Thomas és Stef Wils 2015 nyarán érkeztek a Szombathelyi Haladáshoz. A középhátvéd és a szűrő bár testvérek, a korkülönbség közöttük viszonylag jelentősnek mondható, nyolc év. A két fivér talán éppen emiatt is, de korábban sohasem futballozott együtt, sőt Szombathelyen kóstoltak bele először a légióséletbe. A fiatalabbik belgát, a 26 éves Thomast kérdezte a Rangadó.hu.
– Milyen érzés együtt játszani a testvérével?
– Nagyon jó érzés, mert korábban még nem próbálhattuk ki. Boldog vagyok, hogy így alakult, mert az egyik álmom teljesült így. Ami a pályán nyújtott teljesítményt és az összhangot jelenti, szerintem érezhetően jobban megértjük egymást, akár félszavakból is, mint a többi csapattársammal. Sokkal könnyebb így jól teljesíteni.
– Egy futballkarrierben jelentősnek mondható, nyolc évnyi korkülönbség van kettejük között. Mennyi ideig éltek együtt gyermekkorukban?
– Ez most komoly fejtörést okozott nekem, de azt hiszem, Stef tizennyolc-tizenkilenc éves lehetett, amikor elköltözött. Én tíz-tizenegy éves lehettem akkor. Ennek már tizenöt-tizenhat éve!
– Kinek az elképzelése volt, hogy mindkettejüket leigazolja a Haladás? A klub kérésére történt így, vagy önök gondolták úgy, hogy kipróbálják, milyen együtt?
– Kezdetben a Haladást csak én érdekeltem, főleg, hogy Stef akkoriban sérült volt. A szombathelyiek védőt kerestek, de mi leszögeztük, hogy ha belevágunk, akkor csakis együtt vágunk bele. Jó véleménnyel voltunk a csapatról, és mivel nyitottak voltak arra, hogy mindkettőnket leigazolják, úgy döntöttünk, elkezdjük.
– Miért döntöttek úgy, hogy szeretnének együtt futballozni ennyi év után?
– Úgy éreztük, éppen ideje elhagyni Belgiumot, főleg, hogy nem igazán kaptunk ajánlatokat hazánkban. A Haladás ajánlata már elsőre szimpatikus volt, és a benyomásaink is pozitívak voltak.
– Ez azt jelenti, hogy jelenleg is együtt élnek?
– Nem, Stef nagyjából tíz perc távolságra lakik tőlem. Neki háza van és a feleségével él, én egy kisebb lakásban vagyok a barátnőmmel és kisgyermekemmel.
– Milyenek voltak az első benyomásai Magyarországról?
– Természetesen hallottam már Magyarországról, de a fociról szinte semmit nem tudtam. Minden olyan újnak tűnt, talán egy picit meg is voltam ijedve, nem tudtam, kitől mire számítsak. Először három-négy napra érkeztünk ide, és elnyerte a tetszésünket. A város szép, az emberek kedvesek és barátságosak voltak. Fenntartásokkal jöttünk, de két nap elég volt arra, hogy meggyőzzük magunkat: jó hely ez, még ha nem is teljesen olyan, mint Belgium.
– Meddig szeretnének maradni?
– 2017 nyaráig szól a szerződésünk. Jelenleg boldog vagyok itt, hosszabb távra is tudnék tervezni. Majdnem minden meccsen lehetőséghez jutok, amikor nem vagyok sérült.
– Mennyire számítanak ismert futballistának Belgiumban? Bekerült a hírekbe, amikor Magyarországra igazoltak?
– A futballvilágban feltétlenül hírértékkel bírt, de összességében nem számítunk a legismertebbek közé, átlagosak vagyunk. Arról nincsen szó, hogy esetleg a TV-ben is említésre méltónak találták volna, elvégre oda inkább csak Kompanyk és de Bruyne-ök kerülhetnek be. Az utcánkban felismernek az emberek, de ha elmegyünk egy nagyobb városba és sétálgatunk, akkor senki nem kiált fel, hogy “Nézd, ők itt Thomas és Stef Wils!”.
– Mi a véleménye a magyar futballról? Lehet olyat mondani, hogy „amatőrebb”, mint a belga?
– Az amatőr nem a helyes kifejezés, de van különbség. Fontos azonban megjegyezni, hogy én úgy érzem, a klub mindenképpen növekedni szeretne. Elég csak megemlíteni az új stadiont. Ez is része lehet annak, hogy szintet lépjünk. Az, hogy Magyarország kijutott az Eb-re, rengeteget jelenthet. Összességében tehát a színvonal alacsonyabb, de látom azokat a jeleket, amikből arra következtetek, hogy fejlődőképes a magyar foci. Időre van szükség.
– Milyen érzés ennyire kevés néző előtt játszani?
– Először furcsa volt, de a Haladásra ebből a szempontból nem igazán lehet panasz. A szurkolók mindig kiváló hangulatot teremtenek és a hazai meccseken 3-4000 drukker is tiszteletét teszi. Ez azért nem rossz, de ha a Videotonnal játszunk – ami egy nagycsapat -, szokatlan érzés.
– Mennyire elégedett a szezon eddigi alakulásával?
– Pozitív érzéseim vannak, jól kezdtük az idényt, főleg ahhoz képest, mennyire szenvedett a csapat a tavalyi évben. Az elmúlt három meccset leszámítva – amikor egy döntetlen mellett kétszer kikaptunk – nem lehetünk csalódottak. A cél a negyedik hely, ami kemény munkával el is érhető.
– Tehát az Európa Ligában szeretnének szerepelni?
– Természetesen igen. Eltökéltek vagyunk, de nem lesz könnyű.
