„Van egy lipcsei csapat a Bundesligában.” – ez a mondat a német futball történelmében nem számított volna különösebben nagy meglepetésnek, de az elmúlt években ennek nem hogy a közelében nem volt egyetlen gárdájuk sem, de 1998 óta még a profi futballt is nélkülözték (utoljára 1994-ben játszott az élvonalban a VfB Leipzig). 2009-ben az Energie Cottbus utolsó volt NDK-s csapatként elbúcsúzott az első osztálytól, a térség többi korábbi zászlóshajóit adó Lipcse pedig mindössze néhány ötödosztályú csapattal bírt – sötét futballjövő elé nézett Kelet-Németország.
Keresgélt a Red Bull
Mindeközben – sőt már 2006-tól – Ausztriában elkezdődött egy másik folyamat. A Red Bull salzburgi központjában ugyanis feltették azt a kérdést, ami minden focikedvelőben felmerül egy párszor élete során: „Ha bárhol megtehetnéd, hol alapítanál futballcsapatot?”. A különbség csak annyi volt, hogy ha valakiknek, hát az energiaital-gyártó cégnek volt erre lehetősége…
A válasz pedig Németország és azon belül Lipcse volt. Ideális választás, mivel a viszonylag népes térség már jó ideje nélkülözte a topfutballt, viszont komoly hagyományokkal rendelkezett e tekintetben. Az illetékesek Nyugat-Németországot már túlzsúfoltnak találták, ezért 50 millió eurós befektetésükkel elsősorban itt szerettek volna beszállni a német labdarúgás mókuskerekébe. Eredeti céljuk az FC Sachsen Leipzig volt, amely akkoriban már évek óta pénzügyi nehézségekkel küszködött és a negyedosztályban szerepelt.
A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) azonban megvétózta a szerződést, mivel arrafelé szigorúan tiltják, hogy egy szponzor kontrolláljon egy klubot, azt pedig végképp, hogy nevét is adja ehhez. A Red Bull kénytelen volt tehát tovább keresgélni, de a St. Paulinál, az 1860 Münchennél és a Fortuna Düsseldorfnál sem jártak szerencsével, köszönhetően a klubvezetés akaratának, a német szövetség tiltásának és a szurkolók tüntetéssorozatának.
A Red Bull végül úgy határozott, egy teljesen új klubot hoz létre. Nem szerettek volna viszont a legalsóbb osztályból indulni, ezért maradtak Lipcse térségében és az ötödosztályú SSV Markanstadt csapatának menedzsmentjét keresték fel vásárlási szándékukkal. Mivel az ötödik vonal küzdelmei már nem közvetlenül a DFB alá tartoznak, a szövetség nem élhetett vétójogával. A helyi vezetők belementek az üzletbe, a klub neve, színei megváltoztak, a csapat pedig beköltözött Lipcsébe, ahol – a topfutball hiányának ellenére – a volt NDK területének második legnagyobb, a 2006-os vb-n is használt stadionja várta őket.
Amikor az átlagszurkoló Red Bull Leipziget említ, talán nem is sejti, hogy valójában nem a klub nevét ejtette ki a száján. A szponzori tilalmak miatt ugyanis a klub RasenBallsport Leipzig néven került bejegyzésre és kezdte el menetelését a német labdarúgás piramisrendszerében.
Megkezdődik a menetelés
Az első, még ötödosztályú évet 30 meccsből 26 győzelemmel fejezték be, majd két konszolidációs év következett a Regionalliga Északi csoportjában (4., illetve 3. hely). Az áttörés 2012-13-ban jött el, amikor Ralf Rangnickot, a Schalke korábbi trénerét nevezték ki a klub sportigazgatójává. A lipcseiek veretlenül, 9 döntetlen mellett 21 győzelemmel jutottak a már egycsapatos harmadosztályba.
Ahol aztán nem is időztek sokat, kapásból a második helyre értek be a 2013-14-es szezon végén. Már ekkor is a keret tagja volt Gulácsi Péter legnagyobb posztriválisa, a svájci Coltorti, valamint hat másik légiós, köztük az akkor még 20 évnél is fiatalabb, 10 gólos Youssuf Poulsen. A góllövőlistán a 19 gólos Daniel Frahn lett a második, aki már 2010 óta a keret tagja volt és korábban 16, 26, majd 20 találattal hálálta meg a bizalmat.
A Bundesliga 2 volt a második állomás, ahol a RB Leipzig legalább egy évre elakadt, igaz, a 2014-15-ös szezonban sem hiányzott sok a feljutáshoz, 5. helyen zárt az együttes. Jelezve, hogy a Red Bull-birodalomban az első számú gárda innentől könnyen lehet, hogy a Lipcse lesz, már 2014 nyarán is négyen érkeztek a csapathoz Salzburgból, valamint 7 és 5 millió eurós igazolást is végrehajtott a klub.
Jól elköltött eurómilliók
2015-ben aztán még további 26 milliót szántak erősítésekre (bár ebből 3-3 millió euró Gulácsiért és Ilsankerért került kifizetésre, mindketten a Salzburgtól érkeztek). A két említetten kívül még az abszolút alapember Sabitzer és Bruno is a testvércsapattól tért vissza, de Quaschnerre is hárult szerep.
A Red Bull – egyébként nem túl jól titkolt – szponzorációja folyamatosan kiveri a biztosítékot Németországban, de a sokat kritizált csapat az idei szezonban már megállíthatatlan volt és a gyeplőt egy pillanatra sem engedte ki a kezéből, ellentmondást nem tűrően, de végül nem az első helyen harcolták ki helyüket a Bundesliga 2016-17-es idényében.
Ez nem is meglepetés, hiszen a transfermarkt.de alapján keretük értéke immáron 38 milliós, amit egyedül a Freiburg tud megközelíteni (32 millió euró), a harmadik legmagasabb érték pedig már a Nürnbergé, de ők a felét sem adják a Lipcse számainak (18 millió).
Válogatott kapusunk, Gulácsi Péter nem sokat tud hozzátenni a 38 millióhoz, hiszen ő egyelőre csak 500 ezernél jár, míg a jelenleg kölcsönben lévő Kalmár Zsolt 400 ezer eurós értéket tudhat magáénak. A keret legértékesebb tagja a már említett, 13-szoros osztrák válogatott támadó, Marcel Sabitzer, de a szintén 13-szoros válogatott Youssuf Poulsen értéke is hajszálra ugyanennyi. A 24 éves svéd, Emil Forsberg is felhúzhatta már magára a nemzeti csapat mezét, az ő árát is 4 millióra taksálják, de a még csak 21 éves, német korosztályos csapatokat végigjáró Davie Selke is ennyit ér.
Lesz min izgulnunk a nyáron
Gulácsi szezonja egyébként nem indult túl kecsegtetően Lipcsében, hiszen miután két idényen keresztül számított a BL-selejtezőben is induló Salzburg kezdő hálóőrének, Németországban már csak a kispadon ült. Egészen addig, amíg a veterán Fabio Coltorti meg nem sérült. A svájci kapus problémája jól jött a már 26 éves magyarnak, aki megragadta a lehetőséget és bizonyított is, így hiába tért vissza riválisa, az elmúlt hét mérkőzést már a kispadon töltötte.
Kalmár Zsolt már 2014-15-ben is a keret tagja volt, miután a lipcseiek a Győri ETO-tól megvásárolták a játékjogát, de eddig kevés szerep jutott neki – első idényében ugyan 17 mérkőzésen is pályára került, de ebből 14 alkalommal csak csereként vetették be. Idén pedig még keserűbb volt a sorsa, 4 találkozón csak 69 percet kapott, aminél még a második számú együttesnél is több időt töltött (7 meccs), a tavaszra pedig az FSV Frankfurthoz adták kölcsön.
A nyártól egyébként mindkét magyar félhet. A Lipcse ugyanis komoly erősítéseket tervez, mintegy 50 millió eurót szánnának arra, hogy ne zuhanjanak vissza azonnal a Bundesliga 2 mezőnyébe. Mivel Gulácsi nem számít az együttes sztárjának, megbízható teljesítménye ellenére sem veheti biztosra, hogy az élvonalban is ő áll majd a RasenBall kapujában. A hírek szerint a frissen feljutó csapat már meg is kereste Bernd Lenót és Timo Hornt, a Leverkusen és a Köln hálóőrét, ők azonban egyelőre visszautasították az ajánlatokat. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy akár külföldről is hozhat más kapust a Leipzig.
A 21 éves Kalmár viszont Frankfurtban sem alkotott maradandót – a kiesés ellen küzdő gárdánál már a keretbe sem fért be az elmúlt időszakban – így nemcsak Eb-álmaitól köszönhetett el, de könnyen lehet, hogy néhány hét múlva a RB Leipziggel is megteheti ugyanezt. Bár szerződése még további két évre szól, a két szezon alatt az asztalra lerakott teljesítménye alapján aligha fogják egy Bundesliga-csapatnál foglalkoztatni.
Szintén a lipcseiekhez tartozik, hogy nemcsak a csapat keretében lehet találni magyar férfiakat, de az edzői stábban is. A 2002-től 2011-ig Németországban légióskodó Lőw Zsolt ugyanis visszavonulása után először, 2012-ben a Red Bull Salzburg csapatánál kezdett el dolgozni, majd 2015-ben őt is átküldték Lipcsébe, ahol segédedzői feladatokat lát el.
