A legendás stadiont pont száz éve, 1925 decemberében kezdték el építeni, és végül 1926. szeptember 19-én adták át. Eredetileg az AC Milan otthona és tulajdona volt, majd az 1930-as években a városi tanács megszerezte, 1947-ben pedig az Inter is bérlővé vált, a felek azóta osztoznak a létesítményen.
A San Siro – amelyet hivatalosan 1980. március 3-án a kétszeres világbajnok Giuseppe Meazza tiszteletére neveztek el – korábban négyszer (1935, 1955, 1987–1990, 2015–2016) esett át felújításon, helyszíne volt az 1934-es és 1990-es vébének, illetve az 1980-as Eb-nek, de rendeztek ott négy BEK/BL-döntőt is (1965, 1970, 2001, 2016-ban).
A két milánói klub már évek óta azért kampányolt, hogy megvásárolhassa a létesítményt és a hozzá kapcsolódó földterületeket, de nem volt egyértelmű, hogy ehhez megkapja a megfelelő támogatottságot a várostól. Közben Giuseppe Sala polgármester és Beppe Marotta, az Inter elnöke amiatt sopánkodott, hogy a stadion jelenlegi állapotában semmire sem jó, nem véletlen, hogy kimaradt a 2032-es Európa-bajnokságra ajánlott létesítmények közül.
Az eladás még nem végleges, de hamarosan lezárul, kivéve, ha a bankok részéről nem történik nagyobb meglepetés a következő 40 napban.
A La Gazzetta dello Sport azt írta, a Manica és a Foster + Partners, a két világhírű építészeti cég, amelyet az Inter és a Milan választott, várhatóan a következő 12 hónapban kidolgozza az új stadion tervét. A jelenlegi létesítmény parkolójában épülő új stadion munkálatai a tervek szerint 2027 első felében kezdődnek, az új stadion pedig 2031-ben nyílik meg – ezzel esélyes lehet arra, hogy a 2032-es Eb egyik helyszíneként szóba kerülhessen.
A San Siro azonban továbbra is állna koncertek és egyéb rendezvények helyszínéül, majd 2031 és 2032 között a 90 százalékát lebontanák.
