Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Ezen a héten szerdán volt hetven éve, hogy megszületett a magyar labdarúgás egyik meghatározó egyénisége, legendája, az Újpest örök szerelmese, Bene Ferenc, aki a klubbal nyolcszoros bajnok, háromszoros kupagyőztes, BEK- és KEK-elődöntős, olimpiai bajnok gólkirály volt. Az egykori 76-szoros válogatott támadó 2006-ban hunyt el. A DigiSport televízió reggeli műsorában a Diósgyőrben utánpótlás-igazgatóként ténykedő ifj. Bene Ferenc emlékezett édesapjáról.
– Amikor a jövőt tervezik Diósgyőrben, néha eszébe jut, hogy de jó lenne egy olyan csatárra lelni, mint amilyen az édesapja volt?
– Igen, és amikor újpesti közegben mozgok, akkor is mindig emlegetik a szurkolók. Különösen felemelő érzés, amikor ősi Diósgyőr-szurkolók jönnek oda, és csakis a legnagyobb jelzőket mondják az édesapámról, pedig ellenfélként sok borsot tört a miskolciak orra alá. Sokan mondják, hogy jó lenne felfedezni hasonló tehetségeket – kezdte ifj. Bene Ferenc.
– Mennyit látta játszani az édesapját?
– A megmaradt felvételek tanúskodnak csak, mert a pályafutása végén járt, amikor én születtem. Kecskeméten láttam élőben játszani, de még kisgyerek voltam, ő pedig már az NB II-ben futballozott. A fennmaradó újságcikkek és felvételek alapján elképesztő, hogy milyen magasságokba jutott, és mennyire megbecsülték őt és a magyar futballt is.
– Mire volt a legbüszkébb a sok cím és kitüntetés közül?
– Nem emelt ki soha egy-egy gólt. Természetesen az angliai világbajnokságon elért góljai, a tokiói olimpián elért tizenkét találata a mai napig megdönthetetlen világrekord. Nagyon sok világsztár járt már azóta olimpián, és senki nem tudta ezt megdönteni.
– Otthon elővették néha a labdát?
– Kicsi koromban nagyon sokat fociztunk együtt. Akár az utcán, akár a kertben, de nagyon sokat jártunk a Pénzügyőr-pályára is. Sok szép élményem van. Soha nem erőltette a futballt, de egyszerűen fantasztikus közegbe kerültem általa. Minden Újpest-meccsen kint voltunk, sokáig edző volt a csapatnál, és idegenbeli mérkőzéseken mellette ülhettem a kispadon. Fantasztikus élményekkel gazdagodtam, és olyan legendákkal voltunk napi kapcsolatban, mint például az Aranycsapat tagjai, vagy a válogatottbeli társai. A magyar tradíciót általa szívtam magamba.
– Szokták mondani, hogy a nagy apaegyéniségnek hosszú tud lenni az árnyékuk. Okozott ez a pályafutásában bármilyen lelki nehézséget?
– Igyekeztem a pozitív oldalát felfogni. Ösztönösen és tudatosan is törekedtem arra, hogy önálló személyként ismerjenek el. Ha bárki ellenem valamiért negatívan vagy pozitívan viszonyul, akkor azt a saját személyiségem miatt tegye. Semmilyen megkülönböztetés ne érjen engem azért, mert az édesapám Bene Ferenc.
– Mit jelentett az édesapja számára az Újpest?
– Mindent. Újpest volt mindig az a hely, ahol a régi társaival tudott találkozni. Sokszor felelevenítették a régi meccseket. Ha egy-egy mérkőzésre kimentünk, hiába voltunk egy órával korábban, majdnem elkéstünk, mert öt méterenként megállították a szurkolók. Minden héten meccsre járni vele hatalmas élmény volt számomra.
– Mit jelentett neki a Fradi?
– Mindig barátként és nemes ellenfélként viszonyult a Ferencvároshoz. Nagyon sok Fradi-szurkoló barátunk van a családban, soha nem volt ellenségeskedés. Nagy Fradi-legendákkal is fantasztikus kapcsolata volt. Mindig mesélte, hogy a pályán persze ment egymás zrikálása, de a mérkőzés után szent volt béke, és néhány nap múlva együtt küzdöttek a magyar címerért, vagy adott esetben együtt beszélték meg a dolgokat egy vendéglátóipari egységben.
– Ki volt számára a három legfontosabb játékostárs?
– Az biztos, hogy az újpesti aranycsapat ötösfogatából kerülnek ki. Dunai Antalt és Göröcs Jánost mondanám.
– Edzőként mit tanult tőle?
– Az edzői pályafutásom elején nagyon sokat tanultam tőle abból a szempontból, hogy amikor mérkőzést néztünk, akkor nem úgy néztük, mint két szurkoló, hanem mint egy szakember és egy tanonc. Mindig felhívta a figyelmemet olyan összefüggésekre, amikre nem is gondoltam volna. Mindig volt két-három gondolatom a mérkőzésről, ő pedig mindig talált negyedik-ötödik verziót. Olyan apróságokra felhívta a figyelmemet, ami adott esetben mérkőzést eldöntő szituáció lehet, de erről Dunai Antal is tudna mesélni, mert az olimpiai válogatottnál együtt dolgoztak. Ő is mondta, hogy olyan meglátásai voltak, ami bárhol is dolgozott, kincset ért.
– Ezeket a mai napig tudja hasznosítani a diósgyőri utánpótlásban is?
– A tanulmányaim és az ő tanácsai alapján össze tudom rakni a dolgokat. Már most látok olyan tapasztalati forrásokat és észrevételeket, amelyekről eszembe jut, hogy annak idején ő figyelmeztetett ezekre a dolgokra.
