Harminc éve, 1993. szeptember 7-én hunyt el Zsiborás Gábor, négyszeres válogatott kapus.
Zsiborás 1957. november 12-én született Budapesten, és 11 évesen lett a Ferencváros igazolt játékosa. 1975 decemberében, egy Csepel elleni Téli Kupa-mérkőzésen debütált a klub felnőttcsapatában. Tétmeccsen először 1977 szeptemberében állt a Fradi kapujában, és bár a Honvéd egy szerencsés góllal vezetést szerzett (a labda a kapufáról Zsiborás hátára, onnan pedig a hálóba pattant), az FTC végül 2-1-re fordított, így a kapus győztes találkozón debütált.
A Fradi abban az idényben csak 9. lett az NB I-ben, de a Magyar Kupát megnyerte, a döntőben a Pécs csapatát verte 4-2-re, hosszabbítás után.
Ahogy felépült, Zsiborás visszaverekedte magát a kezdőbe, és hosszú éveken át nem lehetett kiszorítani onnan, olvasható a Tempofradi.hu megemlékezésében. 1987-ben súlyos sérülést szenvedett, az őt helyettesítő Józsa Miklós pedig remek teljesítményt nyújtott, és mivel Zsiborás játszani akart, 1989-ben átigazolt az MTK-hoz.
Zsiborás népszerűségére jellemző, hogy a Fradi-tábor távozása után is mindig nagy tapssal köszöntötte az MTK elleni meccseken. A válogatottban 1979-ben, egy finnek elleni, 3-1-re megnyert Eb-selejtezőn mutatkozott be, amikor dr. Lakat Károly volt a kapitány. A további három meccsét három különböző kapitánynál (Mészöly Kálmán, Mezey György, Verebes József) védte a válogatott mezében.
1993-ban ismét Verebes volt a kapitány, aki beválogatotta az oroszok elleni vb-selejtezőre az MTK-ban remek teljesítményt nyújtó kapust. A keret tagjai szeptember 1-én találkozták a Fradi stadionjában, de mielőtt az Üllői útra indult, Zsiborás három ikergyerekét kísérte el első iskolai napjukra. Az ikrek akkor találkozhattak utoljára édesapjukkal, aki a válogatott edzésén rosszul lett, elvesztette eszméletét, kómába esett, amelyből sajnos már nem ébredt fel. Zsiborás Gábor 35 éves volt.
