A nyáron érkezett a Diósgyőr csapatához Murtaz Dausvili. A grúz válogatott középpályással most a dvtk.eu készített nagyobb lélegzetvételű interjút.
A honlap először a 27 éves labdarúgó egyre ismertebb beceneve, a Buba kialakulása felől érdeklődött.
– Kisgyerekként a nagyapám után kapott Murtaz keresztnevet túl komolynak találta számomra a nagymamám, ezért Bubának hívott kedveskedve, ami rajtam maradt. Annyira hozzám nőtt, hogy már évek óta így mutatkozom be – kezdte Dausvili, aki jellegzetes módon fejvédőt visel.
– Talán a játékstílusomból fakad, talán csak nem volt szerencsém, de már 11 alkalommal szenvedtem agyrázkódást. Legutóbb a Karpati Lviv játékosaként sérültem meg olyan súlyosan, hogy három hétig feküdtem a kórházban. Akkor javasolta az orvosom, hogy – a nagyobb bajt megelőzendő – viseljek fejvédőt, amit külön nekem készítettek Kijevben. Eleinte kényelmetlen volt, de az elmúlt egy évben megszoktam, és amúgy sincs más választásom – mesélte a grúz válogatott játékos, aki a Zestafoninál lett élvonalbeli labdarúgó.
– A Dinamo Tbiliszi akadémiájáról rendre meghívtak a korosztályos válogatottakba. Amikor az U17-es csapatban játszottam, akkor több társammal együtt megkeresett az újjáalakult SZK Zesztafoni, ahol 17-18 évesen már az élvonalban játszottam. Valóban a Dinamo Tbiliszi a legismertebb grúz csapat, de a hat, Zesztafoniban töltött év alatt kétszer nyertünk bajnokságot, egyszer megválasztottak az év játékosának is, úgyhogy jó döntést hoztam – fogalmazott a DVTK 19 éves kora óta válogatott középpályása.
– 19 évesen hívott Héctor Cúper szövetségi kapitány, alig akartam elhinni, nagyon boldog voltam. Olyan játékosokkal léphettem pályára, mint az AC Milan kiválósága, Kaha Kaladze. A mai napig emlékszem a Románia elleni debütálás minden pillanatára, de legalább ennyire szívesen emlékszem vissza a Horvátország ellen 1-0-ra megnyert meccsre, vagy a Spanyolország elleni találkozóra, még ha ott nem is győztünk – nyilatkozta Dausvili.
A grúz játékos Ukrajnában is megfordult.
– A Zesztafoni színeiben rendszeresen játszottam a nemzetközi kupákban, például a Győri ETO ellen is az UEFA-kupában, ahol a magyar csapat jutott tovább. Két évvel később az Európa Liga harmadik selejtező körében két szoros meccset játszottunk a Karpati Lviv ellen, akkor tetszhetett meg a játékom az ukránoknak. Több ajánlatom is volt, de őket választottam, mert erős csapatot ismertem meg bennük. Ez egészen az ukrajnai polgárháborúig tartott, ami anyagilag is megtörte a klubokat, és a színvonal is visszaesett. Ezért döntöttem úgy, hogy távozom, a DVTK-t választottam – mondta Dausvili, aki már az első fordulóban pozitív képet alakított ki magáról a miskolci szurkolók szemében, amikor a mérkőzést követően fejvédőjét levéve meghajolt a szurkolók előtt.
– Nagyszerű meccset játszottunk Felcsúton, legyőztük a Videotont, és nagyon tetszett a szurkolók egész meccses buzdítása. Ekkor mutatkoztam be a DVTK mezében, úgy éreztem, oda kell mennem, és meg kell köszönnöm – mondta a Miskolcon gyermekeit egyelőre hiányoló futballista.
– A napjaimat nagyrészt kiteszi az edzés, az utazás és a meccsek, valamint az azt követő pihenés. A feleségemmel szoktunk még sétálni, kávézni a városban, illetve sokat skype-olok, mert vízumprobléma miatt a gyerekek még nem tarthattak velünk, és a nagyobbik lányomnak nagyon hiányzom. Ilyen a profi sportolók sorsa, de bízom benne, hogy hamarosan újra együtt lehetünk! – zárta szavait.
