Valami front lehet, vagy csak a futball istenei szórakoztak kicsit velünk, mindenesetre olyasmi történt az elmúlt hetekben, ami tényleg szürreálisnak tűnik: szeptember 12. és október 3. között három topligás csatár is mesterötöst szerzett. A bravúr, amire bárki azt mondta volna korábban, hogy komoly mérkőzéseken szökőévente jöhet össze, három hét alatt háromszor következett be.
Cristiano Ronaldo ötöse az Espanyol ellen még nem volt világrengető szenzáció, elvégre két olyan játékos van ezen a bolygón, akitől már nem számít „varázslatnak” az ilyesmi, és ő az egyik. Előtte áprilisban is összejött neki a csillagos ötös, a Granada ellen. Az már érdekesebb tény, hogy Ronaldo az október gála óta egyetlen gólt sem lőtt a bajnokságban, de ez más lapra tartozik.
Aki igazán ronaldós, sőt, messis tempóban ontja a gólokat idén, az Robert Lewandowski. A Bayern München lengyel centere 12 gólnál jár 7 bajnokin – ebből ötöt az alatt a felejthetetlen kilenc perc alatt szerzett a Wolfsburg ellen, amikor valószínűleg egy más szférába került mindenki, aki ott volt a stadionban. Csodát láttak, a lengyel csereként állt be a szünetben (0-1-nél), majd az 51. és 60. perc között transzban játszva zúzta a gólokat, közelről-távolról, belsővel, rüsszttel, ollózva…
És ha még ez sem lett volna elég, a Manchester City argentin klasszisa, Sergio Agüero is felszállt az „ötös buszra” hét végén, a Newcastle ellen. Itt is vezetett az ellenfél, Agüerónak pedig – a szünetet nem számítva – húsz perc kellett az öt gólhoz (és közben még belefért egy De Bruyne-találat is).
De vajon csodákat láttunk, vagy pedig mostantól készüljünk arra, hogy az atomfutballban olykor nem csak a csapatok, de az egyes játékosok is „kézilabdás” tempóban termelik a gólokat? A Rangadó.hu azt a magyar csatárt kérdezte, aki pályafutása során kétszer eljutott a mesternégyesig, egyszer éppenséggel nemzetközi kupameccsen. Kovács Kálmán, a Budapesti Honvéd egykori támadója azt mondja, divat azért nem lesz az öt gól/fő. De kétségtelenül van olyan, hogy egy csatárnak mindenhonnan bepattan…
– Azért ezekhez a csatárteljesítményekhez csapat is kell, meg lehet nézni, hol játszanak ezek a klasszisok – szögezte le Kovács Kálmán – Általában az ilyen játékosra külön őrzőt állítanak, el van osztva, kire kinek kell figyelni. Ahhoz, hogy egy ilyen gólparádé összejöjjön, egyrészt a védőnek rossz, a csatárnak pedig jó napot kell kifognia. Olyat, amikor minden sikerül. Manapság 20-30 perc alatt öt helyzet nem ritkaság a futballban, de hogy mind az öt be is menjen, az annál inkább. Nagyon a topon kell lenni hozzá.
Ami a csatárnak és csapatának álom, az a védőnek rémálom. Kovács szerint nem kell okvetlenül lefagynia a komplett védelemnek egy ilyen gálához, van úgy, hogy átlagos vagy éppen jó védőmunkával sem lehet megállítani a beindult támadót.
– Néhai edzőm, Eisemann Laci sokszor mesélte, hogy egy meccsen a Kozma Misi négy gólt rúgott róla, ennek ellenére ő is hetes osztályzatot kapott a Népsporttól a meccs után. Van olyan, hogy semmi sem elég egy csatár ellen. De valóban ritka az ilyesmi. Hogy egymás után három mesterötös szülessen, az egyenesen példátlan.
Ezek után a mesterötös lélektani összetevőiről is kérdeztük az annak idején Franciaországban többször a góllövőlista élmezőnyében végzett játékost. Kovács szerint az egyik kulcsa a gólcsap kinyitásának – a második találat.
– A második gól után mindig nagy felszabadultságot érez egy csatár. Ha már kettőt rúgtál, az óriási lökést ad. És ha viszonylag hamar összejön a duplázás, akkor aztán óriási energiák szabadulhatnak fel. Van, amikor az első két-három labdába érés után már érzi az ember, hogy ihletett meccse lesz, pedig esetleg a meccs előtt nem is érezte különösebben jónak magát – elemzi a dolog frazeológiáját Kovács. A szeptember-októberi „mesterötös-mesterhármas” szerzői közül természetesen ő is Lewandowskit emeli ki:
– Csereként beállni kicsit eleve hálás dolog, én legalábbis szerettem, mert frissebb vagy, amikor a védő már tompább. És ha jól szállsz be, sikerülnek az első passzaid vagy lövéseid, minden sikerülhet. Lewandowski bravúrjánál azt tartom a legnagyobb dolognak, hogy 0-1-nél állt be és ő maga fordította meg az egész meccset. Nem az a nagy szám, ha valaki egy gólparádé közben beszór egyet-kettőt, hanem amikor ezek a gólok alakítják át a mérkőzést. Amit a lengyel csatár művelt, az felülmúlhatatlan és megismételhetetlen.
A volt válogatott támadó ezek után „megnyugtatja” az üzemszerű gólgyártás miatt esetleg aggódókat: hasonló csodák azért nem születnek ezután sem hetente, legalábbis komoly mérkőzéseken.
– Az, hogy a jövőben rövid időn belül megint összejön a mesterötös, szerintem elképzelhetetlen. Ha fogadnom kellene rá, hogy az elkövetkező öt évben lesz-e hasonló, arra tennék, hogy nem – mondta végül Kovács Kálmán.
