1. Ausztria–Magyarország 5-0 (1902. október 12., Bécs)
Az első válogatott mérkőzés emelkedettsége nem tükröződött a Sport-Világ bírálatában. A Bádonyi – Berán, Gabrovitz – Koltai, Pozsonyi, Bayer – Buda, Steiner, Pokorny, Hajós, Oláh összeállítású együttesről, amelyben az első magyar olimpiai bajnok, az úszásban aranyérmes Hajós Alfréd volt a balösszekötő, ezt írta az újság: „A magyar representatív csapat súlyos vereségének mentségére vajmi keveset hozhatunk fel.
Hibás volt az összeállítás, rossz kondíczióban, kedvetlenül állottak a játékosok a küzdelemhez, s összjátékuk oly primitív volt, hogy referádájában méltán jegyezte meg egy bécsi lap a magyar csapat kombináczióinak »szegényes« voltát.
Ezzel együtt nagyjából 500 cilinderes úr történelmi pillanatnak lehetett tanúja. Noha a meccset eredetileg Bécs és Budapest mérkőzéseként rendezték, utóbb hivatalos válogatott találkozóvá nyilvánították. A prímet a Wiener AC játékosai vitték: e klub hét labdarúgót delegált a győztes tizenegybe, és a gólszerzők – Johann Studnicka (3), Josef Taurer, Gustav Huber – mindegyike WAC-futballista volt.
100. Franciaország–Magyarország 0-1 (1924. június 4., Le Havre)
Ez a mérkőzés azért jöhetett létre, mert az olimpiai labdarúgótornán a magyar csapat elszenvedte az egyiptomi csapást (0-3), míg a francia együttes 5-1-re kikapott Uruguay legjobbjaitól. Az ötkarikás vereségről ilyen megfogalmazások láttak napvilágot: „a magyar labdarúgás Mohácsa”; „Magyarország csapatának legszerencsétlenebb mérkőzése”; az MLSZ vezetősége eredménytelenül herdálta el a közönségtől a 10 százalékos olimpiai adó révén beszedett 400 millió koronát”.
A Sporthírlap is drámaian tálalta a kétségbeejtő kiesést: „Vádoljuk a játékosok egy részét, hogy nem küzdöttek egész lényüknek azzal az odaadásával, amelyet a nagy cél megkívánt, és amelyet a haza elvárt volna tőlük. Nincs az a kifogás és védekezés, nincsenek olyan mentő és enyhítő körülmények, melyek alapján teljes bűnbocsánat juthatna nekik osztályrészül.”
Nem csoda, ha öt nappal később ez jelent meg a Kropacsek – Grosz, Fogl II – Kertész II, Nádler, Blum – Fogl III, Molnár, Opata, Eisenhoffer, Jeny összetételű együttes 6000 néző előtt kivívott 1-0-s Le Havre-i sikeréről: „Gyenge játékkal győzte le a magyar csapat a franciákat.”
200. Svájc–Magyarország 1-5 (1937. április 11., Bázel)
A Szabó – Futó, Bíró – Szalay, Szűcs, Dudás – Kocsis, Kállai, Sárosi dr., Zsengellér, Titkos összetételű csapat – és az egész mezőny – legjobbjává a második válogatottsága alkalmával mesterhármast jegyző Zsengellér Gyula emelkedett. A Sporthírlap úgy vélte: a magyar együttes „jobb volt technikában, labdakezelésben, taktikában, kondícióban, gyorsaságban, keménységben, szóval, mindenben.”
A Nemzeti Sport azért megjegyezte: „Pompás győzelem, csak egy szépséghibája van, hogy a svájci csapat tíz emberrel játszott.” (A 26. percben, 1-0-s magyar vezetésnél Louis Gobet megsérült, s miután lebicegett a pályáról, már nem is ment vissza, noha csere nem volt.)
Dr. Dietz Károly szövetségi kapitány szerint „a svájciak tíz emberrel jobban játszottak, mint tizeneggyel”. Zsengellérnek pedig dagadt a keble: „Roppant boldog vagyok, hogy első ízben lehetek győztes magyar válogatott csapat tagja.” (Bemutatkozásakor az angolok 6-2-re nyertek honfitársaink ellen.)
300. Csehszlovákia–Magyarország 1-5 (1953. október 4., Prága)
Két magyar csapat játszott hivatalos válogatott mérkőzést ugyanazon a napon. A Bulgária–Magyarország meccset (1-1) jegyzik 300.-ként, de az háromnegyed órával előbb kezdődött a 299.-ként számon tartott csehszlovák–magyarnál.
- A prágai összeállítás ez volt: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Zakariás, Lantos – Bozsik, Hidegkuti – Egresi, Csordás, Puskás, Tóth Mihály.
- A szófiai meg ez: Henni – Sipos, Kispéter, Takács – Keszthelyi, Gyurik – Tóth II, Aspirány, Szilágyi I, Virág, Babolcsay.
A csehszlovák fővárosban ment jobban.
A Rudé Pravo azt írta: „A taps, amely oly gyakran felcsattant a Hadsereg-stadionban, túlnyomórészt az ellenfélnek szólt; annak az ellenfélnek, amelynek játékához hasonlót még nemigen láttak Prágában.”
A gólokat Csordás Lajos (2), Hidegkuti Nándor, Tóth Mihály és Puskás Ferenc szerezte, a magyar csapat már a szünetben 4-1-re vezetett. Ennek nyomán a Népsport így lelkendezett: „Egy félidőn át a magyar csapat a svédek ellen Helsinkiben mutatott játékára emlékeztetett.”
Az a találkozó az 1952-es olimpián 6-0-val zárult.
400. Magyarország–Dánia 6-0 (1963. május 19., Népstadion)
Az elkényeztetett hazai sportsajtó efféle címekkel operált: „Fölényes győzelem hibákkal”; „Hatos, de nem ötös”. Hiába, az első négy magyar–dán meccsből három 6-0-val ért véget. (A negyedik – sorrendben a harmadik – az 1964-es Európa-bajnokság bronzmérkőzésén 3-1-gyel.)
A Képes Sport meg is említette az Ilku – Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi – Solymosi, Göröcs – Sándor, Albert, Monostori, Fenyvesi összetételű tizenegy nagy arányú diadaláról: „Hallottunk a mérkőzés után, sőt már a meccs közben is olyan hangokat, hogy tudunk mi futballozni, csak megfelelő ellenfél kell hozzá.”
Ez rímelt az 1966-os – a világbajnokságot követő – 6-0 körüli hangulatra. Akkor is azt mondta egy szurkoló: „Az ellenfelet tudni kell megválogatni.” Mire egy másik helyre tette: „Igen. A dánok és a brazilok ellen már megy.”
500. Csehszlovákia–Magyarország 1-1 (1975. október 15., Pozsony)
Baróti Lajos szövetségi kapitány jól cserélt (vagy rosszul állította össze a kezdő tizenegyet): a szünetben beküldött Várady Béla csak hét perce volt a pályán, amikor príma fejessel a hálóba küldte Pintér Sándor beívelését. A Rothermel – Nagy III, Bálint, Rab, Lukács – Kovács József, Nyilasi, Pintér – Pusztai, Fazekas (Várady, 46.), Nagy összetételű együttes másik két hőse a Jan Ondrus tizenegyesét 0-0-nál kivédő Rothermel Ádám, valamint az a Nyilasi Tibor volt, akiről a Képes Sport így írt:
Játékát épp úgy élvezni lehetett, mint a régi nagyokét.
600. Ázsia válogatottja–Magyarország 0-3 (1986. január 30., Doha)
A mérkőzés idején zajló luxusautó-kiállítást többen látták Katarban, mint a meccset, mert a találkozó napján szokatlan felhőszakadás zúdult Dohára. Az 1986-os vb-előkészületek keretében megrendezett futballeseményre úgy kétezren váltottak jegyet, a Jaguarokra, Lamborghinikre ennél többen voltak kíváncsiak. Dr. Mohácsi János, a válogatott orvosa azt mondta a csodajárgányokról:
Egyiket sem vinném haza, mert ha bármelyikkel leparkolnék a Testnevelési Főiskola területén, tíz évig nem kapnék fizetésemelést.
Könnyen lehetett viccelni, mivel a válogatott ahogy tetszik alapon nyert a hivatalos mérkőzésként nyilvántartott gálameccsen. Esterházy Márton két gólt lőtt, Bognár György két gólpasszt adott (egyet értelemszerűen Esterházynak, egyet Kiprich Józsefnek).
A Disztl – Sallai, Kardos, Garaba (Balog), Péter – Hannich (Dajka), Nagy Antal, Bognár (Hajszán), Détári (Vincze István) – Kiprich (Kovács Kálmán), Esterházy összeállítású csapatból a legrosszabbul Disztl Péter járt: magányosan álldogált a zivatarban, és a szűnni nem akaró esőzés miatt még a pasziánszt sem rakhatta ki.
700. Magyarország–Izland 1-0 (1995. november 11., Fáy utca)
Az Eb-selejtezők hajrájában, valamint a teljes reménytelenségben találkozott egymással Angyalföldön a selejtezőcsoport két utolsó helyezettje, s a Nemzeti Sport a győzelem után is gúnyolódott a Hajdú – Mónos, Bánfi, Csábi, Szlezák – Bükszegi, Nyilas, Illés (Zombori), Duró – Orosz (Farkasházy), Vincze (Nagy) összeállítású csapat teljesítményén. A lap főcíme ez volt: „Megvertük Izlandot!!!”
Mert az előző három mérkőzésen egyaránt az izlandiak nyertek honfitársainkkal szemben. Negyedszerre Illés Béla gólja döntött, de a szoros küzdelemre jellemző, hogy Mészöly Kálmán szövetségi kapitány csak két percre cserélte be az egyik újoncot, Nagy Tamást, és egyetlen egyre a másikat, Zombori Zalánt.
Talán előbb is elszánja magát a váltásra, ha Orosz Ferenc nem szúr ki az egy-két perces novellák hőseivel. Megint a korabeli Nemzeti Sportból idézünk: „Orosz az izlandi kaputól öt méterre, mesterséges eszközökkel is alig előállítható helyzetben, Fa Nándor óceánjárását idéző magányosságban az előtte tátongó kínosan üres ketrec helyett az a mögött lévő reklámtáblák valamelyikének kellős közepébe fejelte a labdát.”
800. Magyarország–Málta 4-0 (2005. szeptember 3., Megyeri út)
A vb-selejtezőn Újpesten játszott a válogatott, és a Király – Bodnár, Juhász, Vanczák, Halmosi Péter – Böőr (Huszti), Takács Ákos, Hajnal – Gera (Buzsáky) – Kenesei (Rajczi), Torghelle összetételű csapat tetszése szerint győzött. Ám a sportújság ezúttal sem lelkendezett: „Mielőtt elszédülnénk a jó eredménytől, szögezzük le: egy félidőnyi jó futball kevés.” Azért egy sörgyár – „a magyar szurkolók nem hivatalos támogatója” – öles hirdetésekben veregette a labdarúgók (és a saját) vállát: „Szép volt, fiúk!”
900. Görögország–Magyarország 4-3 (2015. október 11., Athén)
Az Eb-selejtezőcsoport első számú kiemeltje, a görög csapat nyeretlenül érkezett a záró fordulóhoz, még a Feröer-szigetek fél amatőrjeitől is oda-vissza kikapott. A magyar csapat a harmadik helyen állt; abból a pozícióból addig sosem lehetett továbbjutni, de segített a létszámemelés.
Athénban azonban gólzápor zúdult honfitársainkra (is), miután óriási esőzés áztatta a görög fővárost, akárcsak 1978-ban Szalonikit, ahol – szintén Eb-selejtezőn – 4-1-es vereséget szenvedett a Katzirz – Martos, Kocsis István, Kereki, Lukács – Pál, Tatár, Pintér, Zombori Sándor – Szokolai (Kovács István), Várady összetételű válogatott.
Az újabb négyest a Király – Fiola, Juhász, Kádár, Leandro – Lovrencsics (Nikolics), Elek, Dzsudzsák (Kalmár) – Gera (Nagy Ádám) – Böde, Németh Krisztián összeállítású együttes kapta. Hazánk fiai a 76. percben még vezetést szereztek, de aztán jött Kosztasz Mitroglu meg az albán származású Panajotisz Koné, s a 3-2-ből egyhamar 3-4 lett.
