Az alábbi csapat (4-4-2-es felállásban) talán nem is lenne kiesőjelölt az idei bajnokságban, noha tagjaira nem lehet azt mondani, hogy nagyon játékban lennének. Olyan, korábban szebb napokat látott, máshol vagy mostani klubjukban alapembernek számító, akár a válogatottban is megforduló játékosokból állítottuk össze a „parkoló válogatottat”, akik ebben a szezonban tíz vagy annál kevesebb mérkőzésen léptek pályára klubjukban, többnyire csereként.
Mint látni fogják, ez nem jelent önmagában minősítést, hiszen van, aki objektív okokból játszik kevesebbet. Sérülésből, vagy abból kifolyólag, hogy vannak nála fiatalabbak a keretben. De olyan is akad köztük, aki talán legbelül úgy érzi, csak az edző véleménye rosszabb róla, mint amilyen játékos a valóságban. Íme, tehát a Rangadó.hu csapata a parkolópályára tett játékosokból.
Jova Levente – Még mindig csak 23 éves a Fradi kapusa, akit pár éve még a szurkolók kis túlzással a következő évtized kihagyhatatlan csapattagjának tartottak. Azóta rosszabbra fordult a helyzete, Dibusz Dénes érkezésével kiszorult a kezdőcsapatból, a bajnokságban már tavaly sem védett, idén sem került be, a Magyar Kupában kapott pár meccset. Jövő nyáron lejár a szerződése, egyelőre úgy tűnik, maximum Dibusz külföldre igazolása esetén reménykedhet, hogy védi még a Fradi kapuját bajnoki találkozón.
Heffler Tibor – A Paksban annak idején meghatározó ember volt, jól is teljesített, aztán eligazolt Székesfehérvárra, és nem mondhatnánk, hogy nagyon bejöttek a számításai, legalábbis a játéklehetőséget illetően. A Videotonban összesen hatszor kapott helyet az új szezonban, utoljára éppen szerdán, a Fradi ellen szállt be csereként – előtte augusztusban játszott bajnokit az élvonalban. A posztján leginkább légiósok játszanak. Ráadásul volt csapata is előrébb áll jelenleg a táblázaton a mostaninál.
Vaskó Tamás – A Dunaújvárossal kiesett tavaly, idén pedig nyár végén eligazolt Békéscsabára. A korábban Angliában és a magyar válogatottban is megfordult, a Videotonnal 2011-ben még bajnoki címet nyerő középhátvéd a Viharsarokban eddig hat meccsen játszott a tízből, ami leigazolása óta volt – eltiltás is hátráltatta időközben. Vaskó a Kecskemétben játszott végig utoljára alapemberként egy teljes szezont, azóta a mostani a negyedik klubja, de Mezőkövesdtől Felcsúton át Dunaújvárosig összesen nem lépett annyiszor pályára, mint utolsó kecskeméti idényében.
Szekeres Adrián – Az egykori U20-as vb-bronzérmes hátvéd, aki évek óta keresi a helyét. A Vidiben egyszer már szerepelt korábban, akkor tíz mérkőzés jutott neki. Utána Felcsútra, majd Dunaújvárosba költözött – idén pedig, elmondása szerint Kovács Zoltán sportigazgató hívására, visszatért Fehérvárra. Az eddigiek alapján megkérdezhetjük: minek? Három edzője volt már idén a Vidinek, de Szekeres egyiknél sem játszott egyetlen percet sem a bajnokságban.
Lázár Pál – A korábbi válogatott védő az egyik ebben a csapatban, aki önhibáján kívül került parkolópályára, hiszen április óta sérült volt, a Debrecenbe ezekben a hetekben tér vissza, legutóbb már végigjátszotta a Fradi elleni meccset, és a Haladás ellen is végig a pályán volt. Ezzel a két fellépéssel együtt tart három bajnokinál a szezonban.
Szakály Péter – Szintén Loki, szintén sérülések … Éveken át kihagyhatatlan volt a korábbi bajnokcsapat középpályájáról, a nemzeti együttesben is bemutatkozott, idén viszont mindössze nyolc találkozón léphetett pályára, háromszor csereként. Augusztustól októberig harcképtelen volt.
Czvitkovics Péter – Rutinos, de még nem öreg spíler. Utoljára a Puskás Akadémiában játszott végig nagyjából egy egész szezont, Angyalföldön idén tíz fellépés jutott neki, amelyek közül mindössze egyet játszott végig. Volt válogatott, lőtt gólt BL-főtáblán, jelenleg messze van ezektől a magasságoktól.
Filkor Attila – Ő kakukktojás, hisz a magyar válogatottban előbb szerepelt, mint hazai csapatban a felnőttek között. A magyar futball hazatérő örök vándora tucatnyi olasz alsóbb ligás csapat után egyelőre Újpesten sem tudta stabilizálni a helyét, igaz, őt is sérülés hátráltatja. Szeptember vége óta nem találkozunk a nevével a lilák keretében, de addig is csak hat meccsen játszott, kétszer kezdőként – és egyszer sem töltötte végig a pályán a kilencven percet.
Haraszti Zsolt – Ahogyan Heffler Tibornak, neki sem jött be a klubváltás. A 24 éves középpályás a cserejátékos státuszánál nem jut előrébb a Ferencvárosban, pedig a Paksban tavaly még alapember volt. Thomas Doll csapatában október végén léphetett pályára utoljára, mind az öt idei meccsén csereként állt be. A nagyon bő kerettel rendelkező listavezetőnél nehéz dolga lesz a továbbiakban is.
Rudolf Gergely – Az egész „tarcsiválogatott” legmegfoghatatlanabb esete az övé, szinte senki sem tudja (a Videotonnál sem nagyon kommunikálják), pontosan mi van vele. Nyári leszerződtetése óta összesen három meccsen, írd és mondd 62 percet töltött el a zöld gyepen, mindannyiszor csereként, a hajrában. Hol sérült, hol nem (?), november 21-én beállt a Vasas ellen – leigazolása óta először hazai pályán –, majd egy hétre rá a keretben sem volt az MTK ellen.
Kenesei Krisztián – Ő és Kabát Péter egyaránt jelölt lehet a „nagy öregek” közül: mindketten 38 évesek, játszottak komoly sikereket elérő csapatokban is itthon, válogatottak voltak, most pedig perememberek, ami persze életkorukból is következik. Ugyanakkor Kabát összesen két meccse a folyamatos sérüléssel indokolható Újpesten, Kenesei viszont egészségesen is csak hétszer kapott lehetőséget eddig, kétszer a kezdőben. Két gólja van – azzal pontot szerzett csapatának a Haladás ellen, legutóbb pedig a Békéscsabának adta meg a „kegyelemdöfést” a 4-0-s siker alkalmával. Ezzel a 7/2-es mutatóval is övé a legjobb meccs/gól arány a sereghajtó pozícióból ellépő Vasas csatárai közül, ami sokat elmond a piros-kékekről.
