Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kellemes ajándékot kaptak a fehérvári játékosok és nézők a mérkőzés előtt: egy hírt Budapestről, hogy az MTK kikapott az Újpesttől. Így a Videoton azzal a tudattal kezdte a Honvéd elleni meccset, hogy győzelem esetén egyetlen, még látótávolságon belüli üldözőjétől is elléphet hat ponttal.
Lehet, hogy a kispesti szurkolók megszokásból a Bozsik-stadionban mentek (ez esetben is láthattak egy meccset: az MTK–Újpestet…), mindenesetre Fehérvárra nem érkeztek meg. Azért a Vidi-ultrák igyekeztek megidézni az ellenfél táborát, a kezdő sípszó után azonnal elkezdték kórusban gyalázni – a Honvéd tulajdonosát.
Kovács István gondoskodott először róla, hogy a játék kerüljön középpontba, szép cselek után kevéssel tekert mellé a hetedik percben. Érdekes módon viszont ezután sokáig semmi érdemleges nem történt, a Vidi gond nélkül tartogatta a labdát, de hiányzott a játékából az élesség, a Honvéd könnyedén védekezte le a kósza próbálkozásokat.
A 26. percben Nikoklics majdnem közelebb került a célként maga elé tűzött tizenöt gólhoz, Szolnoki beadását közelről fejelte kapu mellé. A 33. percben a fejsérülést szenvedő Simon Ádám helyére egy perccel korábban beállt Trebotics lőtt fölé. Ugyanő hagyta ki nem sokkal később a meccs addigi legnagyobb helyzetét, a tizenhatoson belül tiki-takit játszó labda épp elé pattant, de öt méterről leadott lapos lövését Kemenes bravúrral kispárgázta.
Mégsem úszta meg gól nélkül a Honvéd az első félidőt. A 43. percben Kovácsot játszotta meg egy kontra során Nikolics, a középpályás a tizenhatoson belül rágyorsított, hiába próbálta Alicibiade kifelé szorítani, majd az ötös jobb széléről „zokni mellett” elpörgette Kemenesnek a hosszú sarokba a labdát (1-0).
A Honvéd 45 percig nem lőtt kapura. A Videoton ellenben a második félidőt is így kezdte: Álvarez szabadrúgását fogta Kemenes. Nem sokkal később Oliveira erős beadását kapta le a Nikolics elől a kispesti kapus. Az 57. percben Trebotics megint gól lőhetett volna egy lepattanóból, ezúttal a védők blokkolták.
Ekkor már a szokott lendülettel játszott a hazai csapat, még a balhátvéd Stopira is szólózott, a passzát pedig Álvarez kevéssel lőtte mellé. A Honvéd első lövésére a 65. percig kellett várni, Alcibiade küldött fölé egy szabadrúgást.
A hajrára megint leült a meccs, az jelentett „szórakozást”, hogy a csereként beállni készülő Traorét a nem megfelelő színű aláöltözet miatt visszaküldték az öltözőbe. Elkényelmesedett a Videoton, a Honvéd pedig előrébb jött – a 86. percben Traoré hajszállal maradt le egy beadásról a kapu előtt.
Nem látszott a csapatokon, hogy a Honvéd 120 percet töltött a pályán hét közben a kupameccsen – ráadásul egy nappal később játszott, mint a Videoton –, a hazaiak kissé elaltatták magukat. Győzelmük azonban így sem forgott veszélyben – és az is kiderült, Nikolics Nemanjának nem kell okvetlenül betalálnia, hogy nyerjen a csapata.
– Az első félidő tapogatózó játékot hozott, a két tizenhatos között zajlott a játék. Egy-egy megvillantás – leginkább Kovács István részéről – felpezsdítette a játékot, de a kapuk nem forogtak veszélyben – kezdte a Rangadó.hu állandó szakértője, Tiber László, a Videoton és a Siófok egykori válogatott játékosa. – A szünet után eldönthette volna a meccset a Videoton, de kimaradtak a helyzetek. Az egy-nulla veszélyes, mert bár látványos helyzeteik nem voltak a vendégeknek, de az utolsó tíz percben is mindent megtettek az egyenlítésért, átvették az irányítást, majdhogynem beszorították a hazaiakat, akik nem voltak higgadtak, rugdosták kifelé a labdákat, nem tudták higgadtan kihozni. A kispestiek mindent megtettek, az utolsó percig éles és komoly volt a mérkőzés. Ha nem is sziporkázó játékkal, de újabb győzelmet aratott a Videoton és megszilárdította vezető helyét a tabellán. Csapatjátékról nem beszélhettünk, de bízhattunk Nikolics vagy Kovács egyéni megmozdulásaiban. Korábban remek játékkal nyert a Vidi, mostanság viszont szenvedve. Vagy kiismerték a játékukat, vagy formahanyatlás történt, de továbbra is jó a csapat, amit mutat, hogy közepes játékkal is tud nyerni.
