta a finálét. A kőkemény összecsapáson a Matracosok a szokott módon a védő, Godín találatával szinte végig vezettek és amikor már úgy tűnt, Dávid legyőzheti Góliátot és már csak a végső sípszó van hátra, érkezett Sergio Ramos, aki egyenlített. Az érthető módon megtört Atlético a hosszabbításban további három gólt kapott, Bale, Marcelo és Cristiano Ronaldo is ünnepelhetett, így 4-1-re győzött a Real.
Bár az elmúlt években az Atlético igazi nagyágyúvá nőtte ki magát, ráadásul a milánói döntőbe tartó útja során ismét sikerült kiejtenie a címvédő Barcelonát, majd az annak korábbi mesterével dolgozó Bayern Münchent is, a legtöbben továbbra is a Blancókat tekintik a döntő fő favoritjának. Ez pedig az eddigi alapján nem sok jóval kecsegtet a Matracosok híveinek számára…
