Amikor 2020 nyarán a Honvéd U19-es csapatának edzője lett, azt mondta: „Csináljuk a dolgunkat becsülettel, és tegyünk egy olyan stílust a pályára, amire azt mondják, hogy még egy ilyen csapat nincs az országban”. Sikerült kialakítani ezt a stílust?
Nagyon remélem, hogy igen, de ezt leginkább azok tudnák megmondani, akik láttak minket játszani. A játékosok részéről pozitívak voltak a visszajelzések, élvezték, amit csináltunk.
És körvonalazódik már a fejében, hogy milyen lesz, lehet a Pinezits Máté által irányított felnőttcsapat stílusa?
Szeretnénk egy olyan éhes csapatot összerakni az öltözőben, majd kivinni a pályára, amely élvezi a játékot. Ha ez sikerül, azt a nézők is látni fogják. Fontos, hogy bátran focizzunk, fontos, hogy kontroll alatt tartsuk a mérkőzést, és fontos, hogy motiváltak legyünk, mert csak úgy tudunk sikeresek lenni.
Minden nyáron az az egyik legizgalmasabb a kérdés a klubok szurkolói számára, hogy kikkel erősít a csapat, és kik azok, akik máshol folytatják. A Honvédnál milyen változások várhatók a keretben?
Ebben az időszakban még nem jellemző, hogy a klubok egymás után jelentenék be az érkezőket vagy a távozókat. A mi elképzelésünk egyértelmű, szeretnénk a saját értékeinkre támaszkodni, és együtt tartani azokat a játékosokat, akik emberileg és szakmailag is óriási potenciállal bírnak. Melléjük pedig olyan játékosokat keresünk, akik emberileg passzolnak a közösségbe, és szakmailag is hasznára vannak a csapatnak.
A tavasszal több fiatal is rendszeresen szerepelt az NB I-es bajnokikon. Feltételezem, ők a másodosztályban is megkapják a lehetőséget, de jönnek-e erősítésként harcedzett, rutinos játékosok? Az MTK idei feljutásában például nagyon sokat ért a huszonéves játékosokhoz képes már-már veteránnak számító – 34 éves – Németh Krisztián 22 gólja.
Nem akarok külön fiatal és idősebb játékosokról beszélni. Olyan csapatot szeretnénk összerakni, akik tudnak egymásért küzdeni, és éhesek. Ezek nem lózungok, mert az említett szempontok nagyon fontosak számunkra. Nem az életkort nézzük, hanem azt, hogy az illető úgy viselkedjen az öltözőben és teljesítsen a pályán, hogy azzal a közösség javát szolgálja.
A feljutás a cél, de nem lehet garantálni, mondta Kun Gergely ügyvezető. Ha a vezetőség részéről ez nem is lett kerek perec kimondva, a szurkolótábor biztos azt várja, hogy jövőre ismét élvonalbeli legyen a csapat, hiszen a klub történelme ezt diktálná. Ön ezt nyomásként vagy motivációként éli meg?
Van egy fantasztikus tábora a klubnak, és minden mérkőzésen meg kell tisztelnünk őket azzal, hogy a tudásunk legjavát kitesszük a pályára. A Budapest Honvédról beszélünk, ezt a klubot az országhatáron kívül is ismerik, és legendás játékosokkal tudják azonosítani.
Egyértelmű, hogy szeretnénk feljutni, de nekünk a folyamatot kell nézni. Nem az a célunk, hogy vegyünk húsz légióst, akik a Bundesligában futballoztak, hanem az, hogy olyan értéket teremtsünk, amely mindenki számára hasznos és kedves és jó.
Mindenki azt várja tőlünk, hogy visszajussunk az első osztályba, és mi azért dolgozunk nap mint nap, hogy ennek meg tudjunk felelni. Nem teszek nyomást a játékosaimra, ők azért kezdtek el futballozni, hogy nyomás alatt játsszák le az életüket.
A kieséssel záruló elmúlt idényben két, itthon teljesen ismeretlen külföldi edző, a skót Tam Courts, valamint a horvát Dean Klafuric ült a Honvéd kispadján. Az, hogy most az ön személyében házon belülről érkezett az új edző, felfogható egy olyan üzenetként, hogy a klub azt az utat választotta, hogy az elmúlt évekhez képest jobban előtérbe helyezi az akadémiáját, legyen szó ott dolgozó szakemberekről, vagy fiatal tehetségekről?
A Honvédon belül rengeteg értékes ember tevékenykedik, beleértve az irodai dolgozókat, a stábtagokat, illetve a játékosokat is. A klubnak az az álláspontja, hogy igenis a saját értékeire támaszkodjon, akár játékosügyben, akár edzőfronton. Hál’ Istennek, hogy van olyan klub Magyarországon, aki ebben gondolkodik, reméljük, hogy ezzel pozitív és követendő példát tudunk állítani ezzel mindenki számára.
A napokban arról lehetett hallani, hogy a Honvédot végül nagy nehezen megelőző, és ezzel ősszel is az NB I-ben szereplő Fehérvár négy játékost is vinne Kispestről: Szappanos Pétert, Eördögh András, Kocsis Dominikot és Kerezsi Zalánt. Mindannyiuknak 2024 nyarán jár le a szerződése, mi a klub álláspontja: foggal-körömmel ragaszkodnak hozzájuk, vagy van az a pénz, amiért válthatnak?
Nagyon jó játékosokról és emberekről beszélünk, szeretnénk, ha a klub kötelékében maradnának, és a tudásukkal hozzájárulnának, hogy minél előbb vissza tudjunk kerülni az első osztályba.
Az elmondottak alapján a Honvéd inkább klubmodellben és hosszútávban gondolkodik, a szurkoló viszont mielőbb az NB I-ben szeretné látni a csapatot. Hogy lehet a kettőt összeegyeztetni?
Nem biztos, hogy a kettőt el kell választani egymástól. Az, hogy mi értéket szeretnénk teremteni, és közben játékosokat vagy edzőket kinevelni, az nem zárja ki a lehetőséget, hogy a klub akár rövid-, közép- vagy hosszútávon sikeres legyen. A legkézenfekvőbb dolog ez lenne, és ezt külföldön is sikeresen meg tudta oldani jó néhány klub.
Az ön által irányított U19-es csapat hatodik lett a bajnokságban. Ez csalódás az utánpótlásfronton hagyományosan erős klubnál, vagy fontosabb szempont, hogy fiatalokat juttassnak fel a felnőttcsapathoz? A 17 éves Átrok Zalán példál több meccset játszott az NB III-as és az NB I-es csapatban, mint az U19-ben.
A cél a csapat számára az volt, hogy a legjobb nyolcban végezzen, hogy ezáltal a legerősebb riválisokkal tudjon versenyezni. Szintén fontos szempont volt, hogy a folyamatos fölfelé áramoltatás meglegyen: akár a fiatalabb korosztályokból az U19-be, akár az U19-ből a második vagy első csapatba. Azon kevesek közé tartoztunk, akik végig fiatalabbakat játszattak: volt öt-hat 15-16 éves játékos, aki nem egy, nem két meccsen pályára lépett az U19-ben. Ennél a korosztályos csapatnál számunkra az elsődleges cél, hogy azok a játékosok, akiket tehetségesnek gondolunk, és akik megérdemlik, valamint tesznek érte annyit, azok rövid időn belül a Bozsik Aréna gyepén, vagy a magyar felnőttválogatottban futballozzanak.
Az előző két klubjától, a Soprontól és az MTK-tól mit hozott magával szakmailag és emberileg?
Elsősorban az ember oldalt emelném ki, mert a sport a világnak egy fontos szelete, és azt vallom, hogy azokat az értékeket, amik az életben fontosak, azokat a pályára is kitegyük. Ha azt látják, hogy tisztelettel és becsülettel tesszük a dolgunkat, akkor az véleményem szerint viszonzásra talál. Rengeteget köszönhetek a soproni vezetőknek, edzőtársaknak, és játékosoknak, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Van közüttük olyan, aki már a privát szférában dolgozik, de olyan is, aki NB I-es futballista vagy utánpótlás-válogatott lett. Az ottani élmények sokat adtak számomra, ugyanúgy, ahogyan az MTK-s időszak is. A nyílt kommunikációt, az őszinteséget nagyon fontosnak tartom, és az a célom, hogy a közösség legyen sikeres, mert akkor én is sikeres leszek. Ezt egóból nem lehet csinálni.
