Jakob Glesnes számára nem csupán a futball jelenti az életét, már készül az aktív sportpályafutás utáni életre. Azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy halász lesz, erre a családi hagyomány is kötelez, írja riportjában a norvég Tv2.
Egy Bergen melletti kis faluban, Steinslandben nőtt fel, családja több generáción keresztül foglalkozott halászattal. A nagyszülők mellett a nagybácsija is az volt, édesapja pedig ugyancsak sok időt töltött a tengeren, mielőtt munkát kapott a szárazföldön.
Most két, 15 évvel idősebb ikertestvére viszi tovább az örökséget, mindegyiküknek van egy hajózási társasága. Jakob és felesége tulajdonostárs az egyikben. A Christina halászhajón bátyja, Morten a kapitány, az ő fia, Rasmus pedig a legénység tagja.
Minden álma a válogatottság
Pedig Jakobnak nem kellene egy vén tengeri medve életét élnie, nincsen rászorulva, jelenleg ugyanis az egyik legfelkapottabb játékosnak számít az amerikai MLS-ben. 2020 januárjában szerződött a Strömsgodset csapatától a Philadephia Unionhoz, ahol Gazdag Dániel klubtársaként idén majdnem felért a csúcsra: végül csak tizenegyesekkel kapott ki a Los Angeles FC elleni nagydöntőben.
Közel három éve választott a Philadelphia Uniont, és amint a koronavírus alábbhagyott, a család együtt költözött vele.
„Kicsit szkeptikus voltam, amikor elhagytam a biztonságos Norvégiát, ahol mindenki egy közösség tagjának érezheti magát és az emberek nagyon vigyáznak egymásra. De kiderült, hogy ez az USA-ban is teljesen így van. Az első naptól kezdve jól éreztük magunkat” – mesélte Glesnes.
Külön élményt jelentett számára, hogy ha már jól ment a játék, a liga szereplői ezt díjazták is. De szerinte ez a csapat érdeme, mert nagyszerűen dolgoznak együtt.
„Nem titok, hogy a liga hírneve nem volt a legjobb, de nagyon kellemes meglepetés ért. Sokan alábecsülik az MLS-t” – mondta. Persze a tengeren is próbál naprakész maradni, a riport készítésekor, november 17-én játszott Norvégia Írországgal felkészülési mérkőzést, ő pedig iPadje segítségével nézte a meccset és látta, ahogy gyermekkori barátja, a ferencvárosi Kristoffer Zachariassen is pályára lépett.
Egy dolog fáj neki, hogy őt nem veszik számításba a nemzeti csapatnál. Eddig egyszer kapott meghívást, még 2019-ben, amikor a sérülések miatt Lars Lagerbäck kapitány gondolt rá. Amióta az Egyesült Államokba költözött és Staale Solbakken lett a válogatott edzője, teljesen megfeledkeztek róla.
Úgy érzi, azért most a novemberi, írek és finnek elleni mérkőzéseken kipróbálhatták volna, főleg, hogy két középső védő sem volt elérhető a kapitány számára. De lehet, még nem érett meg rá.
Keményen kell dolgoznom, és ha megérdemlem, akkor majd jön a lehetőség. Ez a nagy vágyam
– mondta optimistán, hozzátéve, szerinte most nagy hátrány, hogy ennyire távol játszik, és kevesebben figyelnek rá.
Pihenés helyett stressz
A kvaenangeni fjordon azonban mégsem a futball a fő téma. A heringek hatalmas rajokban érkeznek naplemente után, hogy táplálkozzanak a víz felszínén. A ringatózó Christina halászhajó legénysége már kidobta a hálót, leoltotta a világítást.
Kis idő után aztán a fejlámpák fénye a jeges vízben úszó heringcsapatról visszaverődik. A halászok a hátsó fedélzeten elindítják a csörlőt, lassan felhúzzák a hálót, amely tele van a zsákmánnyal.
– Mange skjønner ikke at jeg gidder https://t.co/26zyt1JHZc
— TV 2 Sport (@tv2sport) November 26, 2022
„Reméljük, hogy itt akár 70 tonnát is lehalászhatunk” – állapította meg Jakob Glesnes, aki korábban sohasem vett részt a vaksötétben és csípős hidegben történő fizikailag megterhelő munkában, ahol még aludni se nagyon lehet.
„Sokan nem értik, hogy pihenés helyett veszem a fáradságot, és most azon stresszelek, fogunk-e valamit vagy sem. De ez egy igazi élmény. Látni, hogyan érzik magukat az emberek egy hajón.
Mert ez lehet valami új a számomra a futball után. Hiszen a karrier nem tart örökké.
Rengeteg ideje van dönteni, hiszen jelenleg milliós fizetéssel nem szorul rá a pluszmunkára. Se a futballt, se a philadelphiai életet nem fogja feladni egyhamar. A családja jól érzi magát Amerikában, őt több éves szerződés köti a klubhoz. Nincs oka a távozásra, és ha mégis elmenne, biztos, hogy néhány nagyobb klub érdeklődne iránta.
„Élveznünk kell a kalandot, amíg lehet. Még nem állunk készen a hazaköltözésre” – mondja Glesnes.
A halászat olyan, mint a futball
A kabinban felkapcsolják a lámpát, már hajnali négy felé jár az idő. A kapitány nagy heringrajokat keresve az éjszaka körbejárta a fjordot, a kormánynál lévő műszerek azt mutatják, hogy a fogás jelentős lehet.
Felébreszti a legénység többi tagját, akik alig egy órát tölthettek alvással. Felveszik a kezeslábast, az esőkabátot, a csizmát és a fejlámpát, és újra kidobják a hálót.
A halászat szenvedély, biztos benne van az itteniek vérében. Az itt dolgozó srácok ugyanazt érzik, mint én, amikor focizom
– mondta Glesnes, aki úgy véli, számos hasonlóság van a két tevékenység között.
„Kicsit ugratjuk egymást, nem mindig a legszalonképesebben beszélünk a munka hevében. Aztán utána persze csak nevetünk rajta.”
