Száznyolc alkalom után búcsúzott a szürke mackónadrág, amely felett mostantól már nem láthatunk magyar címert. A svédek ellen sérüléssel küszködve, félóra védés után gól nélkül köszönt el a válogatottól Király Gábor, aki a közelmúltban Szombathely díszpolgára is lett. A Haladás válogatott rekorder kapusa a Digi Sport Reggeli Start című műsorának vendége volt.
– Így képzelte a búcsút?
– Nem képzeltem el a búcsút, mert ahogy telnek múlnak a napok, a várva várt pillanat úgyis eljön egyszer – kezdte Király Gábor. – Minden másodpercét akartam élvezni, és úgy érzem, hogy sikerült. Természetesen nagyon megható egy ilyen díj, és ilyen közegben utoljára pályára lépni. Azt gondolom, hogy érzelmek nélkül nincs labdarúgás, nincs élet. Mindegy, hogy felnőtt, érett férfiakról van szó, vagy esetleg gyerekekről, itt igazából az érzelmek uralkodnak, és ennek így is kell lennie.
– Mi jutott eszébe, amikor a 28. percben elindult az oldalvonal felé?
– Az, hogy le tudjam jól venni a csapatkapitányi karszalagot, és át tudjam adni Juhász Rolinak. Ugyebár ez volt a feladat, és én mindig a feladatommal próbálok foglalkozni. Kesztyűben viszonylag nehéz volt feltenni, de sikerült, és utána jó érzés volt utoljára átölelni a társakat a pályán. Sok ilyen búcsúmérkőzést láttam, ahol ez volt a szokás a játékosok részéről. A közönség is szenzációsan ünnepelt, amit később televízión keresztül is sikerült visszanéznem. Remek hangulat volt a mérkőzésen, úgyhogy le a kalappal a szurkolók előtt. A kisfiammal vonultam fel, és kérdeztem, hogy neki milyen érzés volt. Azt mondta, hogy mágikus volt a hangulat, úgyhogy örülök, hogy ő is átélte.
– Sérülés hátráltatja, amiből fel kell épülnie. Komoly fájdalmakkal védett a búcsúmérkőzésen?
– Nincs az a fájdalom, ami egy ilyen mérkőzésen hátráltatna. Korábban azt nyilatkoztam, hogy százszázalékos állapotban akarok lenni, és erre a huszonnyolc percre abban is voltam. Fizikálisan még nem vagyok a topon, ezen kell sokat dolgoznom. A Haladás és a válogatott fizioterapeutái óriási teljesítményt nyújtottak azért, hogy a pályán ott legyek és ünnepelhessek. Ezeknek az embereknek nagy szerepet kell tulajdonítani minden egyes klubnál, mert az ő munkájuk értékben nem kifejezhető. A sérülésemről annyit, hogy a szeméremcsontomról leszakadt a közelítő izmom három centi hosszan, és több hónap, amíg ez visszanő. Két és fél centi már visszanőtt, de még fél hiányzik. Dolgozom még azon, hogy a kilencven perc is meglegyen százszázalékosan. A kipattanó utáni vetődést még nem is szabadott volna csinálnom, de ilyen közegben és a válogatott mezben nincs olyan, hogy visszahúzom magam. Bele kellett vetődnöm akár azt is kockáztatva, hogy ismét egy nagyobb sérülés jön elő.
– Mekkora az esélye annak, hogy szerződést hosszabbít a Haladással?
– Ha végleg meggyógyulok és százszázalékos leszek, akkor alá tudom írni azt a kétéves szerződést, amit a klub ajánlott 2017-től. Azt gondolom, hogy akkor fair ezt aláírni, ha már százszázalékosan egészséges leszek. Meglátjuk, hogy ez meddig tart.
