A magyar válogatottat a Budapesten, a klubjaikba hazatérő játékosokat pedig az adott városban is megünnepelte a szurkolótábor az Európa-bajnokság nyolcaddöntőit követően. Lang Ádám, a Videoton hátvédje, aki két poszton végigjátszotta a Storck-csapat mérkőzéseit, Székesfehérváron, Juhász Rolanddal együtt tartott legutóbb élménybeszámolót és osztott ki rengeteg autogramot a fiatal drukkereknek. Aztán ismét belevetette magát a munkába, de már a klubcsapatnál, hiszen a Vidi csütörtökön EL-selejtező visszavágót játszik, és ezen, az első meccsel ellentétben már ott lehet a pályán Lang is. A játékos az élményeiről és terveiről is nyilatkozott a Rangadónak.
– Volt ideje megtapasztalni Budapesten és Székesfehérváron is a hatalmas szeretetet, amivel a szurkolók elhalmozzák a válogatottat az első Eb-meccs óta. Megszokta már?
– Remek érzés látni, hogy ilyen örömet tudtunk szerezni ezzel a szerepléssel. Fantasztikus, hogy ennyi embert össze tud hozni a futball. Láttuk a felvételeket a közösségi oldalakon, aztán tapasztaltuk személyesen is, milyen boldogságot jelentett itthon a szereplésünk, óriási élmény volt számunkra ez a szeretetáradat, meg lehet szokni, de mindig újra feldobja az embert.
– Legbelül reménykedett valami hasonlóban a torna előtt, például a csoportbeosztást ismerve?
– Nemcsak, hogy reménykedtem, de belül ez egy kifejezett cél volt. Azért mentünk ki, hogy valami szépet elérjünk. Az első meccsen, az osztrákok legyőzésével aztán szinte biztossá vált, hogy továbbjutunk, ez pedig egy fantasztikus önbizalmat adott nekünk a továbbiakra, utána már ebből merítkezve mertünk játszani, mindenki ellen.
– Az a meccs volt az egyetlen, amelyen a megszokott posztján játszott, aztán Fiola Attila sérülése miatt kikerült a jobb oldalra. Kellett a megnövekedett önbizalom a szokatlan poszthoz?
– Az önbizalmam is rendben volt, de azért idegen sem volt számomra a szélső hátvéd pozíciója, hiszen évekkel ezelőtt, az utánpótlásban játszottam jobb oldali védőt. A nemzetközi mérkőzéseket mindig elemző szemmel nézem, figyelem az ellenfeleket, a csapatmozgásokat. Így aztán most is előre „lejátszottam” magamban sok mindent. Más dolgokat követel meg a modern futballban a szélső védő pozíció, és megmondom őszintén, kifejezetten szerettem, hogy feljebb léphetek a támadásokkal. Fel voltam készülve az új szerepkörre.
– Egy dolog felkészülni, és egy másik, gondolom, amikor tényleg oda kell lépni Cristiano Ronaldónak vagy Eden Hazard-nak. Mennyire volt gyomorszorító látni őket testközelből?
– Nem mondanám gyomorszorítónak az érzést, persze eddig tényleg csak tévén láttuk őket. De felkészülni nem igazán lehet belőlük, mert olyan váratlan húzásokra képesek, hogy azzal bármikor bárkit megverhetnek. Szerintem ők is respektálták, hogy beleállunk a feladatba, persze elsősorban a saját játékukra koncentráltak.
– Európa-bajnokság után Európa Liga: a Videoton első EL-selejtezőjét még a lelátóról nézte a Zaria Balti ellen, hogy tetszett a 3-0-s győzelmet arató csapat? És mi lesz a folytatásban, a visszavágón már pályára lép?
– Váltottam már néhány szót Henning Berggel, az új edzővel. Nagyon felkészült tréner, mindenkit feltérképezett, mindenkiről tudja, amit érdemes. Kíváncsi ránk emberileg is, nyilván még nem ismerjük egymást, hiszen csak pár napja edzek a csapattal. Bizakodó vagyok. Már az első meccsen is látszott, hogy jobbak vagyunk a moldovai együttesnél, amelyet zavarba lehet hozni, ha nyomás alá helyezzük. Még nem tudjuk, hogy a visszavágón ki játszik, én a magam részéről annyit kijelenthetek, hogy készen állok. A válogatott egy nagy pozitív töltetet adott nekem, a kondícióm is rendben van, várom az új kihívásokat.
– A távolabbi folytatásról, az esetleges külföldi érdeklődőkről már vannak információi?
– Hallottam egy-két tapogatózó érdeklődésről, sokunkkal kapcsolatban felvetődtek lehetséges forgatókönyvek, de amíg nincsen konkrétum, nem nagyon van értelme ezekkel foglalkozni. Most a legközelebbi feladatomra akarok koncentrálni és segíteni a Videotonnak.
