Hat év után távozik Kispestről a Honvéd alapembere, Kemenes Szabolcs, a búcsú bejelentése után szinte azonnal ki is derült, hogy a Paks csapatában folytatja pályafutását. A tapasztalt kapus a Rangadónak a váltásról, az új tervekről és a várható paksi konkurenciáról is beszélt. Meg arról, hogy egyszer ő lesz a Milan edzője…
– Elköszönt a Honvéd-szurkolóktól, átigazolt Paksra, de nem igazán derült ki, miért döntött a váltás mellett.
– Nagy extra nincs a történetben, egész egyszerűen lejárt a szerződésem. Tavaly nyáron volt egy egyszeri beszélgetés Hemingway úrral a jövőről, utána nem kerestük egymást. Nem tudom, mi az oka, hogy ők nem akartak hosszabbítani. De nem is különösebben fontos. Az elmúlt hat és fél év pozitívuma a fontos. Senkivel nem vesztem össze Kispesten, nem volt, ajtócsapkodás, tányértördelés, szépen elváltunk.
– És miért éppen a Paks?
– Egyszer már tavaly nyáron is szóba került, hogy ide igazolok, most pedig újra leültünk beszélgetni Haraszti Zsolttal, és amiket elmondott, az nekem nagyon tetszett. Jórészt ismerem a stábot és a keretet, Tökölivel még játszottam együtt, Kulcsár Dáviddal, Rodenbücherrel, Bajnerrel szintén. Paksról mindenkinek az jut eszébe, hogy nyugalom és stabilitás van. Határozott jövőkép, elképzelés, amihez tartják magukat, stabil büdzsével működik a klub, tele magyar játékosokkal. Amikor aláírtam a szerződésem, munkagépek rohangáltak a pályán, lesz egy remek új játéktér, a jövő is rendezettnek tűnik.
– Pályafutása hazai szinten stabil és kerek, évek óta az egyik legmegbízhatóbb kapus az NB I-ben. Sosem vágyott többre ennél? Légiósélet, válogatottság…
– Tíz éve mutatkoztam be az NB I-ben, a Fradiban. Külföldön játszottam korábban Angliában, Cipruson, három évet. A válogatottban U14-től U21-ig minden korosztályban ott voltam. A felnőtt válogatottság még nem sikerült, de ez azért is van, mert rendkívül jól állunk kapusokban. Persze, hogy nem mondanék nemet, ha hívnának a keretbe, de úgy vagyok vele, hogy mindig a pillanatból igyekszem a legjobbat kihozni. A kapus poszthoz hatalmas adag szerencse is kell. Nem vagyok korán érő típus, most leszek harminc, bízom benne, hogy a java még most jön.
– Tehát nem érezte úgy sosem, többet érdemelne, mint ami megadatott?
– Amikor a játékosok szavazata alapján én lettem az év kapusa, azt gondoltam, jó vagyok. De igazából sosem volt eget rengető probléma, hogy nem kerültem oda a válogatotthoz. Nálam nagyobb kritikusa önmagamnak sosem volt.
– Most egy új klubban bizonyíthat. Mik a rövid távú célok, amiket először el akar érni Pakson?
– Minden szezon elején kitűzöm magam elé, hogy miben szeretnék fejlődni. Részterületekre bontom a munkát, például lábbal való játék, szögeteknél helyezkedés stb. Egy évben mindig egyen munkálkodom kiemelten és azt nézem, abban mennyit fejlődtem. Így mindig van cél és motiváció. Idén még nem tudom, mi lesz a kitűzött cél, mert teljesen új helyre kerülök. Fontos, hogy milyen taktikai elképzelései vannak az edzőnek. Most nekem kell alkalmazkodnom az új csapathoz.
– Ebben az is benne van, hogy elsőre aligha lesz olyan hangadó, mint a Honvádban volt, ahol éveken át az egyik központi egyénisége volt a társaságnak. Készül ilyesmire Pakson is?
– Sosem tudatos, hogy előtérbe tolom magam. Meglátjuk, hogy lesz. Egyelőre é is kíváncsian várom, hogyan fogadnak a srácok és miként illeszkedek be a közösségbe.
– Egy dologban biztosan új lesz a helyzet: Kispesten nem volt igazi vetélytársa a poszton, most viszont Molnár Péter személyében az egyik legmegbízhatóbb hazai kapussal került egy csapatba…
– Versenyhelyzetet szerettek volna a vezetők teremteni, ami Monyónak és nekem is jót fog tenni. Csak pozitív hatással lehet egymás teljesítményére, ha látjuk, hogy a másik jól teljesít már az edzéseken is. Kispesten javarészt hozzám jöttek az új kapusok, most meg én jöttem újnak hozzájuk. De nyilván nem lesz idegen a helyzet, harminc évesen, ilyen múlttal a hátam mögött már mindenhez hozzászoktam. A lényeg, hogy két jó kapusa lesz a Paksnak és ennek csak pozitív hozadéka lehet.
– És mi a helyzet a trófeákkal? Azok még hiányoznak. Netán majd most, Pakson…?
– Én úgy érzem, amit eddig lehetett, elértem. Nyilván szeretnék egy bajnoki címet vagy kupát a vitrinbe tenni. De a tévében is látható, amikor olykor meghívnak, hogy engem a sportág analízise is érdekel, maga az egész játék. Az NB I-ben lehet a legtöbbet fejlődni, és ez eddig nekem megadatott. Ha 40 éves koromig játszom, akkor is folyamatosan fejlődni akarok. Ezért fontos a mostani váltás, mert új impulzusokat jelent. Ha az ember túl hosszú ideig csinál valamit változtatás nélkül, előbb-utóbb kiég. Én még nem szeretnék.
– Hogy teljesen kerek legyen a világ, már csak az kellene, hogy kedvenc külföldi klubja, az AC Milan is összekapja magát, nem?
– Ne is mondja! Ha már az összes edzői diplomát megszereztem, számíthat rám a Milan, megyek és kihúzom őket a gödörből… Épp az edzői B-licenszet végzem, nagyon foglalkoztat ez a munka is, minden részletét szeretem, elképesztően érdekes feladat. Nagyon szeretném a későbbiekben edzőként is kipróbálni magam.
