Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Vasárnap este, a kínai élvonal utolsó fordulóját követően jelentette be a legendás olasz szakvezető, Marcello Lippi, hogy visszavonul az edzősködéstől. A 66 éves tréner azután döntött a visszavonulás mellett, hogy csapatával, a Guangcsou Evergrandéval zsinórban harmadszor is megnyerte a bajnokságot.
A sikert sikerre halmozó szakvezető búcsúja kapcsán összegyűjtöttük legnagyobb győzelmeit, karrierjének legfontosabb állomásait.
Sampdoria
Játékos-pályafutását a Sampdoria csapatában kezdte: a felnőttek között 1969-ben, 21 évesen mutatkozott be akkor még a Savona kölcsönjátékosaként. Tíz szezont töltött el a Sampnál, ez alatt 274 bajnokin lépett pályára az egykori kiváló védő. Ahogy az igazán nagy edzőklasszisok többségénél lenni szokott: játékosként komoly sikereket nem tudott felmutatni, válogatott szinten is az U23 jelentette nála a végállomást.
34 évesen, a Lucchese játékosaként vonult vissza az aktív labdarúgástól, és utánpótlásedzőként kezdett dolgozni anyaegyesületénél – három éven keresztül, egészen 1985-ig. Felnőtt csapat edzőjeként első csapata a Pontedera volt, majd a Sienát, a Pistoiesét és a Carraresét is irányította. 1989-ben mutatkozott be szakvezetőként az élvonalban: két szezon erejéig a Cesena alkalmazta – előbb 12. lett a csapat, majd az 1990–1991-es szezonban 17. helyen zárt, így kiesett. A Lucchese irányítását vette ekkor át, majd az Atalanta szakvezetőjeként is dolgozott, de első nagyobb sikerét a szebb napokat is látott Napoli trénereként érte el: az 1993–1994-es szezonban a Serie A hatodik helyéig vezette az együttest, így az az UEFA Kupában indulhatott.
A Juventus-éra
A sikerre a bajnoki elsőségről három ponttal lemaradó Juventus vezetői is felkapták a fejüket: a következő szezonban már Lippi irányította a csapatot, és első évében rögtön bajnoki címig és Olasz Kupa-győzelemig, illetve UEFA Kupa-döntőig vezette. A bajnoki elsőséget egy ezüstérem követte, igaz, az edző figyelmét valószínűleg nagyban lekötötte az 1995–1996-os Bajnokok Ligája-menetelés, amelynek végén a csapat történetének második, egyben máig utolsó BL-győzelmét ünnepelhették. Az ezüstévet két újabb első hely követte a Serie A-ban – emellett pedig mindkétszer döntőt játszhatott a Bajnokok Ligájában a csapat, de mindkétszer alulmaradt. Az 1998–1999-es szezonban viszont csak a hetedikként zárt a Juventus, és a rossz szereplés időközben a sikeredző állásába került – már februárban megköszönték a munkáját.
A következő szezonban az Internazionale vezetőedzőjeként ténykedett – negyedik lett a többi között Ronaldo fémjelezte együttes –, ám 2000 őszén az első fordulóbeli, Reggina elleni 2-1-es vereséget követően távozott, miután éles kritikákat kapott az előző szezon „gyenge” szereplése miatt. 2001 júniusában ismét a Juventus edzőjeként jelentették be, ahol újabb sikertörténet vette kezdetét: egymás után kétszer nyert bajnokságot, majd 2004-ben bronzérmet vehetett át csapatával – közben pedig 2003-ban egy újabb BL-döntőt bukott el a szintén olasz AC Milan elleni tizenegyespárbaj során.
Világbajnoki cím
A Giovanni Trapattoni irányította olasz válogatott nem jutott tovább csoportjából a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon. A szövetség új kapitányt nevezett ki Marcello Lippi személyében. Az olasz csapat egyértelmű esélyese volt világbajnoki selejtezőcsoportjának, és bár Szlovénia a harmadik fordulóban egy 1-0-s sikerrel ráijesztett Lippiékre, végül magabiztosan kvalifikálták magukat a 2006-os németországi vébére.
Lippi utóbbi tornán ért fel karrierje csúcsára: az emlékezetes, veretlen menetelés végén, a franciák elleni döntőben 5-3-ra nyert tizenegyesekkel az olasz válogatott, ezzel elhódította a világbajnoki serleget. A döntőt követően Lippi nem hosszabbított szerződést a szövetséggel, Roberto Donadoni váltotta.
A 2008-as Európa-bajnokságon megint nem ment úgy a csapatnak, ahogy azt várták volna, így a torna után ismét előkerült Lippi neve, aki ezúttal is vállalta a feladatot. A vébé-selejtezők során nem szenvedett vereséget a csapat, hét győzelme mellett három döntetlennel lett csoportelső. A dél-afrikai torna viszont csúfos véget ért: a veteránokkal megerősített együttes nyeretlenül, utolsó helyezettként búcsúzott a csoportmeccsek után a Paraguay, Szlovákia, Új-Zéland fémjelezte csoportból.
A kínai sikersztori
Két év csend következett, majd 2012 májusában jelentette be a kínai címvédő Guangcsou Evergrande vezetősége, hogy két és fél éves megállapodást kötött Marcello Lippivel. A szezon tizedik fordulója után vette át csapatát, de ez sem zavarta meg a keretet, és bajnoki címmel, valamint kupagyőzelemmel debütált. 2013-ban ismét megnyerte a bajnokságot, ráadásul a csapat történelme során először az ő vezetése alatt hódította el az ázsiai Bajnokok Ligáját. A bajnoki címet a mostani elsőség követte, így az olasz legenda a többi trófea mellett nyolc bajnoki aranyéremmel vonulhat vissza.
A fent említett sikereken túl négy Olasz Szuperkupa, egy-egy európai Szuperkupa és Világkupa is fűződik az edzőségéhez, emellett temérdek egyéni elismerés, valamint rekord is színesítette edzői pályafutását.
