Bevallotta: öngyilkos akart lenni a magyar bajnok labdarúgó

Elvesztette mindkét lábát az Újpesti Dózsa egykori labdarúgója: Schumann Péter első operációja után még re­ménykedett abban, hogy műlábbal ugyan, de a lehetőségekhez képest teljes életet élhet. Második műtétje azonban megpecsételte a sorsát. Amputálni kellett a jobb lábát is, eldőlt, élete végéig tolószékbe kényszerül – írja cikkében a Bors.

Schumann az Újpesti Dózsával háromszor is bajnokságot nyert az NB I-ben. Szerepelt Vácott, Pé­csett és Tatabányán is, de visszavonulását követően sem hagyott fel a focival, rendszeresen pályára lépett a Duna Cipő öregfiúkcsapatában.

– Emlékszem, az egyik meccs után észrevettem, hogy feltörte a csuka a sarkamat – mondta Schumann a lapnak a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonában.

Kis seb lett rajta, de persze nem törődtem vele. Kenegettem, kötözgettem, de csak nem akart gyógyulni, már fájdalmaim is voltak. Körülbelül három hónap telt el, amikor egy idős doktorhoz kerültem, aki néhány perces vizsgálat után közölte: elfertőződött a seb a lábamon, és már olyan súlyos az állapotom, hogy azonnal műteni kell. Akkor még nem fogtam fel, hogy amputálni kell a lábam, mert csak így menthetik meg az éle­temet.

– Rettenetes volt szembesülni a megváltozhatatlannal. Bevallom, nem láttam a jövőt, de a gyerekeim és az újpesti régi barátok nem hagyták, hogy teljesen elanyátlanodjak. Elég gyorsan gyógyultam, műlábat is kaptam, és még dolgoztam is egy kft.-ben. Rájöttem, van élet egy lábbal is, még akkor is, ha a fociról le kellett mondanom.

A sors a későbbiekben sem volt kegyes Schumannhoz. Egy rutinvizsgálat megállapította, hogy ép lábában olyan mérvű az érszűkület, hogy nincs már semmilyen gyógykezelés, ha élni akar, ismét elkerülhetetlen az amputáció.

– Elvesztettem mindkét lábam, és vele együtt az életkedvemet is. Nincs mit szégyellnem, komolyan gondoltam az öngyilkosságra – ismerte el.

– Minek éljen egy focista láb nélkül? Ma már köszönöm azoknak, akik tartották bennem a lelket. Ugyan to­lószékes lettem, idősek otthonában élek, de élek. És újra járok meccsekre, ha kitolnak a haverok. Naprakész vagyok a játékosokról, a válogatottról. És már ál­modni is szoktam, futok és lila-fehérben rú­gom a labdát a zöld gyepen.

Kiemelt kép: ujpestfc.hu