NB I

Pintér minden egyes mezőkövesdi percére nagyon büszke

Fájó szívvel búcsúzik a vezetőedző.

Fájó szívvel hagyta el Mezőkövesdet Pintér Attila, aki minden egyes, a játékosokkal töltött percére büszke – írja a Mezőkövesd Zsóry FC hivatalos honlapja. A portál a Puskás Akadémiához szerződő vezetőedzővel készített interjút.

– Egy évvel ezelőtt írta alá a szerződését Mezőkövesden, gondolta akkor, hogy ilyen sikereket ér el?

– Ha visszafelé tekintünk – pedig nem szeretek –, az a tizenöt érem, amelyet megszereztem pályafutásom során, adhatott arra gondolatokat, hogy sikeresek tudunk lenni és minél eredményesebb legyen a klub. Ehhez kellett Tállai úr, hogy meggyőzzön, kellett Bocsi Anna, Hagyacki József, Nyíri Sándor. Amikor idejöttem, ők mindent megpróbáltak előteremteni annak érdekében, hogy a siker jöjjön, hiszen én nem tudtam volna ezt elérni. Kellett hozzá a csapat, mind az NB II-ben, mind pedig az NB I-ben, hiszen nélkülük nem lehetett volna elérni ezeket az eredményeket. A közös munka akkor eredményes, ha mindenki a saját feladatát csinálja profi módon, és nem szól bele a másik munkájába. Itt ez történt, mindenki tette a lehetőségekhez képest a dolgát, az eredménynek – ha valaki dolgozik, tesz érte, mindent elkövet a sikerért – előbb-utóbb meg kell jönnie. Örülök, hogy 2016-ban kétszer is jött a siker, hiszen az NB II-ből sikerült feljönni, decemberben pedig olyan helyen áll a csapat, hogy történetének legjobb eredményével hagyom itt. Fájó szívvel hagyom itt Mezőkövesdet. Meg szeretném köszönni minden egyes szurkolónak, aki támogatta a csapatot. Nem csak otthon, idegenben is öröm volt játszani, mindent elkövettek annak érdekében, hogy otthon érezzük magunkat, ez ma nagy dolog. Köszönöm minden embernek, dolgozónak, aki segített abban, hogy ez az eredményesség létrejöjjön. Köszönöm a városnak, nagyon nagy szeretetet kaptam az emberektől. Köszönöm a szállodának, minden gondolatunkat próbálták teljesíteni, amikor a csapattal odamentünk, ha ott voltunk, bármire szükségünk volt, megpróbálták előteremteni.

– Melyik mérkőzésre, húzásra a legbüszkébb?

– Mindegyik játékosomra és mérkőzésre büszke vagyok. A vesztes meccsekből is tudtunk erőt meríteni, tudtunk tanulni, hogy mi a hibánk, min kell javítanunk. Amikor válogatott szünet volt, tették napról napra a dolgukat. Fejet hajtottak azelőtt, hogy igenis meg kell tenni azt, amit kértem tőlük, és nem fog elmaradni a siker. Minden edzésre, minden mérkőzésre, minden percre amit velük töltöttem, nagyon büszke vagyok.

– Mi volt a fordulópont ősszel?

– Sokan mondják, hogy a gyirmóti meccs volt a fordulópont, én nem tartom annak. Volt mérkőzés, ahol nagyon jól játszottunk, sokkal jobban, mint az ellenfél, és nem tudtunk pontot szerezni. Aki hisz az elvégzett munkában, annak előbb-utóbb sikeresnek kell lennie. A csapat hitt a munkában, amit elvégzett, ezért lett sikeres.

– Megvan az utódja is, milyen kezekben hagyja a csapatát?

– Jó társaság jött létre, amely a játékban is jó. Bármennyire mondják, hogy nagyon jó játékosokat igazoltunk, igen, emberileg fantasztikus embereket, jó játékosokat is, de tisztán kell látni, hogy akiket idehoztunk, azok nyolcvan százaléka nem szerepelt a csapatában. Ki voltak éhezve a sikerre. Szurkolni fogok ezért a csapatért, a városért, az elnök úrért, hiszen amit a magyar labdarúgásért tesz, minden sikert megérdemel. Természetes, hogy szorítok Tomiszlav Szivics kollégámért is, hogy azt a munkát, amit elkezdtem, be tudja fejezni.

– Mik a tervei Felcsúton?

– Ahogy megállapodtam velük, elkezdtem nézni a mérkőzéseket, mik azok a problémák, amelyeken javítanunk kell. Megpróbáltam kielemezni, s január negyedikéig még többször megnézek majdnem minden meccset, hogy tiszta képet kapjak arról, mik azok a támadásbeli és védekezésbeli problémák, amely javítására a felkészülési programban minél több időt és energiát kell fordítanunk, hogy minél erősebbek, sikeresebbek legyünk.

– Jövőre találkozhat az első osztályban a Mezőkövesd és a Puskás Akadémia?

– Amikor Mezőkövesdre kerültem, éreztem, az a cél, hogy a csapat újból első osztályú legyen, nem lehet más a cél a Puskás FC-nél sem.

Olvasói sztorik