Az 1990-es évek első felét egyértelműen Johan Cryuff Barcelonája, a Dream Teamnek becézett csapat uralta a spanyol futballban. A Barca 1991 és 1994 között négy bajnoki címet nyert zsinórban, 1992-ben a Sampdoria legyőzésével megnyerte a Bajnokok Ligáját, és a fináléba 1994-ben is eljutott, de akkor csúnya verést mért rá a Fabio Capello által vezetett Milan.
A sikersorozat után az 1994-1995-ös idény keserű emlékként élhet a Barcelona-drukkerek emlékezetében, a csapat ugyanis a bajnokságban csak a negyedik helyen zárt, a Király Kupából a legjobb 16 között kiesett az Atlético Madrid ellen, a BL-ből pedig a PSG ejtette ki a negyeddöntőben.
A PSG 2-1-es otthoni győzelemmel ment tovább:
A bajnoki idény során beleszaladt néhány kellemetlen vereségbe a Barcelona, az 1995-ös évet például a Real Madridtól elszenvedett 5-0-s pofonnal nyitotta. A meccsen a madridiak chilei csatára, Ivan Zamorano 39 perc alatt mesterhármast jegyzett, és kiválóan játszott a hazaiaknál az a Michael Laudrup is, aki nem ápolt túl jó viszonyt Cruyff-fal, és 94 nyarán a nagy riválishoz igazolt.
Még a Bernabéuban benyelt ötösnél is kínosabb volt azonban az a meccs, amelyet napra pontosan 30 éve, 1995. február 11-én játszottak Santanderben, az El Sardineróban. A hazai Racing a 16., a Barcelona a 3. helyről várta az összecsapást, és a katalánok kezdőjében ott találjuk Pep Guardiola, Gheorghe Hagi, José María Bakero vagy épp Hriszto Sztojcskov nevét. Hiányzott vissza a Barcelonából a brazil gólgyáros, az öntörvényű Romário, aki összekapott Cruyff-fal, és hazaigazolt a Flamengóhoz.
A Barca a meccs elején megúszott egy rázós esetet (ma a VAR valószínűleg kihívná a bírót, hogy csekkolja le Albert Ferrer 16-oson belül történt becsúszását), majd támadásba lendült, előbb Sztojcskov, majd Bakero hagyott ki nagy helyzetet. A két elpuskázott ziccernek a 44. percben lett igazán nagy jelentősége, Dmitrij Radcsenko ugyanis mesés passzal kínálta meg Esteban Torrét, aki megszerezte a vezetést a Santander számára.
A második félidőben már csak egy csapat volt a pályán, Quique Setién fejesével a Racing megduplázta előnyét, majd a gólszerző a saját kapuja előtt is alkotott,
Aki jóval határozottabb volt, amikor nem sokkal később döntést kellett hoznia a 16-osnál szabálytalankodó Ferrer ügyében, és a piros lapot előkapva kiszórta a Barcelona védőjét. Innentől betemette a lavina a vendégeket, előbb Jesús Merino fejezett be góllal egy szép támadást, majd Carles Busquets kapus (a Barcával mindent megnyerő Sergio édesapja) hozta bénázásával kihagyhatatlan helyzetbe Radcsenkót, végül Busquets kiállítást és tizenegyest érő megmozdulása után szintén az orosz támadó vitte be az utolsó ütést a Barcának.
A Santander-drukkerek számára olyannyira emlékezetes a meccs, hogy egy 2018-as közönségszavazáson a Barca elleni 5-0-t választották meg a klubtörténet legjobb mérkőzésének. A csapat azt az idényt végül a 12. helyen zárta, így kényelmesen megőrizte élvonalbeli tagságát, jelenleg pedig a másodosztályban harcol a feljutásért, amire jó esélye van, mert 26 forduló után vezeti a tabellát.
