Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A magyar futballban a szurkolók már a legapróbb sikereknek is nagyon tudnak örülni, hiszen az utóbbi időben ezekből is igen kevés volt. Dárdai Pált az egekbe magasztalják, ami nem is csoda, hiszen hosszú idő után juthat ki újra a magyar válogatott egy nemzetközi eseményre. Nos, hazánk nemzeti csapata történetesen kijutott az Európa-bajnokság, azzal a különbséggel, hogy a hallássérült labdarúgó-válogatottról beszélünk. Dávid József legénysége kvalifikálta magát a június 14-én kezdődő hannoveri tornára.
Ez egy sikersztori is lehetne, hiszen elképesztő eredményt értek el a játékosok: Törökország mögött, Hollandiát megelőzve végeztek a csoportjukban, de nem kizárt, hogy mégsem utazhatnak. Nem azért, mert nem elég jók, hanem mert nincs megfelelő támogatásuk, vagyis financiális okok miatt maradhatnak le a kontinenstornáról.
A Rangadó.hu érdeklődésére a csapat vezetőedzője, Dávid József elmondta, hogy korábban egy Európa-bajnokságról már lemaradtak, és ha június első hetéig nem gyűjtik össze a pénzt, akkor ez ismételten megtörténhet.
– A siketek körében legrangosabbnak számító sporteseményre, a Siketlimpiára utoljára 1981-ben jutottak ki a hallássérültek, ott ezüstérmes lett a csapat. Az Európa-bajnokságot 1987 óta rendezik négyévente, a mieink egyszer, 1991-ben jutottak ki Belgiumba. Azóta nemzetközi eseményre selejtezőt legutóbb 2004-ben vívtunk, amikor 2006-ban a spanyol válogatottat kiejtve sikerült kvalifikálni magunkat a 2007-es Európa-bajnokságra, Portugáliába. Akkor sajnos szintén financiális problémák miatt nem utazhattunk ki. Én egyébként 2000 óta, kisebb megszakításokkal dolgozom együtt a srácokkal – mondta Dávid József.
– A játékosok közül mindenki teljesen amatőr, vagy szerepelnek alsóbb osztályú bajnokságokban?
– A válogatott játékosai alapvetően amatőrök, a csapat magja a budapesti negyedosztályú csapatra – a Siketek Sport Clubra – épül, de az ország minden részéről érkeznek játékosok. Van, aki Hódmezővásárhelyen játszik, de többen a megyei első és alacsonyabb osztályokból is érkeznek az ország szinte minden szegmenséből. Ez azért is nagy szó, hiszen ezekben a bajnokságokban halló játékosok között szerepelnek úgy, hogy nincsenek megkülönböztetve.
– Ki, vagy kik segítettek eddig a csapatnak?
– Amikor visszatértem, megbeszéltem az elnök úrral, hogy én csak a feladat szakmai részével szeretnék foglalkozni, tekintettel arra, hogy ezt a munkát önkéntes alapon, szinte teljesen ingyen végzem és a munkám mellett a szervezésre nem tudok több időt fordítani. Így pontos képem nincs a támogatási rendszer felépítéséről. Természetesen az elért eredményekről, lehetőségekről folyamatosan egyeztetünk, de az operatív folyamatokba nem folyok bele. Azt azonban tudom, hogy a Törökország elleni Európa-bajnoki selejtezőre az MLSZ adott egyszeri pénzbeli támogatást és felszerelést. A Magyar Paralimpiai Bizottság az utasbiztosításban segített.
– Az MLSZ-hez fordultak már? Mennyi pénzre lenne szükség?
– Igen, természetesen Hérincs Róbert, a Magyar Hallássérültek Sportszövetsége segítségével már megkereste az MLSZ-t, hogy felszerelés és pénz formájában érkezzen támogatás. Úgy számoltuk, hogy egy kisebb stábbal és játékoskerettel legalább ötmillió forint fedezné az utazást, a szállást, és a többit, még úgy is, hogy mindenből a legjutányosabb árral kalkuláltunk. Például kollégiumi szállást választottunk, mert az a legolcsóbb.
– Remek eredményt értek el, mégsem kapnak kellő támogatást. Hogy érzi, miért van ez?
– Őszintén megmondom, nem tudom, miért nincs nagyobb lehetőségük a támogatásra a megváltozott egészségű sportolóknak Magyarországon. Pont a napokban hallgattam a szervátültetett sportolók elnökének nyilatkozatát. Ők is hasonló problémákkal küzdenek, mint mi, de az általunk kért összeg sokkal kevesebb, mint az ő esetükben. Mi durván hárommillió forintot szeretnénk összegyűjteni, hogy a többi közt egy komplett felszerelést is tudjunk vásárolni, mert megérdemlik ezek a fiúk. Úgy gondolom és látom, hogy lényegesen nagyobb pénzek mozognak a sportban. Hogy csak a futballt említsük: milliárdokért építenek új stadionokat. Ezek a srácok a szívüket, lelküket kitették a pályán, és csak azt szeretnék, hogy magyar címerrel a szívük felett, méltóképpen képviselhessék az országunkat. Ha így nézzük, az a hárommillió forint nem olyan nagy összeg, főleg egy tizenhat csapatos Európa-bajnokságra.
– Mennyire motoszkál a játékosok fejében, hogy bár kvalifikálták magukat, könnyen lehet, hogy mégsem utazhatnak?
– Nagyon reméljük, hogy utazhatunk. Még 2012 környékén Hérincs úr tett bizonyos ígéreteket, amiket eddig maximálisan betartott, ezért bizakodunk. Jelenleg 23-24 fős kerettel készülünk. Egyelőre mindenki a saját csapatánál végzi az edzéseket, az ottani feladataira koncentrál. Pünkösdkor lesz egy edzőtáborunk. Akkor meg tudom mondani, hogy mennyire foglalkoztatja a játékosokat a kialakult helyzet. Remélem, az edzőtábor időpontjára látunk már fényt az alagút végén.
– Mi a legutolsó határidő, amire össze kell gyűlnie annak a bizonyos összegnek?
– Legeslegkésőbb június első hetében, mivel 14-én már kezdődik az Európa-bajnokság. Biztosra kell mennünk, ha kiutazunk, hiszen utazást, szállást, étkezést kell biztosítani a játékosoknak. Az őszi futsal Európa-bajnokság esetében is egy-két nappal az indulás előtt dőlt el, hogy utazhat az együttes.
– Előfordult már, hogy financiális problémák miatt visszalépett egy csapat?
– Tavaly novemberben történt, hogy a futsal Európa-bajnokságról visszalépett egy csapat, így nyílt lehetősége a magyar válogatottnak kiutazni Bulgáriába, mint legjobb ki nem jutott nemzeti együttes az európai ranglistán. A hiányzó összeget több forrásból, a többi közt NB I-es, NB II-es futsal csapatok – Rába ETO, Veszprém, Haladás, Fradi – támogatásával szedték össze. Ezen felül a TrollFoci felhívására az emberek összesen több mint másfél milliót adtak. Úgy gondolom, a csapat meghálálta a bizalmat, hiszen a hölgyek kijutottak a világbajnokságra is. Ellenpélda, hogy a budapesti csapatnak lehetősége nyílt 2014-ben részt vennie a Hallássérültek Bajnokok Ligája-küzdelmeiben. A részvétel költségeit az utolsó fillérig a játékosok és a vezetők állták. Ez olyannyira így volt, hogy az egyik kisbuszt például nekem kellett vezetnem.
