A legutóbbi NB I-es fordulóban a Gyirmót FC Győr győztesgólját Sallói Dániel szerezte a Swietelsky Haladás otthonában, a 20 éves támadónak ez volt a második találata az idei szezonban. A korábbi magyar válogatott, Sallói István fia a gyorplusz.hu-nak adott interjút.
– Korábban nem biztos, hogy hitt abban, hogy focista lesz belőlem, de most minden energiáját beleteszi, hogy segítsen, ahogy tud – mondja édesapjáról a Gyirmót játékosa. – Nézi a statisztikákat, a videóelemzéseket, és csak mondja és mondja. Még akkor is, amikor én inkább elfelejtenék egy rosszabbul sikerült kilencven percet. A Gyirmót Paks elleni meccse után például teljesen kiborított, utána sokáig nem beszéltünk fociról. Aztán nyertünk két mérkőzést, a Haladás ellen ráadásul győztes gólt szereztem. Amikor mentem tévé-interjúra meg is jegyezte, nehogy mondjam, hogy azért ment jól a játék, mert nem beszéltem vele erről. Persze rettentően jólesik, ha dicsér. Tudom, hogy legszívesebben a bőrömbe bújna, hogy úgy tudja megmutatni, mit csináljak a pályán. Az egyik meccsen például bevállaltam egy Ronaldo-féle, láb mögötti cselt, láttam rajta, mennyire örült ennek – mesélte a fiatal játékos, majd rátért arra, hogy mi a különbség egy amerikai és egy magyar labdarúgó élete között.
– Amerikában kultusza van a sportnak, a labdarúgás pedig a fiatalok körében a második legnépszerűbb sportág. Kansasben a húszezres stadion minden meccsen tele van nézőkkel, akik imádják a játékosokat. Ha ott eléred azt a szintet, hogy felismernek az utcán, akkor odamennek hozzád a drukkerek egy közös fotóra, autogramot kérnek, beszélgetnek veled. Tisztelet övezi azokat a sportolókat, akik letettek valamit az asztalra. Ez már az egyetemi szinten is jelen van. Éppen az újpesti Balogh Balázzsal találkoztam a lilák Fradi elleni rangadója után. Arról beszélgettünk a bazilika előtt ülve, hogy más országban, ha egy derbin két gólt szerzel, adsz egy gólpasszt, másnap körülrajonganak. Itt az is elkerült bennünket, aki esetleg ott volt a lelátón a meccsen, amikor a barátom remekül játszott” – mondja kicsit csalódottan Sallói Dániel, aztán a profi körülményeket említi, amelyek egyelőre nem hasonlíthatók a hazaiakhoz. Előveszi a telefonját és egyetemi csapatban játszó ismerőseit mutatja, amint egy olyan busszal utaznak mérkőzésre, amely szinte felér egy szálloda kényelmével, minden a pihenést szolgálja rajta. „Élsportban az apró különbségek dönthetnek. A Kansasnél külön stáb felel mindenért, az egészségtől, a regenerálódáson át a táplálkozásig. Itthon kijelentik, hogy mire van szükséged, de azt intézd el magadnak. Gyirmóton mindenesetre jó úton járnak.
– Gyakran megjegyzik, hogy ügyes vagyok, de híznom kellene. Az első szurkolói ankéton a drukkerek felajánlották, hogy kolbásszal fognak etetni. Próbálok magamra rakni még pár kilót izomban, de nehezen megy. Anyát folyton kérdezik, hogy eteti-e rendesen ezt a gyereket, elárulhatom, nem koplalok, a családban mindenki hasonló alkat. Én csak Neymart hozom fel példaként, hogy a könnyűsúlyúak is megélnek a focipályán. Én a gyorsasággal kompenzálok. Az ellenfelek között minden héten akad egy védő, aki elmondja, hogy ott tör ketté, ahol a legvastagabb vagyok. Én meg azt válaszolom, hogy addig háromszor körbefutom. Tény, hogy én sosem leszek Böde Dani – válaszol lazán a gyirmótiak tehetsége, végül céljairól mond pár szót. – Januárig biztosan Gyirmóton maradok, ahol jól érzem magam. Játéklehetőséget kapok, fejlődhetek. Urbányi István szeretné, ha maradnék még. Ha a Kansasben folytatom, alapember akarok lenni az MLS-ben játszó gárdában, és bekerülni a magyar válogatottba, ahogy ez Németh Krisztiánnak is sikerült ebből a klubból. Küzdeni fogok azért, hogy minél többet kihozzak magamból, édesapámnál is többet szeretnék elérni labdarúgóként.
A teljes interjú itt olvasható.
