Újonc csapatok csaptak össze múlt szombaton a NB I nyitómérkőzésén, a Mezőkövesd a Gyirmótot fogadta. A vendégcsapat színeiben debütált Szegi Vince, a 19 éves játékos 71 percet töltött a pályán – korábban csupán egy NB II-es, illetve két Ligakupa-mérkőzést játszott csereként a felnőtt mezőnyben. A középpályást arról kérdeztük, mikor tudta meg, hogy kezdő lesz Mezőkövesden.
– A múlt heti edzőmérkőzésünkön, a posztomon addig kezdő játékostársam, Bori Gábor sérülést szenvedett és én álltam be a helyére. Úgy érzem, meg tudtam állni a helyem és a rá következő héten már nagyrészt az addigi kezdőkkel voltam egy csapatban az edzéseken. Véglegesen csak a meccs napján tudtam meg, hogy kezdő leszek szombaton – meséli a játékos.
Szegi Vince elárulta, különösebb drukk nem volt benne, amikor kifutott a pályára, de élete egyik legemlékezetesebb pillanata marad a szombati debütálás.
– Felemelő érzés volt kezdőként pályára lépni, talán ahhoz hasonló, mint mikor tavaly nyáron kezdő lehettem az AS Roma vagy a Fiorentina ellen találkozókon, bár azok csak edzőmeccsek voltak, itt pedig tétre ment a játék. Nem fogom elfelejteni ezeket a pillanatokat, az biztos. Természetesen ennyivel nem elégszem meg, arra törekszem, hogy amikor lehetőséghez jutok, kihozzam magamból a maximumot. Nem vagyok kudarckerülő, inkább sikerorientáltnak gondolom magam. Minden pályán töltött percet élveztem, nem lehet összehasonlítani az elmúlt pár hétben vívott edzőmeccseinkkel. Mindkét csapat nyerni akart, rajtunk és az ellenfelünkön is nagy volt a nyomás. Úgy gondolom, hogy első NB I-es kezdőmeccsemhez képest nagyjából teljesíteni tudtam a taktikai és fizikális részét az elvárásoknak. Személy szerint mindenben szeretnék fejlődni a jövőben. Teljesítmény-centrikus beállítottságú futballistaként sosem vagyok maximálisan elégedett magammal. Ezért folyton fejlődni akarok és jobb játékossá válni.
A fiatal játékos elárulta: nyerni akartak Mezőkövesden, de végül nem lehetnek elégedetlenek az idegenben begyűjtött egy ponttal sem.
– Az első félidőben az ellenfél játszott mezőnyfölényben, de a második felvonásban már mi kerekedtünk felül és uraltuk a játékot, ennek meg is lett az gyümölcse, hiszen egyenlítettünk. A végén mindkét csapat szerezhetett volna még gólt, voltak helyzetek is. Úgy vélem, a 2-2 reális eredmény, hiszen itt is, ott is adódtak lehetőségek. Természetesen szerettünk volna nyerni, és a végén kihúzhattuk volna azt a pár percet egy gólos előnynél, de végeredményben nem lehetünk elégedetlenek.
Az elmúlt egy évben jobbára a Gyirmót FC második csapatában, a megyei első osztályban jutott szóhoz Szegi, ám abban bízik, sikerül megragadnia az első csapatnál.
– Köszönöm a lehetőséget és a bizalmat a vezetőedzőmnek és mellette az edzői stábnak is nagyon sokat köszönhetek, hiszen segítenek mindenben. Remélem, hogy tudok még fejlődni és minél többet játszhatok itt, Gyirmóton az első csapatban. Úgy érzem, a mérkőzések tükrözik majd, hogy mennyire jól összeszokott, motivált és mentálisan is kiegyensúlyozott csapatunk van. Szeretek itt lenni, a foci mellett a középiskolát is be kell fejeznem, jövőre érettségizem. Sokat köszönhetek a Gyirmótnak, hiszen itt lettem profi futballista és hálás vagyok mindenért. A jövőben persze mindenképpen külföldön szeretnék játszani és tudom, hogy hosszú még az út, de a sok munkának mindig megvan a gyümölcse. Rövidtávon az a célom, hogy minél többször kezdőként pályára léphessek az NB I-ben. Dolgozom tovább, hogy a klub mindig a legjobbak között számítson rám, hogy sikerüljön magamra jobbnál jobb játékkal felhívni a figyelmet. A távlati cél egy külföldi topcsapat. Ha kicsit előretekintünk, elárulhatom: öt év múlva azzal lennék elégedett, ha a legerősebb bajnokságok valamelyikében játszhatnék, ahol megállom a helyemet.
Szegi Vincét arról is kérdeztük, milyen edzőnek ismerte meg a nyáron az Egyesült Államokból hazatérő Urbányi Istvánt.
– Mint tudjuk, a mester Amerikából érkezett haza és hozta magával a külföldi mentalitást is. Szerintem nagyon jó dolgokat mond az edzéseken. Nemcsak a szakmaisággal hoz új lendületet, hanem azzal a szemlélettel, azzal a kultúrával, amit más országokban magáévá tett. Nem csupán elmondja a taktikai utasításokat, hanem az egész személyiségével üzen is. A gyakorlatok ugyan hasonlóak, de szellemiségét tekintve is megvan az üzenet és a bizalom. Ez szerintem nagyon fontos az edző és a játékos relációjában. Jól ötvözi az idegen kultúrában tanultakat a hazai viszonyokkal.
A fiatal középpályás elárulta azt is: jó tanulópénznek bizonyult, hogy a második csapatban, a megyei első osztályban lehetőséget kapott a bizonyításra és megmutathatta, mire képes.
– A tavalyi szezonban több sérülésem is volt, így a téli alapozást ki is kellett hagynom. Utána már nehéz volt bekerülni a keretbe is, szezon végére tudtam igazán formába lendülni. A második csapatnál lehetőséget kaptam, hogy visszanyerjem korábbi formámat és megpróbáltam minél jobb teljesítményt nyújtani. Szerintem mindig az adott lehetőségből kell kihozni a maximumot. A második csapatnak ez is a célja: akik kevesebb játéklehetőséget kapnak vagy épp sérülésből jönnek vissza, azoknak egy kiváló ugródeszka lehet az alacsonyabb bajnokság. A hozzám hasonló, de még debütálás előtt álló gyirmóti fiatal társaimnak csak azt tudom üzenni: mindenki végezze a dolgát, dolgozzon keményen és előbb utóbb valaki biztosan felfigyel rájuk. Sohasem szabad csüggedni, vagy feladni, bátorság kell mindenhez. Szenvedélyes küzdőszellemmel és maximális koncentrációval kell küzdeni és akkor jön az eredmény is.
Szegi Vince pályája Révfülöpről indult, majd Veszprémbe került, de szerencsét próbált az ETO-nál is, 2012-ben került Gyirmótra.
– Tíz éves koromig Révfülöpön, a szülőfalumban focizgattam, lényegében heti egy edzésünk volt óvodás korunktól kezdve, de ezek többnyire grund-jellegűek voltak. Természetesen az iskolán kívül és a szünetekben állandóan fociztunk a barátokkal. Néhány évig Badacsonytomajra jártunk át focizni a társaimmal és az öcsémmel, de ott sem volt szakmailag megalapozottabb az edzésmunka. Az erőnlétünk inkább a testnevelés órákból és az atlétika versenyekből állt, de közben részt vettünk kisiskolás futball tornákon is. Ott tudtam kiemelkedni a mezőnyből és ajánlották, hogy kezdjek el focizni Veszprémben. Veszprém az otthonomtól 54 km-re található: ide heti három alkalommal edzésre, valamint a soros mérkőzésre édesapám fuvarozott engem és a testvéremet – idejét nem sajnálva ránk áldozta minden percét. A veszprémi utánpótlás már jóval komolyabb volt korábbi állomáshelyeimnél és sokat fejlődtem náluk. Négy év után az ETO akadémiájára jelentkeztem, ahova fel is vettek. Majd elkezdtem a győriekkel az edzéseket, de három hét után közölték velem, hogy nem számítanak rám, és kereshetek másik csapatot. Így kerültem Gyirmótra, ez persze iskolaváltással is járt. Öcsémmel egy évig itt is csapattársak voltunk, hiszen ő is Győrben folytatta tanulmányait, de aztán ő más utat választott, én pedig folytattam a futballt. Két év után az utánpótlásban Sisa Tibor figyelt fel rám és adott lehetőséget egy Liga Kupa mérkőzésen 2014-ben, melyen ugyan vereséget szenvedtünk a Honvédtól 2-1-re, de csereként beállva sikerült gólt rúgnom. Akkor kezdtem el edzeni a felnőttekkel és eleinte visszajátszottam az utánpótlás csapatomba is, de úgy érzem, gyorsan alkalmazkodni tudtam a felnőtt futballhoz – zárta szavait Szegi Vince.
