Magyar foci

Újpest-Fradi: kiütni nem kell, legyőzni muszáj

Gyorsan vezetést szerzett, majd végleg el is dönthette volna a 225. Újpest elleni derbit a Ferencváros. A sport örök igazsága; a megrendített ellenfelet, addig kell ütni, amíg fel nem adja.  Ehhez képest a második félidőt majdnem egy az egyben „elcsalta” Szerhij Rebrov csapata, a lila-fehéreknek maradt esélyük visszajönni a meccsbe. Mágnestáblán az NBI 20. forduló rangadója.

„Megérdemelték a gólt és az egyenlítést, de kevesebb helyzetet alakítottak ki, mint mi” – összegezte az Újpest elleni rangadót Szerhij Rebrov, a Ferencváros edzője. Megengedő volt, mert a második félidő utolsó 20-25 percében – már 1-0-s Fradi-előny mellett – az ég egy adta világon semmi nem utalt arra, hogy a hazaiakban ott lapulna még valahol egy gól. A lilák veszélyes támadást nem vezettek, kaput eltaláló lövésük egészen a 93. percig nem volt, kapu felé menő is csak kettő. Újfent bebizonyosodott viszont, hogy a futballban

egyedül a gólnak van értéke, még ha találtad, akkor is.

Vignjevics adta meg az alaphangot a meccshez

Mivel a liga két legjobb védelme – az Újpest 14, a Fradi 15 kapott góllal állt a derbi előtt – találkozott a meccsen, kevesen vártak gólfesztivált a derbitől – az egyedüli kivétel talán a rangado.hu-nak tippelő egykori szövetségi kapitány, Várhidi Péter volt, aki 2-2-es eredményre fogadott –, és ez betűről betűre be is jött. Mindkét edző a biztonsági játékos, szombat este is erre törekedtek elsősorban: a tavaszt egy Debrecen elleni döntetlennel kezdő Újpest egyedül a jobbszélső helyén változtatott (a betegséggel küzdő, két edzést kihagyó Obinna helyett a Haladástól beszákolt Rácz Barnabás kezdett), a Fradinál a sérült Blazic helyére Frimpong került a védelembe, Lanzafamét pedig a Honvéd elleni szerencsés győzelemben (1-0) döntő faktornak bizonyuló Böde váltotta.

A meccs összképét ezzel együtt alapvetően az Újpest játékstílusa határozta meg. Nebojsa Vignjevics több, mint öt éve tartó IV. kerületi regnálása alatt

az egész liga egyik, ha nem a legkellemetlenebb stílusú csapatjátékát alkotta meg, melynek lényege a labda elleni folyamatos emberezés. 

A gyakorlatban mindez azt jelenti: az Újpest többnyire a pálya minden részén egy az egy ellen akar védekezni. Keresi, provokálja a párharcokat, hogy aztán az így megszerzett labdákkal a lehető legkevesebb húzásból tudjon az ellenfél kapuja elé érni. A stratégia szinte tökéletes az NB I-re; az Újpest kifejezetten nagy százalékban képes ezt a stílust ráerőltetni az ellenfélre – a nála jobb csapatokat lehúzza a szintjére, a gyengébbeket egy-egy góllal bedarálja. Nem véletlen, hogy idén egyelőre az Újpest kapta a legkevesebb gólt a mezőnyben,

  • egyrészt azért, mert a legtöbb csapatnak nincs elég technikailag megfelelően képzett játékosa ahhoz, hogy szoros emberfogás mellett, nyomás alatt is pontosan passzoljon, cselezzen, vagy indítson;
  • másrészt azért, mert az ilyen ember orientált védekezés manipulálásához megfelelően kiérlelt, okosan begyakorolt, csapatszintű pozíciós játékra lenne szükség, ami ismét csak hiánycikk az NB I-ben.

Annak, hogy az Újpest remek védekezése ellenére sem a liga domináns ereje, a csapat kiegyensúlyozatlansága az oka. Amennyire hatékonyan védekeznek Vignyevicsék, annyira erőtlenül támadnak, mivel az Újpest a rengeteg kierőszakolt párharc miatt folyamatosan két ütköző játékost használ a középpálya közepén. Ehhez jön hozzá, hogy a támadók helyezkedése is rendkívül kötött: akkor sem mozdulhatnak el túl messzire az emberüktől, amikor éppen az Újpestnél van a labda, ha ugyanis így tennének, egy esetleges labdavesztés után borulna az egész csapatszerkezet.

Ebből kifolyólag a legtöbb Újpest elleni meccs annak a próbája, mit talál ki az ellenfél Vignjevics emberfogásának semlegesítésére. Rebrov láthatóan készült is a feladatra, de csak hellyel-közzel sikerült felmondatnia a leckét, másképp; a Fradinak még nem eléggé begyakorolt a csapatszintű pozíciós játéka.

Rebrov húzásai be is jöttek, meg nem is

Már a Honvéd ellen is látványos volt, hogy a Fradi két védekező középpályása – az ősz egyik kellemes meglepetése, Sigér Dávid, illetve az új szerzemény Haratyin – folyamatosan váltogatja a szerepeket a labdakihozataloknál. Az állandó mélységi tagozódás (ez azt jelenti, hogy a két játékos sosem egy vonalban helyezkedik, hanem egymáshoz képest mélységben eltolva, ezzel is folyamatosan passzopciót nyújtva a társaknak) látszólag tökéletes eszköznek tűnt arra is, hogy manipulálja az Újpest emberfogását, és ezzel területet nyisson a pályán a támadásépítésekhez.

Első lépés: Sigér visszamozog a két középhátvéd (Dvali és Frimpong) közé, akik oldalra húzódnak, hogy Dibusz Dénes könnyebben tudja őket célba venni Novothny Soma nyomása alatt. Eközben újpesti részről elindul a párok kialakítása, a védekező középpályás Onovo is egészen magasra fellép Sigér miatt.

Második: Dibusz Dvalihoz passzol, ezzel a Fradi Novothnyt „le is vette a pályáról”, jöhet a következő játékfázis. Haratyin balról középre, üres területre húzódik (mélységi tagozódás), amit Onovo „olvas”, és Sigérről sprintben leválva siet zárni a passzsávot.

Harmadik: Az üres terület azonban Gorriarannak is feltűnik, visszalép a saját térfelére, és elhozza a labdát Onovo elől. Az uruguayi középpályás ezzel saját emberét, Litauszkit is kimozgatja, és az Újpest védelmi vonalából egészen a felezővonalig „hozza magával”.

Negyedik: Gorriaran tisztára játssza magát, ezzel újabb két újpesti (Litauszki + Onovo) kerül játékon kívülre, eseménykövető üzemmódba. Mindeközben az Újpest védekező vonalában három a három elleni szituáció alakul ki, Varga és Petrjak is robbanhat a védők mögé belőtt indításra (mindkét játékosnak ez a játékszituáció fekszik a leginkább).

Hasonló helyzetből született a Fradi gólja is:

sikerült egy az egyben párharcokat nyerni az újpesti emberezés ellen, és végig is vinni az „előnyt” a kapuig. Íme a Fradi-gól hat lépésben:

Első:
Dvali megnyer egy fejpárbajt Novothnyval szemben, közben az újpestiek felveszik az embereket a Fradi térfelén. Sigér megint visszafelé mozog, majd a világ legkiismerhetőbb háromszögezése után visszakapja a labdát, immár üresen.

Második:
Nagy Dániel rosszul olvasta a Fradi passzjátékát, így csak lépéshátrányban követi emberét a félpálya irányába. Emiatt Onovo kénytelen feljebb lépni, amit Gorriaran használ ki tökéletesen egy visszalépéssel, miközben a Haratyinról „leváló” Szankovics is csak követi a játékot, ezért nem tudja időben lezárni a passzsávot az uruguayi előtt.

Harmadik:
Gorriaran visszalépésével ismét kimozgatja Litauszkit a védőfalból, és egyérintővel teszi tovább a labdát az emberét (Pauljevics) lerázó Petrjaknak. A két újpesti védekező középpályás – a felezővonalnál mindkettő – ezzel játékon kívül reked, a Fradi támadói egy az egyben maradnak az újpesti védőkkel.

Negyedik:
Petrjak nyomás nélkül passzolhat, miközben Gorriaran simán megveri lendületből a lassan forduló Litauszkit. A Fradi így a védelem mögé kerül.

Ötödik:
Gorriaran a szélre sodródik, és mivel Litauszki ide is követi, a bekk poszton kívül reked. Eközben a villámgyors Petrjak simán megveri futóversenyben Pauljevicset, és a tizenhatost támadja, ahová Gorriaran teszi elé a labdát. Ristevski méterekre eltávolodik Bödétől, mert a játékot remekül olvasva már arra számít, hogy kereszteznie kell majd.

Hatodik:
Petrjak eléri a labdát, megelőzi Pauljevicset, Ristevski viszont nem ér oda, és nem tudja lezárni a beadás útját. Középen a Fradi létszámfölényben marad, Burekovics Bödét követi, így Varga a hosszú oldalon könnyű gólt lőhet. 1-0.

A viszonylag korai, 11. percben bekapott gól annyiban mindenképp a Fradi malmára hajtotta a vizet, hogy elvileg az Újpesté lett a kezdeményezés joga, de a játék képe nem változott különösebben, Vignjevics ugyanis jottányit nem változtatott, egy pillanatra sem adta fel csapata stílusát. Az Újpest tovább kereste a párharcokat a középpályán, miközben

a Ferencváros érezve az Újpest reménytelenül erőtlen támadójátékát percről percre álmosodott bele a meccsbe, és a a gólhoz hasonlóan hátulról felépített, tudatos támadásvezetések helyett egy idő után szinte teljes egészében a pontrúgásokra és a kontrajátékra hagyatkozott.

Az Újpest már csak azért sem tudta magához ragadni a kezdeményezést, mert a ferencvárosi szűrőkkel ellentétben két védekező középpályása (Szankovics, Onovo) egyáltalán nem tagozódott mélységben. A két labdaszerző szinte kézen fogva, egymás mellett játszott, csak a védekezésre és a labda forgatására koncentrálódott a tevékenységük. Így viszont ellehetetlenült a Fradi letámadásának átjátszása, a létszámfölényes helyzetek kialakítása az ellenfél támadó harmadában. Ugyan a lila-fehéreknél játszik az NB I labdával talán legjobban bánó, hátulról irányítani a leghatékonyabban képes bekkje, a macedón Ristevski, a hazaiak még sem tudták fokozni a nyomást a Ferencvároson.

Az Újpest helyzetét az is nehezítette, hogy a csapat rendszeresen túl „hosszúvá” vált: a támadók ugyan magasan letámadtak (ennek csapatszintű elindításában Novothny kifejezetten hasznosnak tűnik, legalábbis magyar szinten biztosan), ám mivel Litauszki személyében a védelem közepén lassabb, darabos, kevésbé fordulékony játékos játszik, nem lehetett elég magasra feltolni a védekezés utolsó vonalát. Az Újpest csapatrészei emiatt eltávolodtak egymástól, így az emberfogás fenntartásához rengeteget kellett futnia a játékosoknak.

Stratégiai hiba, vagy a sors keze?

Az idő előrehaladtával egyre inkább

kifejezetten alacsony színvonalú, hektikus vagdalkozássá fajult a meccs: a Fradi nem akarta, az Újpest pedig nem tudta tartósan magához ragadni a kezdeményezést a pályán ellenben sokat szabálytalankodtak a felek (22-13).

Rebrov a meccs hajrájában már egyértelműen arra játszott, hogy csapata kihúzza az 1-0-lal, így hiába vált egy Lanzafame-Böde cserével élénkebbé a Ferencváros letámadása, ebből semmit nem profitáltak a vendégek. Vignyevics eközben Obinnát (57. perc) és Zsótért (64. perc) is pályára küldte, de mivel lényegében posztra cserélt – a két szélső, Beridze és Rácz jött le –, a játék képére nem tudott befolyással lenni.

A Fradi passzivitása Leandro becserélésével lépett végleg szintet, innentől már tényleg csak a labdák elfejelgetése maradt Rebrovék egyetlen célja. Megdöbbentő volt látni, hogy a Ferencváros, bár játékosállománya nagyságrenddel jobbnak tartott, mint a liláké, nem tudja/akarja eldugni a labdát az Újpest elől, hogy lepörgesse az órát, és bár a hazaiaknak nem tudtak kifejezetten helyzeteket kidolgozni, érezhetően nőtt a nyomás a zöld-fehérek kapuján. Ez végül – újpesti szemszögből óriási szerencsével – Simon Krisztián góljában kulminált, bár azt ilyen impotens támadójáték láttán – egyetlen kaput eltaláló lövés – azért nagyon nehéz lenne jogosan leírni, hogy az Újpest megérdemelte a pontszerzést. Ahogy azt is, ezzel a játékkal a Fradi sokra viheti Európában, jelen állás szerint a Bajnokok Ligájában.

OTP Bank Liga, 20. forduló, eredmények:

Újpest FC – Ferencváros 1–1
Gól: Simon K. 93., ill. Varga R. 11.
Budapest, Szusza Ferenc Stadion, 8719 néző. Vezette: Farkas Á.

Bp. Honvéd–Puskás Akadémia 2–1 Gól: Holender 9., 17., ill. Radó 73., Kiállítva: Latifi (81., PAFC), Heris (94., PAFC)
Budapest, Új Hidegkuti Nándor Stadion, 1780 néző. Vezette: Vad II

Kisvárda–Debreceni VSC 3–0
Gól: Cukalasz 42., Lukjancsuk 45., Horváth Z. 56.
Kisvárda, Várkerti Sporttelep, 1542 néző. Vezette: Kassai

Paksi FC–Haladás 1–1
Gól: Simon A. 30., ill. Bamgboye 81.)
Paks, Városi Stadion, 1000 néző. Vezette: Solymosi

Mezőkövesd–MTK Budapest 2–3
Gól: Drazsics 28., Vajda S. 47.,  ill. Katona 32., Kanta 65., Vass P. 78.
Mezőkövesd, 1380 néző. Vezette: Berke

Mol Vidi–Diósgyőr 1–2
Gól: M. Scsepovics 3., ill. B. Mihajlovics 28., Karan 33.
Székesfehérvár, Mol Aréna Sóstó, 2540 néző. V: Pintér Cs.

A bajnokság állása:

1. Ferencvárosi TC 20 13 4 3 38–16 22 43
  2. Mol Vidi FC 20 10 4 6 31–21 10 34
  3. Budapest Honvéd 20 9 5 6 23–17   +6 32
  4. Debreceni VSC 20 8 7 5 25–22   +3 31
  5. MTK Budapest 20 9 3 8 31–29   +2 30
  6. Újpest FC 20 7 9 4 22–15   +7 30
  7. Paksi FC 20 6 8 6 25–27   –2 26
  8. Mezőkövesd Zsóry FC 20 6 7 7 28–27   +1 25
  9. Puskás Akadémia FC 20 7 3 10 25–26   –1 24
10. Kisvárda 20 6 4 10 20–35 –15 22
11. Diósgyőri VTK 20 5 6 9 21–31 –10 21
12. Szombathelyi Haladás 20 2 4 14 14–37 –23 10

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

Olvasói sztorik