Hatvanhét éves korában meghalt Törőcsik András, az Újpesti Dózsa korábbi 45-szörös válogatott labdarúgója. Az egykori klasszis halálát tüdőgyulladás okozta, írta a Nemzeti Sport.
Törőcsik András 1955. május elsején született Budapesten.
„Zuglóban, a Kassai téri templom előtti térségen azt hiszem, mi voltunk a legszorgalmasabb focisták, legszívesebben éjjel is játszottunk volna. 1965-ben a BVSC toborzót hirdetett, ott volt a pálya, ahol most a kis földalatti végállomása van. Farkas József vett először kezelésbe, aztán jöttek az újabb mesterek, mindegyiktől nagyon sokat kaptam, így Fábiántól, Jägertől, Mezeytől. Egyszer csak bekerültem az ifjúsági válogatottba, akkor kezdtem remélni, hogy továbbléphetek talán az NB I-ig. Mit mondjak? Imádom a labdarúgást, ebből a nagy szerelemből született az NB I meg a válogatottság” – idézte a Magyar Labdarúgó Szövetség az argentínai világbajnokság előtt megjelent Labdarúgás című lapból a klasszist.
Nevelőegyesületéből, a BVSC-ből ifiválogatottként, 1974-ben került át az Újpesti Dózsába. Szeretett volna a Ferencvárosba igazolni, de úgy tűnt, a Bp. Honvéd egyszerűen bevonultatja. Törőcsik viszont semmiképpen nem akart oda menni.
Akkor jött a fordulat: a Belügyminisztérium által támogatott Újpesti Dózsa tudott segíteni.
A lila-fehérekkel háromszoros bajnok, háromszoros kupagyőztes lett. Már Európa legjobb játékosai között jegyezték, amikor egy közlekedési balesetben súlyos csípősérülést szenvedett. Ő maga később azt mondta, attól kezdve nem tudott a régi színvonalon futballozni, de a nyolcvanas évek elejének Dózsájában újra remekelt, de inkább az előkészítésben jeleskedett.
A Dózsában az 1980-as idény végéig 126 mérkőzésen 50 gól volt a mérlege, a következő öt szezonban ellenben 110 bajnokin csak 19 gólt lőtt.
1985-ben, harmincévesen szerződött külföldre, a Montpellier játékosa lett, majd következett itthon a Volán SC, aztán Kanadában teremfutball-csapatokban játszott, végül az MTK-VM-ben zárta élvonalbeli pályafutását.
A válogatottban 1976 és 1984 között 45 mérkőzésen 12 gólt szerzett. Részt vett az 1978-as és az 1982-es világbajnokságon.
A France Football Aranylabda-szavazásán 1977-ben és 1981-ben is kapott szavazatot.
Egészségi állapotáról az utóbbi években nem a legjobb hírek jöttek. 2010-ben agyvérzéssel szállították kórházba, 2014-ben elesett és olyan súlyosan beütötte a fejét, hogy meg kellett műteni és napokig mesterséges kómában tartották.
“Kilencesben Törőcsik András, a világ legjobb játékosa”
“Van még egy kép, amelyen hátulról látható, azon nem levonul, hanem be, a gálán készül, körülbelül most, amikor lihegve felérek a tribünre, a legjobbkor, mint 1976-ban, két sorban állnak a lila és piros ruhás hírességek, Ebedli és Nyilasi nincs jelen, talán attól tartanak a szervezők, kifütyülnék őket, hiszen fradisták, nem hiszem, de mindenki óvatos, csak neki nem volt szabad sose, ő legyen bátor, menjen bele a csinnekbe, a futballistákat már bemutatták, arccal a játékoskijáró felé fordulnak, a két sorfal között, középen hagynak helyet, olyan ünnepélyesen várakoznak, mintha valami mennyországi belépés következne, és jön a kesehajú lila mezes, kicsit kényszeredetten, a fotós ebben a pillanatban kattint, a képen a háta látszik, érzékelhető az iszonyatos zavar, mosolyognak és tapsolnak a társak, ahogy megy, a sor elején megfordul, integet az embereknek, megint nem látok jól, összefolyik minden, mennyire mindegy, melyik az a zalacsányi fa, így volt szép minden, és most ez az egy pillanat van csak a világon, ez az egy mozdulat, a tétova intés valaki részéről, akit pillanatokkal ezelőtt szólított a hangosbemondó, azt mondta: kilencesben Törőcsik András, a világ legjobb játékosa.”
Az idézet Egressy Zoltán Lila csík, fehér csík című, Törőcsik iránti rajongása köré szerveződő regényének utolsó fejezetéből van.
