NB I

Vers és foci: győzelem, vereség, Knézy Jenő

Mindenről írtak már verset, így a futballról is. Költészet napi válogatás a magyar irodalom gyöngyszemeiből.

József Attila születésnapját, április 11-ét a magyar költészet napjaként ünnepeljük. A Rangadó.hu most egy sajátos kis összeállítással tiszteleg a 111 éve született költőóriás előtt, aki a poéta-világválogatott teljes jogú tagja lenne, ha lenne ilyen. Problémás, kezelhetetlen, de utánozhatatlan sítlusú világklasszis, aki nagyon érzékeny a külvilág visszajelzéseire – így írnák le József Attilát sportújságírók, ha futballista lett volna. A futballal persze ő is foglalkozott, a huszadik század elején másokat is megragadott a világszerte egyre népszerűbb játék gyermeki öröme és közösségi élménye – Félidő 0-0 című versében meg is énekli:

Vörös dresszünkön elmaradt nyarak

Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek,

Félidő: 0:0. A vizek

Okos erővel elöntenek mindent.

Érzitek-e, hogy árad az idő? S a vér,

Szép, ifjú vérünk lüktető lovak

Módjára harmatos mezőn nyerít.

Nem ő az egyetlen, aki a századelő nagy magyar lírikusai közül a futball felé fordul. Szabó Lőrincet is lenyűgözte olykor a csapatjátékban megnyilvánuló férfias erő. Már egy magyar-osztrák meccsről is verset írt – de sokkal különösebb sorsú futball-költeménye a tragikus berni döntő után született. A Vereség után1954-ben nem jelenhetett meg, tíz évvel később közölte egy folyóirat – nyilván nem csak a futballpályán elszenvedett vereségről szól:

Tűntél, eltüntél, Győzelem,

egy perc alatt!

De szivem, bent, hallotta még

sóhajodat,

hallotta, mint, néha, halott

kedvesemet,

és mintha én volnék a Nép

s a Tizenegy.

S tört sóhajod azt súgta, hogy:

– „Ami neked

tőlem járt, az a korona

most elveszett.”

Persze, ne feledkezzünk meg a másik végletről sem, a dicsőséges 6-3 megénekléséről. Zelk Zoltán a londoni meccs diadalmámorában a költőket ódák írására felszólító Szepesi György lelkesedését átvéve, mire hazaértek a fiúk meg is írta a remekművet.

mért ne váljon ez az eredmény,

ez a diadal verssorokra,

mért ne mondhassam rímmel szólva,

hogy milyen szívvidítón jó volt

hallani azt a hat magyar gólt!

A modern irodalomban gyakran téma a sport, a játék és a futball, szerencsére nem csak a komor tragédiák és a pátosz felől közelítenek hozzá a szerzők. A híres „rímhányó”, Romhányi József például a rá jellemző bökh-verssel ironizált, bravúros nyelvi tekergéssel idézve a cselsorozatokat.

Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén,

egymás hátán-hegyén

nyüzsög lenn a pályán.

Mások mája táján taposnak,

és ha elég laposnak

lát a bíró minden egyest,

megítél egy tizenegyest.

… és ez csak az ízelítő a műből. Jékely Zoltán viszont ifjúságát idézi fel a gyönyörű Futballistákcímű versében. De ha nem a csapatok és a játékosok, akkor a sportriporter is lehet a poézis tárgya, kivált, ha maga is „költ”. Lackfi János, napjaink egyik legvirtuózabb költője egyszer megjegyezte, hogy Gundel Takács Gábor egy közvetítés során hibátlan hexameterekben fogalmazott: „…rúgja előre, de nincs ott ember, bár Dani Alves küzd becsülettel”…
Ugyancsak ő volt, aki sportadásban rögtönzött rímeket a szerkesztő által feladott témára, így például a videobíró és a játékvezető viszonyára:

Ej, mi a kő! Bíró sporttárs,

Miért szunyál kend, ha nem portás?

A meccset ne bízza máma

Az ipari kamerára…!


Varró Dániel pedig, aki szintén úgy bánik a rímekkel, mint Messi a labdával, Knézy Jenő egyik közvetítése alapján alkotott remekművet. Knézy, aki amúgy nem volt túl költői alkat, egyszer egy válogatott meccs alatt felkiáltott a sokadik védelmi megingás után: „ a védelem, a védelem, a szívemen a félelem!” Több se kellett a fiatal poétának, megírta az egyik legviccesebb, egyben leglíraibb sportverset Szívemen a félelem címmel. Némileg igazságot szolgáltatva a kárhoztatott védőknek, mert nem csak ők hibáznak:

S a sok csatár a sok csatár

a szívemen a borzadály

ó jaj a Józsi jaj a Pisti

hogy mit hagyott a Béla is ki…

Mindenkinek jó olvasást, és sok költői élményt kívánunk a futballpályákon!

Olvasói sztorik