A hétvégén az olasz Serie A 35. fordulójában az Internazionale 3-1-re legyőzte hazai pályán az Udinese csapatát. Ez az eredmény önmagában nem meglepetés, viszont mégis történelmi találkozónak lehettünk szemtanúi szombat este. A kezdő sípszó pillanatában ugyanis egyetlen olasz játékos sem volt a pályán a két csapatban, és ez először fordult elő az olasz bajnokság történetében. A Rangadó.hu Várhidi Pétert kérdezte arról, hogy kell-e ennek nagy jelentőséget tulajdonítani, vagy a mai világban ez így van rendjén.
– Az Internél ez már teljesen megszokott, hiszen nagyon régóta szinte már csak külföldiek alkotják a csapatot. Volt olyan időszak, nagyjából hét-nyolc évvel ezelőtt, amikor egyedül Materazzi játszott olaszként, már akkor is légiósokra építették az együttest. Sajnos a világ olyan irányba megy, hogy az anyagi lehetőségeikhez mérten a lehető legjobb csapatot akarják megvásárolni a klubok. Ezt el kell fogadni, nem tudunk mást tenni, hiszen rengeteg helyen van ilyen ma már világszerte – értékelte honlapunknak Várhidi Péter, aki arra is kitért, hogy létezik-e egyáltalán még olyan, hogy olaszos stílus.
– Az olasz futball eleve nagyon visszaesett, nincsenek sztárjátékosok az elmúlt időszakhoz képest, eltűnt Del Piero, Totti, stb – tette hozzá a korábbi magyar kapitány. – Helyettük nem jöttek újabb csillagok, jelenleg a teljes válogatottjukat olyan játékosok alkotják, akik nem tartoznak a világ élvonalához. Az olaszok rendszeresen a saját bajnokságukra építenek, onnan próbáltak meg kölcsönadni alacsonyabb osztályba futballistákat, hogy felvértezve térjenek aztán vissza saját klubcsapatukba. Az utóbbi időben ebből is kevesebb van. Az utánpótlásukban sem látok jelenleg kiemelkedő teljesítményt, és nem is tudok róla, hogy az idősebb korosztályokkal is nyertek volna valamit mostanában. A Roma és a Juventus tud időszakonként eredményeket produkálni, valamint most a Napoli is elég stabilnak mondható, de természetesen tele vannak külföldi játékosokkal. A saját játékosaik pedig inkább a másod – és harmadosztályban szerepelnek. Nehéz megmondani, hogy ebből miként van visszaút. A most következő Eb konkrét választ adhat arra, hogy a válogatottjuk teljesítménye tartósan lefelé ívelő pályát mutat-e. A nyarat mindenképpen meg kell várni, hogy milyen döntést hozzanak a jövővel kapcsolatban, hiszen Franciaországban kiderül, hogy milyen játékerőt képviselnek.
Ennek a helyzetnek azonban nemcsak szakmai oldala van, hanem gazdasági is. A globalizáció labdarúgásban való megjelenésével a nemzeti hagyományok sokkal jobban a háttérbe szorultak, árulta el honlapunknak Szabados Gábor, sportközgazdász.
– A futball, mint iparág, ma már minden szinten globalizálódik. Ez látszik a tulajdonosi szinten is, hiszen egyre több olyan példa van, hogy külföldi a tulajdonosa egy klubnak, Olaszországban például állítólag Berlusconi árulja a Milant. Megjelenik a menedzsment, az edzők, játékosok és a szurkolók szintjén is, hiszen jelenleg már nem csak az adott országban lévő szimpatizánsokra fókuszálnak, hanem egyértelműen nemzetközi a megközelítésük marketing szempontból is. Ilyen értelemben egy teljesen általános trend, és csak idő kérdése volt, hogy ez mikor jelenik meg ennyire az olasz futballban. A kilencvenes években betöltött szerepéhez képest az olasz futball eléggé visszaesett, és mára már egyértelműen az angol, spanyol és német bajnokság színvonala mögé szorult. Ennek két következménye van. Az egyik, hogy nincs kiemelkedő légiósa a bajnokságnak, ezzel szemben paradox módon a másik következmény, hogy azért, mert az olasz futball szakmai színvonala nem kiemelkedő, nagyon sok olyan külföldi kerül be a ligába, akik eléggé szerény képességűek. Az angol bajnokságban is azt látjuk, hogy elárasztják a légiósok az együtteseket, viszont ott vannak top játékosok is, mivel megvan a megfelelő gazdasági háttér. Olaszországban azonban nincs meg ez a háttér, ezért nem tudnak top légiósokat igazolni – vázolta fel a helyzetet Szabados Gábor.
És, hogyan tud azonosulni a szurkoló szeretett klubjával, ha az már nem is képviseli semmilyen formában a hagyományokat?
– Ahogy említettem, a szurkolók szintjén is megjelent a globalizálódás. Fontosak a régebbi, helyi fanatikusok, de kedvezni kell a nemzetközi szurkolóknak is. Ez tudatos döntés is, hiszen lehet, hogy a japán, vagy kínai piacon jelentősebb bevételeket tud elérni a klub, mint az olaszon. Ez az Interre igaz elsősorban, hiszen ott sokkal nagyobb hagyománya van a külföldi játékosok szerepeltetésének. Az Udinese jóval érdekesebb kérdés, hiszen a globális szurkolói piac náluk nem annyira releváns, és egy helyi csapatnál ez jelenthet problémát, ha nem találnak az olasz szurkolók olyan játékost, akivel tudnak azonosulni, akit sajátjuknak éreznek. Egy klub filozófiájában szerintem szerepelnie kellene annak a résznek, hogy legyen olasz játékos a csapatban, hiszen fontos a szurkolók kiszolgálása. A Juventus mellett az Udinese az egyetlen olyan klub, ahol nem önkormányzati tulajdonban, hanem saját kézben van a stadion. Más jellegű gazdasági gondolkodást mutat az egyesület részéről, és ez például máris lehet egy magyarázata annak, hogy az udineiek ilyen szempontból kevésbé törődnek a tradíciókkal, inkább üzleti vállalkozásként tekintenek a klubra – összegezte a hétvégi mérkőzés gazdasági jelentőségeit a sportközgazdász.
