Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Korábbi Videoton-játékosok készültek a listavezető megtréfálására: a Puskás Akadémia kezdőjéből Tar Zsolt, Tóth Balázs, Zsótér Donát, Lencse László és Kleinheisler László is játszott a fehérváriaknál (utóbbi még ősszel is az ő játékosuk volt). Mindkét oldalon akadt eltiltott alapember Polonkai Attila, illetve Filipe Oliveira személyében. A Vidibe ugyanakkor visszatért a műtétje után ismét egészséges Juhász Roland, éppen az ő veszélyes fejese volt a meccs első eseménye, de a labda a kapu fölé szállt.
Az első helyzetre negyed órát kellett várni a napsütéses passzolgatás közepette. Nikolics tette Trebotics elé a labdát, a horvát középpályás kisodródva lőtt kapura, Hajdúch lábbal védett. A Puskás részéről Lencse emelése volt a válasz egy gyors kontra után, de a labda fölé szállt.
A 23. percben Tischler távoli szabadrúgása ezúttal szerencsére senkit nem talált el úgy, mint nemrég a debreceni Lázár Pált, igaz, a kaput sem. Az első félóra végén eseményszámba ment, hogy labdát kellett cserélni, mert az eredeti idomult a meccshez: túlságosan laposnak bizonyult. A Puskás valamivel aktívabb volt, helyzetek helyett viszont legfeljebb azt számolgathattuk, hányszor rúgják fel volt csapattársai Kleinheisler Lászlót. Sokszor.
A 33. percben éppen ő ívelte be azt a szögletet, amiből a kifejelt labda után a másik ex-vidis, Tóth Balázs centikkel lőtt fölé. Két percre rá majdnem vezetett a Videoton: Gyurcsó adott be balról, Simon Ádám fejesénél nagyot védett Hajdúch, a lefelé hulló labdát viszont Juhász Roland a kapu torkából melléfejelte. A félidő hajrája Puskás-lehetőséggel indult, Zsótér elfutása után Calatayud kivetődve szedte fel a labdát Kleinheisler elől. Már a jelzett hosszabbítás is letelt az első félidőből, amikor szabadrúgáshoz jutottak a házigazdák, Lencse kevéssel tekert mellé. Az első félidőről még annyit érdemes megjegyezni, hogy a gólkirály-jelölt Nikolics Nemenja labdához is alig ért.
A szünet után egy ideig nem történt említésre méltó esemény, aztán Szélesi jó beadását Tischler fejelte a kapu mellé, a másik oldalon pedig Kovács István passza után Gyurcsó Ádám lövését Tar Zsolt blokkolta szögletre. A 62. percben Kovács István újabb remek átadása után Nikolics átemelte a labdát Hajdúch fölött, de nem a hálóba, hanem a kapufa mellé pattogott. A 71. percben Trebotics távoli lövése a keresztléc fölé szállt.
A 83. percben Nikolics lapos lövését a felcsútiak szlovák kapusa védte a rövid oldali kapufánál. A listavezető fokozta a nyomást ellenfele kapuja előtt, mégis majdnem ráfázott! A 88. percben Lencse László a saját térfeléről indulva végigszáguldott a pályán, egészen a vendégkapuig, de Trebotics szorításában csak úgy tudta ellőni a labdát, hogy Calatayud bravúrral, lábbal védett. A szöglet után Tóth Balázs lövése a kapufa mellé suhant.
A 91. percben Vinícius megkapta második sárga lapját, de a felcsútiak a hosszabbítás perceiben nem tudták kihasználni a létszámfölényt. A baráti csapatok meccse gól nélkül ért véget. A balatonfüredi szívszanatóriumból nyugodtan indíthattak volna különbuszokat a szombat délutáni meccsre, hiszen számottevő izgalmak hiányában az infarktusveszély ki volt zárva…
A mérkőzést a Rangadó.hu állandó szakértője, Tiber László, a Videoton és a Siófok egykori válogatott játékosa értékelte:
Ilyen lassú, körülményes, ritmustalan, öreguras játékot… Nem szeretném megbántani a Videoton játékosait, de szerintem nem érzik át a felelősségük súlyát, úgy láttam, egyedül az edző volt mérges a meccs végén. Ha megnyerik a mai találkozót, és Fradi megnyeri a vasárnapi örökrangadót, már holnap odaadhatták volna a fehérváriaknak az aranyérmet. Nagyon csalódtam a hozzáállásban. Lassú iramban játszottak, amit nagyon könnyen tudott kezelni a védekezésre berendezkedő Puskás Akadémia, amely visszaállt, védekezett, és néha indított egy-egy kontrát.
Továbbra sem értem a Videoton vonalvédekezését. Lencse László a hajrában egy kontra végén ezt kihasználhatta volna. Dühítő és megmagyarázhatatlan, hogy játszhatnak ilyen enerváltan, felelősség nélkül, amikor már több fordulóval a vége előtt lerendezhetnék a bajnokságot. Dicséretet érdemel a Puskás, amely azt játszotta, amit egy középcsapatnak kell, a saját pályáján is sündisznóállásba vonult, abból próbált ellenakciókat vezetni, és a vendégek bizony megkönnyítették a dolgukat. Sajnos ma is bizonyosodott, amit régóta mondok, hogy egyetlenegy zongorista sincs a fehérvári csapatban, csak zongoracipelő. Nincs egy karmester, aki átvenné vezérszerepet, leosztaná a feladatokat, irányítaná a csapatot, és olyan labdákat adna, amelyekkel mérkőzést lehet nyerni. Sajnálhatják ezt a két pontot, a hozzáállás pedig méltatlan a Videotonhoz.
