A DVSC a legutolsó öt fordulóban nem kapott ki, a Honvéd viszont zsinórban három meccset elbukott. Ennek megfelelően is alakult az első félidő.
A DVSC jobban játszott, mezőnyfölényt alakított ki. Tisza nagyon elemében volt, szinte minden hazai támadásból kivette részét. Neki, Sidibének és Balognak is volt lehetősége a gólszerzésre. A játékrész hajrájában aztán villant a Honvéd is, Radosevic bravúrja kellett vendég játékos szabadrúgásánál.
A viszonylag csendes első játékrészt mozgalmasabb második követte. Mindkét oldalon voltak, helyzetek, de gól nem született, sőt a hazaiknak a kaput is alig-alig sikerült eltalálni. A Honvéd szemmel láthatóan erőre kapott, Botkáék megérezték, hogy lehet keresnivalójuk.
A szokásos NB I-es színvonalú mérkőzésen, igazságos döntetlen született. A debreceniek ugyan nem szakadtak le a dobogósoktól, a Honvéd pedig hosszú böjt után tudott nyerni, de igazán elégedett egyik csapat sem lehet.
– Az első félidőben a hazai csapat megnyerhette volna a meccset. Voltak olyan szituációk, amikből ha be tudják lőni a helyzeteket, akkor eldőlhetett volna a találkozó. Azonban az örökös dilemma a Debrecennél, hogy nincs egy olyan befejező csatár, aki ha odaér a kapu elé, még a fenekéről is bepattan a labda. Sok hiba volt hazai oldalon a kapu előtt. A második félidőben jobban tetszett a Honvéd játéka. Taktikusabb volt. Jött előre a DVSC, de a Honvéd-kontrák végig jók voltak, és ha a hosszabbításban berúgják a vendégek azt a kettő az egy elleni helyzetet, akkor meg is nyerhették volna a találkozót. Kétségkívül a Honvéd úgy rendezkedett be, hogy neki már az egy pont is jó eredmény. A Debrecen mindenképp nyerni akart, de ezt főként az első félidőben lehetett csak látni. A második játékrészben sok volt az oldalpassz, oldalváltás, belevezették a védőkbe a labdát, nem passzoltak időben. A helyzetek kimaradtak, reális eredmény született, a Honvéd tett az egy pontért, sőt kis szerencsével a három pontot is megszerezhette volna – mondta a Rangadó.hu szakértője, Gyarmati András, a DVSC utánpótlásedzője.
