NB II

NB II: antifutball, kontra agyonhajszolt, stílustalan, blőd

Verbális csatává fajultak az edzői nyilatkozatok egy másodosztályú meccs után.

Több meglepő eredmény is született a másodosztály szerdai játéknapján, mégis egy hétvégi meccsről írunk, nem véletlenül!

Az Albertirsán rendezett Cegléd–Vác (1-0) mérkőzés nem tartozott az érdekesebb találkozók közé, az utóélete mégis meglehetősen viharos. Elég, ha csak a két edző nyilatkozatát olvassuk! A ceglédi tréner váci kollégájának egyetlen szavára (antifutball) húzta fel magát, és a végén majdnem lehülyézte!

Nagy Tibor, Vác: – Ez egy igen érdekes mérkőzés volt. Egy antifutballt játszó csapat meg tudott minket verni, öt védővel, vissza a tizenhatosukra beállva. „Ötvenszer” adják haza a kapusnak a labdát. Ennek ellenére az első félidőben volt két nagyon nagy lehetőségünk, egy kapussal szembeni egy az egy, és egy szabad fejes öt méterről, amit kihagytunk. A második félidőben cserélni kellett volna, de sajnos nem tudtam, mert nem tudtam már behozni fiatalt, ezért kénytelenek voltunk a második félidőt kilenc emberrel végig játszani. Kaptunk egy buta gólt, ami elkerülhető lett volna. Attól kezdve végig támadtuk a meccset. Ötösön pattogott a labda, ziccerbe mellé rúgtuk, fölé fejeltük. Ez egy ilyen nap volt. Ami biztos, hogy még hozzá kell fiatalokhoz nyúlni, mert úgy látszik, hogy ők hosszú távon nem bírnak több meccset lejátszani egymás után, s nagyon hullámzó teljesítményük van. Ezért kellene Mátyás Zsoltnak minél előbb felépülnie, és úgy néz ki, hogy fel kell még hoznom az ifiből játékost.

Varga Attila, Cegléd: – Az agyonhajszolt, stílustalan Váci edzőbának üzenném, hogy mindig az a szimpatikus csapat és taktika akit sikerül legyőzni! Mi most azért vagyunk „antik” mert halvány fogalma sem volt róla, hogy ez ellen a játékrendszer ellen mit kellene tennie! Az ő felkészületlensége miatti kritikáról, blőd megjegyzésről pedig csak annyit: imádom ha valaki kritizál még ha nem is elegáns, az azt jelenti, hogy valamit jól csinálunk… Az illető pedig amellett, hogy irigy még h… is!

Olvasói sztorik