Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Borítékolható volt, hogy a székesfehérvári közönség a BATE Boriszov elleni BL-selejtező első meccsén egy vendégjátékost mindenképpen megtapsol majd: 10-es mezben ugyanis Nemanja Nikolics lépett pályára a fehérorosz csapatban. Igaz, nem az „eredeti”, a Fehérvárról nyáron távozó háromszoros magyar gólkirály, csak montenegrói születésű névrokona. De puszta jelenléte alighanem elég volt az új szezonban egyelőre gólínségben szenvedő magyar bajnok drukkereinek, hogy még inkább hiányolják a magyar Nikolicsot – persze nem a BATE csapatából…
A hazai pályán az új idényben még nyeretlen Vidi edzője, Bernard Casoni továbbra sem számíthat Nikolicshoz fogható csatárokra, a sérült Feczesin Róbert a keretbe sem nevezhető, így Ivanovszki egyetlen alternatívája a 19 éves Soumah volt a kispadon. Kovács István a támadásokat segítendő ott volt a kezdőben, Simon Ádám helyett ezúttal a holland Kees Luijckx kezdett szűrőben a 4-1-4-1-es felállásban.
A pocsék bajnoki rajt a jelek szerint meghatározza a fehérvári szurkolók hozzáállását: hiába BL-meccs és hiába rengeteg pénz és nemzetközi presztízs, mint tét, a kivonuláskor egy átlag hazai bajnoki nem túl magas nézőszámát regisztrálhattuk a Sóstón. Fehéroroszországból nagyjából húsz fős csoport kísérte el a vendégeket.
Az idén zsinórban tizedik bajnoki címére törő, legutóbb is BL-főtáblás BATE ellen igyekezett határozottan kezdeni a Vidi, kár, hogy az ennek nyomatékosításként lövőhelyzetbe kerülő Maréval, a kapuval szemben lendítve, végül bedobásra lőtte a labdát. Jóval veszélyesebbre sikerült a vendégek első lövése, a szerb hátvéd, Mladenovics tekert 25 méterről Danilovics kapuja mellé a 12. percben.
Higgadtabban és gyorsabban passzolgattak a sárga mezes vendégek, Rogyionov pedig rendre megjátszható volt elöl. Danilovicsnak is akadt munkája, Alekszijevics lövését fogta. Juhász Roland egy Vidi-szabadrúgás után lent maradt az ellenfél tizenhatosán belül és hordágyon hagyta el a pályát. Néhány percre visszatért, de nem sokáig folytatta, Lang váltotta. A válogatott hátvéd hátsó keresztszalag-sérülést szenvedett, sajnos könnyen lehet, hosszabb időre kidőlt. Aztán végre hazai helyzet: a 27. percben a védőktől visszakapott labdát Ivanovszki jól tekerte kapura, Csernik nagyot vetődve ütötte szögletre a lövést.
A Vidi egyes etapokban bemutatott letámadásában nem volt veszély, a beloruszok gond nélkül passzolták ki. Igaz, cserébe ők sem erőltették a nyomásgyakorlást. Amikor viszont náluk volt a labda, igyekeztek gyorsan felérni vele a kapu elé. Azért látszott, nem világverő, noha önbizalommal rendelkező csapatról van szó. És a 38. percben centikre volt a góltól a Vidi: Gyurcsó vezetett kontrát a bal szélen, Maréval zárkózott, a középre tett labda már túl volt a kapuson, amikor Ivanovszki elől szinte a gólvonalról mentett Milunovics. Elképesztő kimaradt lehetőség volt. A 43. percben Maréval tekert nagyon kevéssel mellé egy szabadrúgást – igen kecsegtető pozícióból –, az első félidő hajrája a magyar bajnoké volt, persze a kérdés még megmaradt: ki fog gólt lőni?
Nyilvánvaló volt, hogy a BATE Boriszov nem fog kockáztatni, amíg nem muszáj, a Videoton aktívabb is volt a második félidő elején, ám a gyámoltalan és pontatlan passzjáték miatt még a jól induló akciókból sem lett semmi. Pedig a lehetőség megvolt a megindulásokra. Hihetetlenül kellett volna az egész csapatnak egy felszabadító gól, ehelyett kaptak egyet… Nikolics szögletét középen megcsúsztatták, Milunovics visszafejelte és Luijckx fejéről a kapuba hullott a labda. Elkerülhető találat volt, a holland játékost valószínűleg kicsit meg is lökték előtte (pár nap alatt a második Vidi-öngól, pech.).
Kovács helyére Casoni beküldte másik csatárát, Soumah-t, de nem lett veszélyesebb a Vidi, egyedül Gyurcsónak akadt lehetősége: közelről nem találta el jól a labdát, távolról a kapus kezébe lőtt. A BATE duplája viszont millimétereken múlt: egy lövés a lécről Rogyionov elé pattant, aki ajtó-ablak helyzetben ismételhetett fejjel, Danilovics hatalmasat védett.
Teljesen kifogyott az erő a Vidi támadásaiból, a vendégek kényelmesen átadhatták a területet. Az egyre elégedetlenebb fehérvári közönség előtt az ívelgetésekkel próbálkozott a hazai együttes, eredménytelenül. Viszont egy percre sem adta fel.
Tíz perccel a vége előtt Fejes meghúzta a jobb szélt, vissza is tudott gurítani Soumah-nak, a cserecsatár erőtlenül Csernik kezeibe gurított. Rögtön utána Oliveira érkezett egy szöglet után kijövő labdára, de blokkolták a lövését. A 84. percben Ivanovszki egyedül mehetett kapura és be is lőtte a ziccert – ám a játékvezető befújta lesnek az inkább egyvonalnak tűnő akciót. Úgy tűnt, tényleg semmi sem sikerül az idei Vidinek…
De a 89. percben összejött az egyébként megérdemelt egyenlítés! Gyurcsó jobb oldali szögletére remekül érkezett Vinicius és a jobb alsó sarokba fejelt 11 méterről (1-1).
A Videoton ezúttal sem játszott igazán jól, mégis tapssal búcsúztatta a csapatot a közönség a küzdőszellem – és a jókor jött kései gól – miatt. A visszavágó nem lefutott, de odakint határozottabb támadójátékra lesz szükség, a BATE Boriszov a döntetlennel is kedvezőbb pozícióban várhatja a második mérkőzést.
A mérkőzés góljait videón ide kattintva, legnagyobb kommentátori bakiját pedig ide kattintva nézheti meg! Ide kattintvaaz edzői nyilatkozatok olvashatók és az összefoglaló látható!
A mérkőzést a Rangadó.hu szakértője, Kereki Zoltán, a Zalaegerszeg és a Haladás egykori válogatott védője értékelte:
Nagyon örülök, hogy a végén egyenlíteni tudtak a fehérváriak; nagyon drukkoltam, hogy legalább iksz legyen, mert a Videoton teljesítményére igazán nagy panasz nem lehet. Amikor Juhász Roland megsérült, féltem, hogy szétesés következik, de nem ez történt. A vendégek gólja előtt szabálytalanság történt, ezt észre kellett volna vennie a játékvezetőnek.
A 68. percben Danilovics védésénél és a fehérorosz kapufánál nagy szerencséje volt a magyar csapatnak. Látszott, hogy az egyik csapatból hiányzott Nikolics, mert Ivanovszki hajtott, de messze nem látok benne annyit, mint a Varsóba távozott válogatott játékosban, és hiába fut, küzd és hajt, csatárként csak az minősíti, hány gólt lő a tétmeccseken. A Videoton csatárai szinte helyzetbe sem kerültek.
Gyurcsó Ádám gyorsasága, dinamizmusa viszont nemzetközi szintű. Egykori védőként tudom, hogy nagyon kellemetlen és kiszámíthatatlan, ha ilyen lendülettel hozzák az emberre a labdát. Többet nyújtottak a fehérváriak, mint az előző kupameccseken, és igazságos az eredmény, ebből még bármi lehet a visszavágón.
Ami igazán szomorú, az a 3100 néző, mert ez a meccs többet érdemelt volna. A hazaiak mindent megtettek, hogy jól szerepeljenek, de idegenben nem lesz sétagalopp a visszavágó. Mindenesetre a játék biztató volt, megkockáztatom, hogy játékban jobb volt a Videoton, de ilyen ellenféllel szemben még ennél is több kell, több akció, több helyzet, több lehetőség. A francia edző arra vigyázott, hogy ne nyíljanak ki, zártan védekezzenek. Sok helyzetet nem dolgozott ki a Videoton, de a mezőnyjátékával elégedett lehet.
