„Ez volt a legzseniálisabb futballmeccs… pontosan tegnap óta” – pötyögte be Twiterrére az egyik legismertebb angol szakíró, Nick Harris, miután Felix Brych játékvezető lefújta az Ajax-Tottenham Bajnokok Ligája elődöntő második meccsét. Pillanatok alatt felrobbant az internet: özönlöttek a lájkok, a megosztások, a kommentek, nem véletlenül.
„Ők játszottak jobban, de mi alakítottunk ki nagyobb helyzeteket” – foglalta össze a párharcot a Spurs levegő után kapkodó középpályása, a korábban az Ajaxot erősítő Christian Eriksen. Tökéletesen: a Tottenham összességében bőven méltó ellenfele volt a hollandoknak, akik 20-30 perc kivételével nem tudták megközelíteni azt a futballt, amivel a Real Madridot és a Juventust is kiverték idén tavasszal. Ezzel együtt az amszterdami második félidő kezdetén, összesítésben 3-0-s előnyben voltak, és a saját kezükben nyugodott a sorsuk.
Ám ahelyett, hogy megragadták volna a lehetőséget, és huszonhárom év szünet után újra döntőig juttatják az Ajaxot, asszisztáltak hozzá, hogy 48 órán belül a második angol csapat is háromgólos hátrányt tüntessen el összesítésben.
Kezdőcsapatok
Pedig nem úgy indult, hogy baj lehet. Az Ajaxnál ugyan bemelegítés közben megsérült a brazil David Neres, de Erik ten Hag vezetőedző így is egy kipihent, az optimálishoz nagyon közeli kezdőcsapatot küldhetett pályára. Neres hiánya egyetlen változást indukált a londoni meccshez képest: az egész tavasszal csatárt játszó Dusan Tadics kihúzódott a balszélre, az ék pedig Kasper Dolberg lett.
A Spursnél Mauricio Pochettino – az első meccs első félidejének hibáiból is tanulva – egy középpályás gyémánt formációnak szavazott bizalmat: a kezdőbe eltiltása után visszatérő Hjong-min Szon és Lucas Moura lettek a csatárok, mögöttük Delle Alli volt az „irányító”, a labdaszerző Victor Wanyama két oldalán pedig Moussa Sissoko és Eriksen került a kezdőbe.
Az Ajax pontosan tudta, mit kell játszania a Tottenham gyémánt felállása ellen. Két megoldásuk volt:
- Egyrészt tovább erőltették azokat a (főleg) jobboldali „túltöltéseket”, amikből a játékot a túloldalra átforgatva betöréseket tudtak kiprovokálni (Zijes a játék ilyen forgatásában különösen erős);
- Másrészt szinte minden esetben villámgyorsan, első szándékból a szélek felé terelték a játékot a labdakihozatalaiknál.
Utóbbi azt a célt szolgálta, hogy felfutó védőikkel (Mazraoui, Tagliafico) folyamatosan kimozgassák a pálya centrumából a Spurs egyik szélső középpályását (Eriksen/Sissoko), ennek köszönhetően pedig a szélsőik (Tadics, Zijes) egy az egyben maradtak az őt őrző, védekezésben nem túl erős londoni szélső védőkkel (Rose, Trippier).
Pochettino füstbe ment terve és első reakciója
Nem csoda, hogy a meccs közbeni változtatásokban hagyományosan nagyon bátor és erős Pochettino már tizenkét perc elteltével kidobta az ablakon eredeti elképzelését, és védekezésben, labda nélkül 4-2-3-1-es formációra állt át.
Ezzel együtt a Spurs folyamatosan szenvedett a nagyon erős amszterdami letámadás ellen, aminek egyik legfontosabb eleme ismételten – ezt már a Juventus ellen is láttuk – az ellenfél középső középpályásainak tudatos becsapdázása volt. Sissoko, aki az első meccs egyik legjobbja volt, összesen 12 labdavesztést produkált a meccsen, elsősorban amiatt, mert a hollandok játékosai folyamatosan nehéz helyzetekbe kergették őt a pálya közepén.
Mivel a Tottenham labdakihozatalai látványosan döcögtek, a Spursnek két választása akadt: felrugdosni a labdát, illetve a szélek felé terelni a játékot. Utóbbi a gyémánt felállás miatt teljes öngyilkosság volt (az Ajax a szélső+szélső hátvéd párosnak köszönhetően folyamatosan emberfölényben volt a vonalak mellett), a hosszú indítások pedig azért nem működtek, mert nem volt ember, aki megtartsa ezeket az íveléseket az ellenfél térfelén.
A kialakuló meccskép eredményeként az Ajax lényegében azt csinált a pályán, amit akart: De Ligt és Blind is sorra nyerte a párharcokat, a Spurs pedig döglődő halként vergődött a rátekeredett hálóban. Ráadásul dolgoztak az egyéni hibák is: az első gólnál nagyjából ugyanazt a figurát nyelték be, amit a Juventus is a visszavágón (kiegészítve azzal, hogy van de Beek és Blind remek megoldással vitte el az embereket De Ligt elől, ezzel üres fejest izolálva neki):
A második találatnál (amelyhez a kulcs Tadics visszapassza volt a keresztből átfutó Zijeshez) pedig Wanyama hibázott óriásit, amikor nem figyelt arra a területre, amelyet pedig neki kellett volna őrizet alatt tartania:
Pochettino második reakciója
Könnyen lehet, hogy ennek a hibának is köszönhetően lett aztán éppen a kenyai az, akit Pochettino beáldozott a félidőben, amikor ismét átalakította a csapatát. A védekező középpályás helyett a hórihorgas center, Fernando Llorente került a pályára, ez pedig egyben azt is jelentette, hogy a Spurs immáron labdával is 4-2-3-1-re állt át. Eriksen lett a mélységi irányító Sissoko mellett, Moura elfoglalta helyét a jobbszélen, Szon pedig a balon.
Ezzel a húzással Pochettinónak egyszeriben lett embere, aki képes volt megtartani a labdákat az ellenfél térfelén: a baszk csatár 12/15 fejpárbajt nyert meg a meccsen, de a földön is villantott egy egészen zseniális, 13/18-as mutatót.
Mindeközben ráadásul a Spurs többi támadója zseniális labda nélküli mozgásokkal csinált területet Llorentének, aki így többnyire a hollandok gyengébb védőjével, Blinddel került közelebbi kapcsolatba a tizenhatos előterében. A holland bekk a levegőben kilenc fejpárbajból mindössze kettőt vívott meg sikerrel, de a földön is agyba-főbe verték: tizenhat párharcából csupán ötöt(!) nyert meg.
Llorente domináns játékának köszönhetően az Ajax védekezése nagyon mélyen hátraszorult, aminek két fontos következménye lett:
- Kimozdultak a komfortzónájukból, és olyan futballt kellett játszaniuk, amellyel ők nem találkoznak hetente (ellentétben a Spursszel);
- illetve egyáltalán nem tudták használni egyik legnagyobb erősségüket, a kőkemény, következetes és kérlelhetetlenül hatékony letámadást.
Érdemes megnézni a hollandok egyik legjobb játékosának, a nyártól a Barcelonában focizó Frenkie De Jongnak a legfontosabb mutatóit a meccsen, félidőkre bontva:
Frenkie de Jong 1st half:
5/5 tackling
32/34 passing
5 ball recoveries
2/2 aerial duels
1 interceptionFdJ 2nd half:
0/3 tackling
13/16 passing
3 ball recoveries
0/3 aerial duels
0 interceptionsA tale of 2 halves (via @StatsZone) #AJATOT pic.twitter.com/CdCKlfZAB6
— Kyle Bonn (@the_bonnfire) May 8, 2019
Jól látszik: a hollandok alapjátéka megszűnt létezni a második félidőben, De Jong eltűnt, teljesen kikerült a játékból. Pochettino húzása bejött, Ten Hag viszont erre semmit sem tudott reagálni.
Mivel eközben Rose egyre többször mozgott a pálya közepe felé, a balszélre kihúzódó Szon egymás után vívhatta az egy-egy elleni párharcokat a hollandok szélső védőjével. Eközben Moura és Alli a félterületeket foglalták el – az Ajax védelmi és középpályás vonalai között –, amivel kialakult egy nagyon magasra tolt, ugyanakkor kompakt, de kellően szűk alakzat az ellenfél térfelén. Ebbe a helyzetbe lövöldözgette be a labdákat egyre-másra a visszahúzódó Eriksen, valamit a felfutó Trippier, és mivel a Spurs hatalmas létszámban volt fent az ellenfél térfelén, lényegében minden lecsorgót képes volt összegyűjteni:
A kulcsember mégis Lucas Moura lett, aki a második félidőben már lényegében teljesen szabad szerepkörben játszott Llorente mögött – és ezzel az Ajax mély védekezéshez kevésbé szokott középpályája semmit nem volt képes kezdeni.
Különösen érdemes visszanézni a brazil támadó második gólját: hat tökéletes érintés az ellenfél tizenhatosan belül, elképesztő érzékkel, hibátlan lövéssel a végén.
2-2 után a Spurs egyetlen gólra került a továbbjutástól, Pochettino pedig úgy döntött, csavar még egyet a dolgokon: Davies és Lamela becserélésével 3-4-3-ra állt át, Szon és Sissoko húzódott ki a két szélre, és a beadás/ívelés-cunami végleg teljesen beszorította az Ajaxot (amely ekkor már jó ideje kizárólag kontrából volt veszélyes, igaz, abból eldönthette volna a továbbjutás sorsát).
A második félidő taktikai képét tökéletesen foglalta össze az utolsó utáni pillanatban esett döntő gól: Llorente kimozgatja a védővonalból De Ligtet, megnyeri elleni a fejpárbajt, a lecsorgót összeszedő Alli pedig tökéletes ütemben indítja a De Ligt mögött megnyíló területre mozgó Mourát. Sakk-matt, dráma, könnyek, ováció.
Konklúzió
Összességében az Ajax hatalmas lehetőséget szalasztott el – kezében volt a meccs és a továbbjutás is, de blőd hibákkal esélyt adott a Tottenhamnek, és rajtavesztett. A hollandok talán kicsit el is hitték már, hogy a döntőben vannak, ilyenkor pedig gyakrabban hagy ki a koncentráció, remeg meg a kéz és a láb. Ten Hag előzetesen remekül felkészült a Spursből, de Pochettino meccs közbeni változtatásaira már képtelen volt reagálni, a Neres helyére beküldött Dolberg pedig terített betlit villantott a meccsen.
A másik oldalon a Spurs egyrészt ötvenéves béklyót rázott le magáról (soha korábban nem jutottak még BEK/BL-döntőbe), másrészt az idei tavaszon a legjobb összesített teljesítményt villantotta az Ajax ellen. Pochettino ugyan mindkét meccsen elszámította magát a kezdőcsapatával, de mindkétszer bravúrosan korrigált, a meccs közbeni változtatásokat tekintve pedig alighanem a világ legjobb edzői között a helye. Érdemes megemlíteni azt is, hogy Lucas Moura ősszel már a csoportkörből is továbblőtte az angolokat (egy 85. perces góllal), miközben eleve csak azért került Londonba, mert a PSG az ő kivágásával csinált helyet a keretben a BL-győzelem reményében igazolt Neymarnak.
