Ancelotti annyira egy „A piac majd szabályozza magát”-típusú edző
– érkezett egy kritika a Twitteren a Real Madrid edzője felé az idény legfergetegesebb BL-meccse, a spanyolok Manchester City elleni elődöntője után.
A City 4-3-as győzelmével záruló elődöntőn az angol csapattól csupa olyan dolgot láthattunk, ami egyébként is jellemző rá a Guardiola-érában, mégis úgy tűnt, mintha a Realt felkészületlenül érték volna ezek a megmozdulások. A The Athleticen közzétett elemzésében John Muller a City második, illetve a Real első gólját kivesézve mutatta be, mekkora a különbség a manchesteriek végletekig lekottázott, valamint a spanyolok ösztönszerű, az egyéni zsenialitásra építő futballjában.
A City második góljához kellett Rodrygo taktikai fegyelmezetlenségnek tűnő nyughatatlansága, amivel nekiállt üldözni a City belső védőit, amiből azt lett, hogy Carvajalnak, majd Militaónak is el kellett hagynia a pozícióját, és végül a 16-oson belül három manchesterire két Real-védő maradt, Gabriel Jesus pedig lefordult Alabáról, és a 11. percben 2-0-ra alakította az állást.
A 20. perc után a Real rendre több emberrel robbant rá a City hátsó alakzatra, amikor a hazaiak megpróbálták hátul járatni a labdát, és egy ilyen jelenet hozta meg a vendégek szépítését is: Vinícius letámadása után Édersonnak fel kellett bikáznia a labdát, majd a Real kétszer is 50-50 százalékos párharcból kaparta össze a labdát, ami végül Mendyhez került, a beadását pedig Benzema kapásból juttatta a kapuba.
„Benzema gólja abszolút véletlenszerűnek tűnt, közben pont azt adta vissza, hogy mit is szeretett volna Ancelotti elérni. Káoszt. És azt, hogy az egyéni zsenialitás kidomborodjon” – írta Muller.
A két edző közti különbséget adja vissza ez a karikatúra, persze eléggé sarkítva:
Man City vs Real Madrid tactics
(📷: @omomani )pic.twitter.com/2nUcszmfrx
— Troll Football (@TrollFootball) April 27, 2022
A Real kikapott ugyan, de életben maradt, és azt már a PSG és a Chelsea elleni párharcok során is megmutatta, hogy az élete formájában játszó Benzema, vagy a Chelsea elleni külsős gólpasszával esztétikai csodát alkotó Modric révén nagyon tudja uralni azokat a pillanatokat, amelyek eldöntenek egy olyan meccset, ami nem neki áll.
A szerdai visszavágóra a Real már spanyol bajnokként készülhet, mivel az Espanyol elleni 4-0 után a csapat bezsákolta 35. hazai aranyérmét.
A 62 éves olasz edzőt nem fogják a futball nagy újítói között emlegetni, nem bolygatta meg úgy a játékot, mint a labdatartással és a pozíciós játékkal az ellenfeleket felőrlő Guardiola vagy a gegenpressing apostola, Jürgen Klopp, viszont akárhova ment, olyan megértéssel közeledett a legnagyobb sztárokhoz is, ami kivételessé tette. És ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy győztes csapatokat építsen.
A dívasuttogó, futballberkekben ezt a becenevet érdemelte ki a sztárjai egóját nagyszerűen kezelő Ancelotti, aki első madridi időszakában egy romokban lévő öltözőt örökölt José Mourinhótól, aki vele ellentétben folyamatosan keresi a konfliktusokat, és a Realban kikezdte az ikonnak számító kapust, Iker Casillast.
Amíg Mourinho a rá jellemző stílusban a Special One címkét aggatta magára, Ancelottit egyszerűen csak Normal One-nak lehetett titulálni, aki mindig jobban szerette, ha a csapata teljesítménye beszélt helyette. Ő egyébként csak úgy jellemezte saját magát: „A kövér srác, aki imádja a tortellinit”.
„Ancelotti hihetetlenül kellemes meglepetés volt a számomra. Először azt hittem, kemény fickó lesz, amolyan arrogáns típus, de éppen az ellenkezőjét tapasztaltam.
Ő egy kedves, érzékeny ember, olyan, mint egy nagy mackó. Minden nap beszélgetett velünk, nem csak velem, a többiekkel is. Azt kívánom, hogy más játékosok is tapasztalják meg, milyen élmény együtt dolgozni vele, mert fantasztikus ember és fantasztikus edző
– méltatta Ancelottit Cristiano Ronaldo, aki két idényen át volt játékosa, és ez idő alatt 101 mérkőzésen 112 gólt szerzett, ezzel az edző második legeredményesebb focistájának számít Filippo Inzaghi (161) után.
Cristiano Ronaldo under Carlo Ancelotti:
• 101 games played.
• 112 goals scored.
• 47 assists.
• 54.9 minutes per goal contribution.Incredible… pic.twitter.com/R2MkfUJJyv
— TCR. (@TeamCRonaldo) June 1, 2021
A Real éveken át hasztalanul üldözte története tizedik BL/BEK-sikerét, többek között Carlos Queiroz, Fabio Capello, Juande Ramos, Manuel Pellegrini és Mourinho sem járt sikerrel, Ancelottival azonban összejött a La Decima, ráadásul kellően drámai forgatókönyv után, emlékezhetünk, hogy Sergio Ramos 90+3. perces fejese kellett ahhoz az Atlético Madrid elleni 2014-es döntőben, hogy a Real hosszabbításra mentse a meccset.
Bár berúgta a 4-1-es végeredményt kialakító büntetőt, a döntő legkevésbé sem Ronaldóról szólt, viszont abban a BL-idényben így is egészen kivételes teljesítményt nyújtott, 11 meccsen 17 alkalommal volt eredményes, ami mai napig rekord. Ancelotti első madridi időszakában a Király Kupát és a BL-t (plusz az európai Szuperkupát és a klubvilágbajnokságot) sikerült megnyerni, a bajnokságot viszont nem, hiába Ronaldo 48 gólja, a 2014-2015-ös idény végén a Reallal két ponttal többet szerző Barcelonát koronázták meg.
„Anélkül, hogy bárkivel szemben tiszteletlen lennék, kijelenthetem, hogy Cristiano volt a legjobb játékos, akit edzettem. Minden nap ugyanolyan a hozzáállása, vérbeli profi, aki nagyon komolyan veszi a munkát, és hatalmas elszántsággal harcol a klubért. Bár nem beszél sokat az öltözőben, így is vezérnek számít, és edzői szempontból nagyon fontos, hogy folyamatosan példát mutat a többieknek” – mondta Ancelotti Ronaldóról, akit eredetileg a támadósor közepén szeretett volna játszatni, de végül a portugál klasszis kérésére meghagyta őt a szélen, és a fent említett 112 gól pontosan visszaadja, hogy ezzel a döntéssel mindenki jól járt.
Ahogy Ronaldo esete is mutatja, Ancelotti nem ragaszkodik foggal-körömmel az elképzeléseihez, adott esetben a játékosokat meghallgatva, bevonva módosít rajtuk.
„Amit igazán imádtam Carlóban az az, ahogy az öltözőt kezelte, és ahogy képes volt alkalmazkodni, mert az edzői stílusa nem igazán illett az angol futballhoz. De nagyon gyorsan beleszokott, és kíváncsi volt a hangadók, Frank Lampard, Didier Drogba, valamint az én véleményere is. »Túl sokat foglalkozunk a taktikával? Mondjátok, ha így van! Szeretném megtalálni a megfelelő egyensúlyt«, érdeklődött.
Sosem volt olyan menedzserem a karrierem során, akinek ilyen sokat jelentett a játékosok véleménye, és ennyi felelősséggel ruházta fel őket
– mesélte John Terry, a Chelsea korábbi csapatkapitány az edzőről.
A Chelsea a 2010-es FA Kupa-döntőt a Portsmouth ellen játszotta, és Ancelotti, aki mindig hangsúlyozza, hogy nem beosztottként, hanem egyenrangú partnerként kezeli a játékosaikat, úgy döntött, hogy bevonja a kezdőtizenegy tagjait a taktika kialakításába.
„Mindenki azt a feladatot kapta, hogy mondjon egy olyan dolgot, amire kiemelt figyelmet kell fordítanunk. A kapus, Petr Cech például azt ecsetelte, hogy le kell zárni a területeket, hogy a Portsmouth ne tudjon kontrákkal operálni. Abban a szezonban hatvan meccset játszottunk, és mind a hatvanszor én találtam ki a stratégiát, úgyhogy a játékosok már tisztában voltak vele, mit várok tőlük. Hogy kockázatos volt-e kipróbálni, milyen bevonni őket a taktikába? Nem, mert biztos voltam benne, hogy követik majd a stratégiát, hiszen ők eszelték ki” – emlékezett vissza Ancelotti a fináléra, amit a Chelsea Drogba góljával nyert meg 1-0-ra.
6:31-nél látható a győztes gól:
Ancelotti első angliai idényében, a 2009-2010-es-ben a bajnoki cím is a Chelsea-hez került (egy ponttal sikerült megelőzni a MU-t), ez volt a londoni klub történetének első és ezidáig egyetlen duplázása. A második idényét viszont üres kézzel zárta Ancelotti a Chelsea-nél, ami főbenjáró bűnnek számított Roman Abramovics szemében, aki az utolsó bajnoki után kitette az edzőt.
Abramovics mellett Ancelotti a főnökének tudhatott még néhány nagy formátumú edzőfalót, úgy mint, Silvio Berlusconi, Florentino Pérez vagy Aurelio De Laurentiis, akik főnyereményként tekintettek az edzőre, amikor bevillant nekik, milyen jól menedzseli a nagy egókat, hogy aztán a sarokba térdepeltessék, amikor egy-egy rosszabb időszak esetén úgy érezték, Ancelotti még mindig túl empatikus, és nem szorongatja eléggé a focisták tökeit.
„Jó hallgatóság vagyok. Azt szeretem, ha egy szinten vannak egymással a kommunikáló felek, nem akarom, hogy azt érezzék, fölöttük állok, de az alárendelt szerepet sem szeretem. Szeretem meghallgatni a játékosaimat, mert azt gondolom, az ötletek révén mindenki hozzáadhat valamit a csapathoz. Az edzőnek pedig össze kell gyúrnia ezeket az ötleteket, és aztán a megfelelő formában közvetíteni a csapat felé.
Irányadónak és hitelesnek kell lenni, nem pedig autoritáriusnak. És persze nem szabad megfeledkezni a tiszteletről sem
– vallotta edzői és emberi alapelveiről Ancelotti.
Szerinte játékos-pályafutása is hozzájárult ahhoz, hogy a futballisták elfogadják, de az olasz válogatottal nyert vb-bronz és a Milannal nyert két BEK-trófea csak a bemutatkozásnál számít imponálónak, utána a közös munka során napról napra profin és következetesen kell melózni azért, hogy a tisztelet megmaradjon.
Ancelotti első nagy sikereit épp a Milannal érte el, ahol a múltja miatt mindenkitől megkapta a szükséges támogatást, és ő maga a könyvében azt írta, a klub olyan volt, mint egy nagy család. A játékosok egy része pedig úgy tekintett rá, mint egyfajta apafigurára.
„Carlo olyan volt, mint egy apa és egy tanár számomra. Ő egy kedves, barátságos ember, aki tudja, miként lehet oldani a feszültséget némi humorral. Karrierem legjobb éveit vele töltöttem. Ha olyan játékos vagy, aki szintet akar lépni, és mindent ki akar adni magából, akkor nem találsz nála jobbat” – nyilatkozta Andrea Pirlo, aki az Ancelotti-féle Milan egyik kulcsfigurája volt. A korábban főleg támadó középpályásként szerepeltetett Pirlóból Ancelotti csinált mélységi irányítót, registát, új szintre emelve ezzel az átlagon felüli játékintelligenciájú karmester játékát.
A Milan az elmúlt 20 évben mindössze két bajnoki címet nyert, ebből az egyiket 2004-ben Ancelottival, amikor Sevcsenko 24 góllal a legjobb gólvágónak járó díjat is besöpörte, az új igazolás, Kaká pedig egyből berúgta az ajtót, a Rui Costát fokozatosan kiszorító brazil tízszer volt eredményes a Serie A-ban.
A scudetto mellett egy fájdalmas gyomros miatt is emlékezetes maradt a 2003-2004-es idény a Milan-drukkereknek, a BL-ből ugyanis címvédőként úgy sikerült kipottyanni a Deportivo ellen, hogy a negyeddöntő visszavágóját 4-1-es előnyről várták az olaszok.
Ennél is jobban megsebezte a Milan rajongóit a 2005-ös döntő: Crespóék az első félidőben lesöpörték a pályáról a Liverpoolt, amely egészen valószerűtlen feltámadást produkált hat perc alatt a második félidő elején, hogy aztán néhány rázós szituációt megúszva (Sevcsenko valószínűleg a mai napig nem érti Dudek dupla védését a hosszabbításban) büntetőkkel megnyerje a meccset.
Egy ilyen sokkhatás után a többség valószínűleg elbújt volna a világ elől, hogy magzatpózban telesírja a párnát, de sokat elmond Ancelotti karakteréről, hogy a meccs után a szállodába visszatérve képes volt higgadtan elbeszélgetni az őt vigasztalókkal. Később azt nyilatkozta, azon az estén csapata mindent kiadott magából, így nem lehetett dühös a játékosokra. Azt is hozzátette, milánói időszakából két olyan meccset tud kiemelni, amikor fiai lehengerlően játszottak, az egyik a 2005-ös BL-döntő volt, a másik a Manchester United elleni hazai visszavágó a 2007-es elődöntőben, ami 3-0-s olasz diadallal zárult.
Nem szoktam padlóra kerülni a vereségek után, de a nagy győzelmek után sem járok méterekkel a föld fölött. Szeretem a munkámat, épp ezért nem érzem, hogy hatalmas nyomás nehezedre rám. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a fenekem földrengésbiztos
– osztotta meg Ancelotti az edzősködéssel járó hullámvasutazással kapcsolatos érzéseit. Amikor 2015-ben megkérdezték tőle, hogy a Liverpool elleni isztambuli döntő volt-e a legrosszabb élménye edzőként, azt felelte: „Próbálták már, hogy milyen átélni egy négygólos vereséget a madridi derbin?”
2015 február: Atlético-Real Madrid 4-0:
Ancelottit egyébként 2007-ben kárpótolta a sors, amikor a BL-döntőben ismét a Liverpool volt a Milan ellenfele, és a két évvel korábbinál jóval laposabb meccsen, de összejött a visszavágás, ezzel ő lett az első, aki játékosként és edzőként is kétszer-kétszer emelhette magasba a nagyfülű kupát. Utóbb elárulta, miután bejutottak a döntőbe, az egész csapat együtt nézte a Liverpool-Chelsea visszavágót, és egy emberként szurkoltak a Poolnak, hogy összejöjjön a lehetőség a revansra.
Bajnoki címei közül a Bayernnel elért elsősége számított a legkevésbé váratlannak, a bajor klub páratlan dominanciát épített ki, és nemrég topligás rekordot állított fel azzal, hogy zsinórban tízszer nyerte meg a Bundesligát, Ancelottinak 2017-ben jutott az ünneplésnél arrafelé tradíciónak számító sörzuhanyból.
Az elmúlt éveket nézve mondhatnánk, hogy a PSG-vel is kötelező volt az élen végeznie, de amikor 2011 decemberében a francia csapat edzője lett, messze nem olyan profi körülmények fogadták, mint amit a Milannál vagy a Chelsea-nél tapasztalt.
„Klikkek voltak, külön a dél-amerikaiak, a franciák és az olaszok. A dél-amerikaiak egymást keresték a pályán, az olaszok úgyszintén. A játékosok nem voltak hozzászokva a győztes mentalitáshoz. Az edzések rendszerint délelőtt 11 órakor kezdődtek, a játékosok megérkeztek 10.30-kor, és legkésőbb 13 órakor már el is hagyták az edzőpályát. Ezt a szokást nem volt könnyű megváltoztatni, de szóltam a vezetőségnek, hogy szükségünk lesz egy ebédlőre, ahol a csapat közösen étkezhet.
Aztán a játékosoknak azt mondtam, hogy ott kell maradniuk edzés után, oda kell figyelniük a megfelelő étkezésre, arra, hogy mit isznak, és hogy eleget pihenjenek. És egyetlen napot sem lehet kihagyni. Fontos volt, hogy Zlatan Ibrahimovic a kérlelhetetlenül profi hozzáállásával inspirálta a többieket, mert ő sosem lazsált, minden edzésen száz százalékot adott
– magyarázta Ancelotti, hogy milyen viszonyok közé csöppent Párizsban.
2012 tavaszán még nem sikerült teljesen gatyába rázni a brigádot, de a rá következő idényben, Ancelotti első – és egyben utolsó – teljes párizsi évében Ibrahimovic 30 góllal, fölényesen söpörte be a gólkirályi címet, a PSG pedig 12 pontot vert a második helyezett Marseille-re – és ezzel 1994 óta először lett bajnok.
Az olasz edző rengeteg sorsdöntő meccsre készítette fel a játékosait, és korábbi római mesterétől, a játékosként vb-ezüstérmes Nils Liedholmtól azt tanulta, hogy ilyenkor nem felpörgetni, hanem nyugtatni kell a focistákat, úgyhogy a döntők vagy a rangadók előtt viccmeséléssel próbálja oldani a feszültséget. Igaz, a Milannál gyakran nem ő, hanem a mindenható presidente, Berlusconi mesélte a vicceket, aki a 2003-as, Juventus elleni BL-döntő előtt még a taktikai értekezletre is beült.
A mostani sikere jót tett az utóbbi időben kissé megtépázott renoméjának:
Három évnél többet legutóbb a Milannál töltött, ahonnan 2009-ben jött el, azóta egyértelmű volt a tendencia, nem egy hosszútávú projekt arcának szánták, hanem azt várták tőle, hogy rövid idő alatt tegyen rendet és szállítsa az eredményeket.
Amikor kiderült, hogy Zinédine Zidane távozik a Realtól, Pérez Massimilliano Allegrivel állapodott meg, de az olasz edző később visszakozott, és inkább a Juventust választotta. Így került a képbe Ancelotti, aki lehet, hogy nem a legmodernebb felfogású edző, ha a taktikáról van szó, viszont a bajnoki cím megszerzéséhez nagyon kellett, hogy Viníciusból kihozta a benne rejlő potenciált: a brazil szélső tavaly 6 góllal és 7 gólpasszal zárt a bajnokságot és a BL-t tekintve, idén viszont 17 gólnál és 19 gólpassznál jár, ami nagyon látványos javulás.
Szembeötlő, hogy Zidane-nal ellentétben Ancelotti nem kapta le a meccsek hajrájában Viníciust, ha nem állt jól a Real, ez a bizalom pedig jót tett a 21 éves brazilnak, aki félelmetes párost alkot az ellenállhatatlanul futballozó Benzemával.
A 2021-2022-es idényre úgy fognak emlékezni a spanyol futball követői, hogy hosszú idő után ez volt az első olyan szezon, amikor a Barcelona Lionel Messi nélkül játszott. A Real-rajongóknak viszont az fog bevillanni, hogy ez volt az év, amikor visszavették a koronát a Barcától.
Bárhogy is alakul a City elleni visszavágó, a drága borok nagy barátja, Ancelotti már készítheti az újabb spéci palackot a tortellini mellé.
