Több ajánlatom is volt, de csak egyetlen dolog járt a fejemben, hogy Nápolyba igazoljak. Apám nagyon boldog volt, mikor megtudta, hogy ez lesz az új csapatom. Küldött egy üzenetet, amiben azt írta, minden argentin arról álmodik, hogy azt a mezt viselje, amely egykor összenőtt Diego Maradonával.
A ránk, argentinokra jellemző szenvedéllyel hordom majd a Napoli mezét. Azért választottam ezt a klubot, mert úgy éreztem, itt szintet léphetek. Amikor ellenfélként jártam itt, attól féltem, a szurkolók fel fognak falni, de most kifejezetten lelkesítő a tudat, hogy tudom, mögöttem állnak majd” – udvarolt a nápolyiaknak Giovanni Simeone, aki a nyáron a Hellas Veronától érkezett kölcsönbe.
Diego Simeone legnagyobb fia tavaly egyéni rekordot állított fel azzal, hogy 17 gólig jutott a bajnokságban a Verona színeiben, és mindössze hárman szereztek többet nála: Ciro Immobile (27), Dusan Vlahovic (24) és Lautaro Martínez (21).
Idén új klubjában eddig kettőnél tart, de mindkettő különleges volt: a Liverpool elleni leginkább neki, mivel életében először talált be a Bajnokok Ligájában, meg is rohanták az érzelmek, és vadul csókolgatta a BL-logót ábrázoló tetoválást, amit még titokban varratott 14 évesen a csuklójára.
A másik gól viszont közelebb hozta őt a Napoli-drukkerekhez, mint az átigazolás utáni, feljebb már említett vallomás, mivel a Milan elleni fejesgóljával új csapata rangadót nyert, ráadásul megszakította a címvédő január közepe óta tartó, 22 meccses bajnoki veretlenségi sorozatát.
02:17-nél látható a San Siróban szerzett győztes gól:
Egy 108-szoros válogatott gyerekeként felnőve nehéz kikerülni, hogy ne a futball körül forogjanak a mindennapok, de az ifjabbik Simeone azt mondta, apja sosem terelgette őt a sportág felé – igaz, azt se mondta, hogy ne kövesse a példáját.
„Teljes körű szabadságot adott nekem. Gyerekként ő volt a példaképem, szerintem a legtöbb fiú az apjára akar hasonlítani. És én imádom a futballt. Sok mindent fel kell adni miatta, de ha megvan benned a szenvedély, akkor ezt nem érzed áldozatnak.
Eleinte én is középpályás akartam lenni, mint az öregem, de azt mondta nekem, olyan erősen ütöd meg a labdát, hogy csatárt kell játszanod, és ahogy a kapu közelébe kerülsz, lőjj, lőjj!
Giovanni a River Plate akadémiáján nevelkedett, annál a klubnál, ahol apja a mennyet és a poklot is megjárta. Az argentin első osztályban minden fél szezon után bajnokot hirdettek, és a River 2008 tavaszán az idősebb Simeone irányításával megnyerte a Clausurát, de ősszel rá sem lehetett ismerni a csapatra, amely beleszaladt egy 11 meccses nyeretlenségi sorozatba is, ez pedig Simeone állásába került, a River azonban az edzőváltás után sem tudott elmozdulni a tabella legaljáról.
Bár apja távozott a klubtól, a fiú maradt, és az utánpótláscsapatokat végigjárva végül nem sokkal a 18. születésnapja után, 2013 augusztusában, a Gimnasia La Plata elleni bajnokin bemutatkozhatott a felnőttek között is. Bár a Milliomosoknak becézett klubbal megnyerte 2014-ben a tavaszi bajnokságot, a sikert nem igazán érezhette magáénak, mivel mindössze öt meccsen jutott szóhoz, és 45 percnél többet egyszer sem töltött a pályán. A második legfontosabb dél-amerikai kupasorozat, a Copa Sudamericanában szintén 2014-ben aratott diadalhoz viszont volt némi közé, a nyolcaddöntőben, a paraguayi Libertad ellen oda-vissza beköszönt, pedig a két meccsen összesen csak 49 percet kapott.
A játékpercekből is látszik, hogy nem Simeone volt a River legnélkülözhetetlenebb tagja akkoriban, és úgy döntött, jobb lesz neki egy kisebb csapatban, ahol könnyebben tud érvényesülni. Mintha a Fradiból a Csepelhez igazolt volna (amikor az az NB III helyett még az NB I-ben vitézkedett) – nagyjából így lehet leírni azt a váltást, amikor Simeone a Riverből a Banfieldhez került kölcsönbe.
2016-ban aztán némileg meglepő húzásra szánta el magát: az nem volt annyira váratlan, hogy ki akarta próbálni magát Európában, de a választása arra a Genoára esett, amely éveken át nagyüzemben szerzett meg, majd passzolt le játékosokat a szélrózsa minden irányába. Simeone az első két olasz bajnokiját a kispadon ücsörögte végig, majd jött két olyan meccs, amikor játszott, de nem alkotott emlékezeteset, a Pescara és a Bologna elleni góljaival viszont összesen négy pontot hozott új csapatának.
Első Serie A-s idényében 35 meccsen 12 góllal zárt, a legnagyobb durranást a Juventus ellen tartogatta, a 3-1-es győzelem ugyanis duplával vette ki a részét – így 6084 nap után ismét egy Simeone volt a Juventus végzete. Diego ugyanis 2000 áprilisban győztes gólt fejelt a Lazio játékosaként a torinóiak ellen, és mivel a bajnokság végén egy ponttal előzte meg a római csapat a Juvét, máris át tudjuk érezni a fater találatának fontosságát.
Diego Simeone kettőjük Juventus elleni gólörömét posztolta fia remeklése után:
EMOCIONANTE pic.twitter.com/7Jcz3WW9ar
— Diego Pablo Simeone (@Simeone) November 27, 2016
A nemzetközi sajtó ekkor kapta fel Giovanni nevét, aki elárulta, bár apja minden percét átitatja a futball, ha egymással beszélnek, nagyon ritkán kerül szóba a sport, inkább az élet egyéb fontos szegmenseiről diskurálnak. Persze a két gól után egyből megérkeztek az összehasonlítások is az apjával. „Hogy jobb játékos leszek-e nála? Nem szoktam ezen gondolkodni. Nem Diego vagyok, csak Giovanni, egy srác, aki mindig arra törekszik, hogy fejlődjön”.
A Milan korábbi legendás védője, Alessandro Costacurta látott némi hasonlóságot apa és fia között. „Diego nagyon kemény fickó volt, kaptam néhány fájdalmas könyököst tőle. És ahogy figyelem Giovannit, a karaktere alapján egyértelmű, hogy apja fia”.
Pedig Diego sokáig szekálta a srácot azzal, hogy nem elég csibész a pályán. „Apám egyszer felhívott, majd odaadta a kagylót Hernán Crespónak, aki azt mondta: »Nagyon erős vagy, de sokkal szemetebbnek kell lenned a pályán, érezzék csak a védők, hogy kellemetlen ellenfél vagy«. De én nem ilyen vagyok.
Becsületesen és az ellenfelet tisztelve harcolok, nem érezném jól magam, ha piszkos eszközökkel élnék.
A genovai szezon annyira jól sikerült Simeonénak, hogy a Fiorentina lecsapott rá, de a Genoa elnöke, Enrico Preziosi is dörzsölhette a tenyerét, mivel az 5 millió euróért vett támadót 17 millióért engedték elmenni. Firenzében aztán az argentin légiós még feljebb srófolta az árát: 38 bajnokin 14 gól került a neve mellé, ennél csak heten voltak termékenyebbek abban az idényben, köztük három honfitársa, Mauro Icardi (Inter, 29 gól), Paulo Dybala (Juventus, 22), és Gonzalo Higuaín (Juventus, 16).
A második év a Fiorentinánál már nem volt hasonlóan sikeres, mindössze hat gólra futotta Simeonétól, akit 2019 nyarán kölcsönvett a Cagliari, amely azt várta tőle, hogy pótolja az előző szezonban 18 gólig jutó Leonardo Pavolettit, aki keresztszalag-szakadással dőlt ki hosszú hónapokra. Ahogy a Genoánál és a Fiorentinánál, úgy a Cagliarinál is jól sikerült a debütáló idénye (37 bajnoki, 12 gól) – a második azonban itt sem volt sikersztori (33 találkozó, 6 gól).
A recept adott volt számára: keresni kell egy új csapatot, ahol ismét össze lehet hozni egy ütős bemutatkozást, és bár a Marseille is hívta, végül maradt a Serie A-ban, és a Veronánál kötött ki. Ahol megdöntötte egyéni rekordját, mivel 17 gólnál állt meg a számláló, és a Lazio ellen egészen kivételes produkcióval állt elő, csapata mind a négy gólja után az ő nevét üvölthette a Bentegodi Stadion közönsége.
„Sosem láttalak még ilyennek. Nemcsak a góljaidra gondolok, hanem arra is, hogy nem vesztettél labdát, és mindig kisegítetted a csapattársaid” – idézte fel Simeone, hogy mit üzent neki az apja élete meccse után. Idén februárban aztán a négyes után egy mesterhármas is összejött neki, akkor a Veneziát intézte el egymaga.
Bár a Verona végleg megvette a Serie B-be csúszó Cagliaritól, a mostani idényt ismét új csapatnál kezdte, a Napolinak ugyanis Lorenzo Insigne és Dries Mertens elvesztése után csatárra volt szüksége. Luciano Spalletti, a Napoli edzője a nigériai Victor Osimhent favorizálta középcsatárként, aki a Liverpool elleni BL-rangadón az első félidő hajrájában megsérült, a helyére becserélt Simeonénak pedig három percre volt szüksége élete első BL-meccsén a gólhoz.
Majd jött a Milan elleni győztes fejes, ami után a Napoli hét forduló után az élről várhatja a folytatást a Serie A-ban.
Simeone másik két fia is apja nyomdokaiba lépett, de Giovannihoz hasonlóan ők is támadók: a 24 éves Gianluca a spanyol negyedosztályú Xerezben szerepel, a 19 éves Giulianót pedig az Atlético adta kölcsön a második vonalban szereplő Zaragozának. (Volt, hogy a két góljával győzött a Zaragoza – itt meg is tekinthető!)
Diego Simeone egy ízben azt mondta, Giovanniban megvan minden, amit ő fontosnak tart egy játékosban, de soha nem fogja őt leigazolni, mert az mindkettőjük számára nagyon nehéz szituációt teremtene.
„Szerencsére a feleségem, Giulia szintén szeret edzeni, különben azonnal elvált volna” – mesélte a nászútjáról.
A mentalitása hibátlan, de ha valamilyen oknál fogva mégis azt érzi, hogy fel kell pörgetni magát egy mérkőzés vagy edzés előtt, tudja, melyik filmet kell elővenni.
„Ilyen esetekben mindig a Rocky-filmeket nézem. Van egy idézet a Sylvester Stallone által alakított Rocky Balboától, amely gyakran eszembe jut, és így szól: az élet időnként térdre kényszerít, de nem az a kérdés, mekkora ütést kaptál, hanem az, hogy hányszor állsz fel belőle”.
Látva apja habitusát, erős a gyanúnk, hogy a legidősebb Simeone is lejátszotta már néhányszor az ominózus jelenetet.
