Nem sokan gondolták volna előzetesen, de a bajnoki címvédő Videoton kizárólag kapusának köszönhette, hogy csúnya vereség helyett döntetlennel megúszta a Békéscsaba elleni “hazai” mérkőzést. Kovácsik Ádám három olyan ziccert is hárított, amikor a csabaiak már csak a kapussal, vagy a szinte üres kapuval álltak szemben.
Az Olaszországból nyáron hazatért kapus annak idején tizenhat évesen választotta a légióskodást, a Regginában védett, illetve a Carpi együttesében az olasz másodosztályban húzott le éveket. A Reggina csődbe ment tavaly nyárra, Kovácsik pedig csapat nélkül maradt, így került képbe a Videotonnál. Csakhogy ott Danilovics mögött egészen tavaszig nem jutott szóhoz, ám a szerb kapus sérülése miatt a Fradi elleni kupameccsen beállt, azóta pedig egyre jobban véd. A Rangadó.hu kérdésre elmondta, momentán nem vágyik vissza Olaszországba, főleg, ha Fehérváron lesz dolga a jövőben is.
– Egyelőre nem külföldben gondolkozom, szeretném beverekedni magam a Vidibe, hat hónapot vártam rá, végül egy balszerencsés eset miatt sikerült. Huszonöt éves leszek áprilisban, NB I-es rutinom valóban nincs, de összességében több mint száz meccsem volt külföldön, nem mondanám rutintalannak magam – mondta Kovácsik Ádám, akit arról is kérdeztünk, mennyi ideig tartott felvenni a ritmust a hirtelen jött bemutatkozás után.
– A Fradi ellen nem is volt időm gondolkodni, amikor be kellett állnom. A Haladás ellen elsőként voltam kezdő, akkor már majdnem egy éve nem játszottam, kicsit furcsa volt, de igyekeztem mindent kizárni. Nem azt mondom, hogy túlizgultam, de hozzá kellett szokni mindenhez. A második meccsen, Diósgyőrben már jobbnak éreztem magam. Kellett az első meccs, hogy átszakadjon a gát. Az edzés vagy az edzőmeccs nem hasonlítható az éleshez.
A Békéscsaba ellen aztán már semmi panasz nem lehetett a teljesítményére, Spitzmüller ziccerénél talán az év egyik legnagyobb bravúrját mutatta be, igaz, kevés fehérvári szurkoló tudott felhőtlenül örülni, amiért az utolsó helyen álló újonc ellen a kapus a Vidi legjobbja.
– Én sem gondoltam volna, hogy jól jövök ki a Békéscsaba-meccsből, amikor rögtön az elején gólt kaptunk. Azt hittem, nem is lesz alkalmam javítani, mert megyünk előre végig. Tettem a dolgom, végül is azért állok ott. A kapott gólt visszanéztük többször a kapusedzővel. Amikor beleértem a labdába, az már bent volt, nagyon erős fejes a rövid sarokra. Mindig azt nézem, legközelebb mit tehetnék, hogy elkerüljem a gólt, talán más helyezkedéssel valamennyire elejét lehetett volna venni, de nem biztos.
– A találkozón mutatott védéseim közül a legemlékezetesebb a mi gólunk előtti volt, mert egy percen belül kiegyenlítettünk utána. Szélről lőtték be a labdát, kiütöttem, aztán igyekeztem átérni a hosszú oldalra, belevetődtem az ismétlésbe. Megúsztuk, rögtön utána pedig Stopira egyenlített – elevenítette fel a felcsúti mérkőzést Kovácsik Ádám. A kapusból is látja, hogy elöl nem mennek jól a dolgok a Vidinél, kevés a helyzet és akadozik a játék, de hát nem neki kell megoldania ezt a problémát…
– A végén gratuláltak a srácok, de csalódott volt a hangulat, mert szerettem volna, ha nyerünk. Hogy mi hiányzik mezőnyben…? Jó lenne, ha könnyen tudnék válaszolni, mert meglenne a recept. Talán mentálisan bennünk van a gát, kicsit stresszelünk, de nem tudom az okát. Ha egyszer kiszakadna a gólzsák, könnyebben menne a játék és a helyzetkihasználás. Feszültnek érzem a csapatot játékban is. Ha nyernénk egyszer két-három góllal, talán felszabadulnánk.
Kovácsik Ádám helye addig biztos a Videoton kapujában, amíg a műtét után visszatérő Danilovics ismét játékra nem jelentkezik. Hogy utána mi lesz a folytatás, senki sem tudja, hiszen hosszú távon a fehérvári menedzsment összetétele sem ismert, nemhogy a szándékai. Kovácsik mindenesetre készül a továbbiakra is.
– Most a fehérvári folytatásban gondolkodom. A Vidi hitt bennem nyáron, amikor csapat nélkül voltam, kihagytam edzéseket, most pedig én szeretnék segíteni a csapatnak. Idén jó lenne még minél többet védeni, megnehezíteni a vezetőedző dolgát, ha Danilovics visszatér. A szerződésem 2017-ig szól, egyelőre a feladatomra koncentrálok – teszi hozzá a kapus, akit végül a példaképről s megkérdeztünk és nagy meglepetés nem ért minket a válaszával:
– A kedvenc kapusom a megbízhatósága és a már említett olasz iskola miatt Buffon, de ha valaki mást is meg kell neveznem, akkor az Inter szlovén kapusát Handanovicot mondom, aki talán kicsit alulértékelt kapus. Szerintem az egyik legjobb a posztján és az olasz bajnokságban.
Címlapfotó: vidi.hu
