Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
A ferencvárosiak az Újpest elleni derbisiker, a szombathelyiek viszont a Videoton otthonában elszenvedett 7-0-s vereség után léptek pályára az élvonal 24. fordulójában.
A szombathelyiek közül többek között a szövetség által eltiltott Martínez és Branescu, valamint a Szentes Lázár vezetőedző által a keretből kizárt Fehér Zoltán és Iszlai Bence is hiányzott, ráadásul Rózsa Dániel a kispadon találta magát, és a harmadik számú kapus, Gyürü László védett… Öröm az ürömben: Halmosi Péter háromszázadik élvonalbeli mérkőzésén léphetett pályára.
A vendégek már a kezdősípszó után átvették az irányítást, a 15. percben Gera lefejelt labdája után Nalepa közvetlen közelről még fölé lőtt. A 22. percben azonban már nem volt mese, Ramirez bal oldali beadása után Böde emelkedett a legmagasabbra az öt és felesen belül és senkitől sem zavartatva a kapu közepébe fejelt (0-1). A 28. percben Halmosi labdavesztése után kontrázhatott a Fradi, az akció végén Lamah csak centikkel tévesztett tizenhatról.
A 33. percben megduplázták előnyüket a vendégek: Nalepa beadása után Busai szép mozdulattal, kapásból lőtt kapura, Gyürüről kipattant a labda, a szemfüles Böde pedig kihasználta a kínálkozó lehetőséget (0-2). Az első játékrészben a Ferencváros félgőzzel is uralta a játékot és teljesen megérdemelten jutott kétgólos előnyhöz a gyengén, elképzelés nélkül és teljesen veszélytelenül játszó Haladás ellen.
Az 51. percben háromra nőtt a Ferencváros előnye: ezúttal is Ramirez volt a feladó, beadását Varga lőtte kapásból a bal alsóba (0-3). A vendégcsapat ezt követően is azt csinált a pályán, amit akart, kedvükre szövögethették támadásaikat, míg a kilátástalanul játszó hazaiak jóformán a felezővonalat is képtelenek voltak átlépni. Csak a Fradin múlt, hogy szerez-e további gólt-gólokat, de a leginkább edzőmeccsre hasonlító játszadozás során az ő koncentráltságuk sem volt éppen BL-szintű.
A Haladás legnagyobb lehetősége a 73. percben adódott, a kapura törő Radót Nalepa lökte fel a tizenhatoson belül, de a játékvezető sípja néma maradt. A második játékrész a nyomasztó vendégfölény ellenére – a gólon kívül – komoly gólszerzési lehetőséget nem hozott, a Fradi pedig játszi könnyedséggel gyűjtötte be a három pontot és továbbra is jó pozícióból harcol a második hely megszerzéséért. A Haladásnál viszont nagyon komoly gondok vannak, a szombathelyiek zsinórban harmadik bajnokijukat bukták el, összesen immár tizenhárom kapott góllal. Csak nehogy kiesés legyen a vége…
A mérkőzést a Rangadó.hu szakértője, Vágó Attila, a magyar női válogatott korábbi szövetségi kapitánya értékelte:
Nagy csalódás volt számomra ez a gyenge iramú meccs. Csak a Fradin múlt, hogy nem lett hat-nyolc gól a különbség a végére. A Haladás csak azzal törődött, hogy ne kapjon több gólt háromnál, de nem rajtuk múlt. Ez nem von le semmit az FTC érdemeiből, hiszen a győzelmet nem kell megmagyarázni, főleg, hogy már a negyedik mérkőzésüket nyerték meg zsinórban, és tizennégy meccs óta veretlenek.
Jól kezdték a találkozót a vendégek, de miután megvolt a két-három góljuk, takaréklángra tették magukat és könnyedén, szinte sétálva hozták a sima győzelmet. A színvonallal is voltak problémák, mert legyünk őszinték: a Fradi játékosai közül néhányan gyengén futballoztak. Varga Roland a gólja ellenére nem játszott olyan jól, Lamah nem volt, jó, Busai nem nagyon tetszett. Nagyon hiányzott Hajnal Tamás kreatív játéka. Csak annyit adtak ki magukból, amennyi feltétlenül kellett a sikerhez, márpedig a nyugati bajnokságban ilyet nem látni. Ha egy csapat jól szerepel, jól játszik, magabiztos, és képes lenne hét gólt lőni, akkor hetet lő. A vendégek a második félidőben már nagyon várták a meccs végét, és nem tudtak felpörögni.
A Haladás hiába akarta megóvni a kapuját, nem tudta. Kilenc játékossal védekeztek harminc méterre a kaputól – illetve nem védekeztek, hanem szaladgáltak –, elöl pedig egyedül Radó volt. Mindent elmond, hogy Dibusz Dénesnek nem kellett kézzel a labdához érnie. Megalázó osztálykülönbség volt a két csapat között. Az sem szerencsés, hogy a szombathelyieknél ennyi fiatalt kellett most bevetni. Megnéztem, kik játszottak náluk tavaly tavasszal: Rózsa, Hrepka, Simon Ádám, Bosnjak, Guzmics, Nagy Gábor, Tóth Péter, Fehér Zoltán, Iszlai, Ugrai… Ha odatesszük még Halmosit, Devecserit, Schimmert és Radót, akkor látjuk, hogy az teljesen más csapat volt.
Az is óriási baklövés volt, hogy három héttel ezelőtt nyilvánosságra került, hogy Király Gábor hazatér a Haladásba. Ezzel teljesen ellehetetlenítették Rózsa Dánielt. Ezt még nem kellett volna bejelenteni, mert a kiesés ellen küzdő csapat elvesztette a kapusát, elvesztette a tartását, elvesztette a játékosait. Ez egy öngól! Most mindenki abban bízik, hogy a Pápát és a Dunaújvárost megverik. És ha nem? Mert a Pápa és a Dunaújváros ugyanerre készül. Nagyon nehéz helyzetben van a Haladás, amely a mostani kinézete és játéka alapján egy NB II-es csapat. A jelenlegi másodosztályban szerintem nem férnének fel a dobogóra. Nagyon féltem őket, mert siralmas, kilátástalan játékot láttam tőlük.
Szerintem ha ma a Fradi kettő játszik, az is rúgott volna ennyi gólt. Sőt a Ferencvárosnak olyan erős a kerete, hogy a második sora is ott lenne a bajnokságban az első nyolcban. Nem akarom Szentes Lázárt megvédeni, de az is vicc, hogy eltiltották, amiért belépett a pályára. Pénteken Mátyus János és Bekő Balázs körülbelül három-három alkalommal hagyta el a zónát, és lépett be a pályára.
