A Real Madrid hazai szurkolói jól ismerték A korona mögött című blogot, mely évek óta a királyi klubbal foglalkozó legnépszerűbb hazai oldalak egyike volt. Alapítói, egyben szerzői egyéni stílusban, szurkolói rajongással, de mindig kellően kritikusan véleményezték a madridiak háza táján történteket, éppenséggel sosem voltak téma híján. Egyikük, a Kompany néven publikáló Dr. Koppányi Gergely most más formában is megörökítette mindazt, amit gondol kedvenc csapatáról. “Real Madrid – a királyi lepel mögött” címmel könyvet írt, melynek hétvégén lesz a hivatalos bemutatója.
A civilben jogászként dolgozó, de sportjegyzeteket is publikáló és továbbra is saját blogot vezető szerző a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, nem bulvár-könyvet akart írni, de nem is csak egy hosszúra nyújtott publicisztika volt a célja. Egyszerűen leírta, mi minden történt kedvenc csapatánál azóta, hogy a gigantomán Florentino Pérez beült a világ legsikeresebb klubjának elnöki székébe…
– Ezerkilencszázkilencvennyolc óta vagyok Real Madrid-drukker. Nyilván én is, mint Magyarországon mindenki, először ún. divatdrukker voltam, tizenkét éves kis „hülyegyerekként” kineveztem magam Real Madrid-szurkolónak, mert megtetszett a BL-döntő, Mijatovics gólja. De csapatot egy életre választ az ember, így aztán minden kudarc ellenére is kitartok a csapat mellett – kezdte Koppányi Gergely.
– Bloggerként sosem volt annyira elfogult a csapattal, hogy ne írta volna le, ami nem tetszett az adott időszakban, de egy könyv azért nyilván más, mint egy-egy internetes poszt. Mi volt az indíttatás?
– Mindig tudtam, hogy a fociról valami színes-szagos, maradandó dolgot szeretnék létrehozni. Az interneten elvileg minden megmarad, de látunk rá példát, hogy egyes korábbi komplett oldalak, blogok mégis eltűnnek. A fociról mindenképpen írni akartam legalább egy nagyobb művet, így adta magát, hogy azzal kezdjem, amiről lassan húsz éve a legtöbb információm van. Itt éreztem magam a legbiztosabb talajon. És ahogy a Realnál jöttek sorra, éveken át a rossz vezetői döntések, meg az irreális szurkolói elvárások, ez megerősített.
– Akkor a könyv a magyar Real Madrid-szurkolókról is szól?
– Az sehol nincs konkrétan leírva benne, hogy a magyarországi Real-szurkolókról szól, mert a világon mindenhol hasonló jellemzőik vannak. Mostanában bejöttek ugyebár az ázsiai piaccal az ottani szurkolók, akik évente egyszer rászánnak egy csomó pénzt, kivesznek pár hét szabadságot, elmennek két meccsre, ott ülnek a Bernabeuban és kifütyülik Casillast. Mert nekik semmi sem drága. És anélkül fütyülik, hogy tisztában lennének a teljesítménye igazi hátterével. A szélsőségesebb szurkolói kultúrát, az ultrákat minden nagy nyugati klubnál kiszorították, a Realnál is, így megerősödött a sznob-vonal, amire a klubvezetés ráerősít az ajándéktárgy-biznisz miatt. Erről is sok szó esik a könyvemben.
– És még mi mindenről?
– A könyv lineárisan követi a 21. század történéseit a klubnál. Nem csak a bennfenteseknek szól, a szélesebb közönséget is megcéloztam, ezért vannak benne különféle magyarázatok, amik a focival régóta foglalkozóknak nem feltétlenül szükségesek, például, hogy mi a Bosman-szabály, vagy milyen volt korábban a Bajnokok Ligája lebonyolítása, satöbbi. Ebben is különbözik például a blogbejegyzésektől.
– Véleménykönyv lesz inkább vagy sztori-gyűjtemény?
– Rengeteg sztori van benne – úgy mondanám, hogy a saját markáns véleményemet, amit a publicisztikáimban, a blogbejegyzéseimben általában megjelenítek, itt is próbáltam előtérbe helyezni, de azért nem annyira erőteljesen. Jó pár sztorinál nem is mondok ítéletet, senkinek nem akarom megmondani, hogyan gondolkodjon a Real Madridról, rábízom az olvasóra.
– Anélkül, hogy „spoilereznénk”, lehet mondani példákat, kiről milyen történeteket olvashatunk?
– Az egész könyv Florentino Perez 2000-es színrelépésével kezdődik. Elég részletesen elmondom benne, hogyan szerezték meg a Barcelonától Figót, hogyan győzték meg a tagságot, hogy Perezt válasszák. Vagy, hogy a csúcsformában lévő Redondót hogyan vágták ki akarata ellenére a csapatból. Ebből a szálból kiindulva dolgozok fel több mint tizenöt évet a lehető legrészletesebb formában.
– Cristiano Ronaldo is nyilván kihagyhatatlan a könyvből is, akárcsak a kezdőcsapatból.
– Persze, de róla sem feltétlenül a legismertebb sztorikat vettem elő. Hogy gyerekkorában csúfolták és ez sarkalta, hogy mindenkinél jobb legyen, hogy korán elkerült a családtól, ezeket megemlítem, de a magánélete bulvárszálait nem igazán, mert nem az volt a célom, hogy bulvár-könyvet írjak. Ezeket a szálakat én marginálisnak tartom.
– A könyv tető alá hozása olyan tekintetben mindenképpen bravúros teljesítmény, hogy nem sportújságíróként vagy főállású szerzőként, hanem polgári, a futballhoz még csak nem is kötődő foglalkozása mellett írta meg. Miért és hogyan lesz egy jogászból sportkönyv írója?
– Már 10-11 évesen úgy nyilatkoztam egy debreceni helyi újságnak, hogy én ügyvéd és focista akarok lenni. Mivel utóbbiban nem voltam elég tehetséges, maradt a sportújságírás. Nyilván az ügyvédi munkában az amerikai filmek tárgyalótermi jelenetei vonzottak, amik persze, mint azóta elég jól tudom, Magyarországon gyakorlatilag a munka legkisebb részét teszik ki. De ha már elkezdtem ezt a szakmát, végig szeretném vinni, éppen szakvizsgára készülök. Ugyanakkor nagyon szeretek írni, a szabadidőm jókora részében focit nézek, fociról olvasok és írok. Az más kérdés, hogy jelenleg a magyar sportújságírás közegében az én szókimondóbb stílusom nem biztos, hogy hosszú távon sikeres lenne…
