2015-ben az Olympique Marseille Marcelo Bielsa irányításával végig versenyben volt azért, hogy a francia bajnokságban odaérjen a dobogó aljára, és így a Bajnokok Ligája selejtezőjében indulhasson a következő szezonban. A csapat azonban két ponttal elmaradt a Monaco mögött, így végül be kellett érnie a negyedik hellyel és az Európa Ligával. Hogy a BL-t nem sikerült elérni, az a legkevésbé André-Pierre Gignacon múlt, a csatár 21 góljával a második lett a góllövőlistán, egyedül Alexandre Lacazette előzte meg, még Zlatan Ibrahimovic is mögötte végzett többek közt.
Gignacot mindenképp meg akarta tartani magának a legendás argentin edző (aki egyébként a következő idény nyitómeccse után lemondott), a játékos azonban szerződése lejárta miatt szabadon válogathatott az ajánlatok közül, és azt már eldöntötte addigra, hogy öt év után (2010-ben érkezett a Toulouse-tól) továbbáll az OM-ből. Olyan csapatok csábították, mint az Inter és a Napoli Olaszországból, Ligue 1-en belül a Lyon is szívesen látta volna, amely akkor ezüstérmes volt a bajnokságban. De olyan hírek is terjedtek, hogy a Közel-Kelet felé veszi az irányt, és Szaúd-Arábiában ír alá egy zsíros szerződést.
Az európai focibuborékon belülről nézve elsőre, de még másodikra is érthetetlen választásnak tűnik, de alighanem csak azért, mert elszoktunk már a váratlan döntésektől, természetesnek vesszük, hogy egy játékos útja – normál esetben – csakis az európai ranglétrán vezethet felfelé. Ezzel szemben Gignac eligazolt egy olyan bajnokságba, amit Európában elvétve ismernek vagy követnek, keveseket mozgat csak meg. Ő ezzel szemben nem kisebb tervekkel érkezett, mint hogy bajnoki címeket és Libertadores Kupát nyerjen egy teljesen új közegben.
A döntésével már azelőtt kedvenc lett a drukkerek körében, hogy labdába ért volna új csapatában. Azzal pedig csak tovább javított a megítélésén, hogy beszél spanyolul, így nyelvi problémái sem adódtak, a beilleszkedés könnyedén ment.
2015 nyarán egyébként épp a Libertadores Kupában debütált a Tigresben, ráadásul az elődöntőben. A 2-1-re elveszített első meccs után a visszavágón ő szerezte az első gólt, fejjel vette be az azóta a Liverpoollal BL-t is nyert Alisson kapuját. Mondhatni, akkor érkezett csak meg igazán. (A döntőbe bejutott, de azt elveszítette a mexikói csapat.)
Gólt szerzett a bajnoki debütálásakor is, összesen tizenegy találattal segítette az Apertura – a bajnokság őszi felének – megnyeréséhez a Tigrest, tavasszal pedig folytatta eredményes játékát, tizenhat mérkőzésen tizenhárom gól és két gólpassz volt a mérlege. Hiába ment világgá, Didier Deschamps beválogatta a 2016-os Európa-bajnoki keretbe is, persze ehhez kellett az is, hogy Kevin Gameiro formán kívül volt, Karim Benzema pedig szexvideós zsarolási ügybe keveredett – őt aztán csak évekkel később, a 2021-es Eb-n reaktiválta a kapitány.
Ahhoz képest, hogy centiméterekre volt attól, hogy francia hőssé váljon, a felnőtt válogatottban ezt követően még kétszer lépett pályára (egyszer padozott), az utolsó fellépésén 11 percet kapott a Hollandiában megnyert vb-selejtezős rangadón – ott volt ugyanakkor a tokiói olimpián, mi több, a csoportkörös búcsú során ő volt a csapatkapitány.
Miközben szinte végleg eltűnt az európai szemek elől, Mexikóban egyre inkább legendastátuszba emelkedett. Az Aperturát további két alkalommal (2016, 2017), a Clausurát pedig egyszer (2019) nyerte meg a csapatával, amellyel közben háromszor a szuperkupa ottani megfelelőjét is behúzta. Közben volt már a komplett szezon legjobb játékosa, szép számmal termeli a gólokat is.
Bár hazai környezetben jöttek az eredmények, a Tigres a nemzetközi kupákban számos csalódást élt meg. Elúszott ráadásul annak a lehetősége is, hogy Gignac megnyerje a Libertadores Kupát – mexikói csapattal legalábbis –, ugyanis a 2017-es átszervezés miatt a mexikói klubok már nem vesznek részt a sorozatban. Maradt helyette a CONCACAF BL-je, amelyben három döntőt is elveszített az UANL, viszont 2020-ban már senki sem tudta megállítani.
Végre megnyertük ezt a kibaszott kupát, fiúk
– üvöltötte a döntőt követően Gignac, aki a sorozat gólkirálya lett. Hőse volt a menetelésnek, az elődöntőben kétszer talált be, a Los Angeles FC ellen 2-1-re megnyert fináléban pedig az övé volt az aranyat érő gól a 84. percben.
Ennek a győzelemnek köszönhetően még a klubvilágbajnokságon is szerepelhetett a mexikói csapat, amely döntőig jutott, de ott kikapott a Bayern Münchentől.
André-Pierre Gignacra érkezésekor úgy tekintettek Mexikóban, mint az első igazán komoly európai játékosra Pep Guardiola óta. Csakhogy az egykori kiváló középpályás, aki azóta talán még kiválóbb edzővé vált, már a pályafutása végén igazolt oda, utolsó klubja volt a Dorados. Ezzel szemben a francia 29 évesen fogadta el a Tigres ajánlatát.
A Fbref statisztikái szerint jelenleg öt európai ország összesen tizenegy játékosa játszik a mexikói élvonalban, vagyis még mindig ritkaságszámba megy egy európai játékos arrafelé. Gignacon kívül van még egy francia, Florian Thauvin, aki szintén nagy meglepetésre ment a Tigreshez a Marseille-től, csak ő hat évvel később.
Ha csak Gignacon és játékán múlna, alighanem sokkal több európai lépne pályára a LIGA MX-ben. 2019-ben a klub történetének legeredményesebb gólszerzőjévé vált, ehhez 105 találatra volt szüksége. Amikor a rá következő bajnokin köszöntötték, a drukkerek egy hatalmas francia zászlót formáztak meg a lelátón, míg a klubvezetők megígérték, hogy szobrot kap.
Nem bántam meg az akkori döntésemet, szenvedélyből hoztam. Semmi másról nem szólt. Hogy kértem-e mexikói állampolgárságot? Igen, szívesen maradnék, olyan életem van itt, amilyen Franciaországban nem volt
– nyilatkozta egy éve Gignac az RMC-nek, kissé már törve a franciát. Már francia-mexikói állampolgár.
Bár nem a legjobb fizikumú játékos, kiváltképp nem gyors, 36 évesen sem úgy tűnik, mintha leszállóágban lenne, sőt még mindig komoly szerep hárul rá csapatában. Nemcsak várja a labdát a tizenhatos környékén, hanem kiveszi a részét a támadásépítésekből (77 százalékos pontossággal játssza meg a társakat), közben még mindig a legveszélyesebb Tigres-játékos, a szezonban szerzett 13 góljával eddig ő a legeredményesebb labdarúgó a mexikói élvonalban, hiába léptek pályára többször a rivális csatárok.
Szerzett már bombagólt a tizenhatoson kívülről, talált már a hálóba ollózva, miközben a levegőben a párharcai 42 százalékát megnyeri, azaz életveszély az ellenfeleknek, ha az ő fejét keresik a társak. A jelenlegi szerződése 2024-ig szól, vagyis tovább írja a klubtörténelmet. Gignac nem a szokványos karrierutat futja be, de ezzel rajta és a mexikói szurkolókon kívül a futballromantika kedvelői is jól jártak.
