Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Fél évre a Bp. Honvéd csapatához szerződött az olasz élvonalban közel ötven gólt jegyző csatár, Emiliano Bonazzoli. A korábban a Bresciában, majd később a Parmában, a Veronában, a Regginában, a Sampdoriában és a Fiorentinában is megforduló játékos az U17-korosztálytól kezdve végigjárta a válogatott-ranglétrát is, a felnőtt csapatban pedig egy alkalommal lépett pályára.
Bonazzoli leigazolása mindenképpen nagy durranásnak számít egy élvonalbeli magyar klubnál, bár az már egy másik kérdés, hogy mennyire lesz hasznára a csapatnak. A Rangadó.hu legújabb összeállításában azokat a hazánkban megforduló légiósokat vesszük sorba, akik korábban már a nagyobb külföldi bajnokságokban is kipróbálták magukat, vagy éppenséggel kicsiny hazánk jelentette számukra a kiugrási lehetőséget.
Az előző bundázott
Sem klubot, sem országot nem váltunk: a Honvéd tavaly is komoly nevet szerződtetett az olaszoktól, hiszen egy évvel ezelőtt megegyezett a Juventusban nevelkedő, a Serie A-ban a Palermo, a Parma, a Juventus, a Brescia és a Catania színeiben is pályára lépő Davide Lanzafeméval. Bonazzolihoz hasonlóan Lanzafame is igazi vándormadárnak számít, aki ráadásul elfelejtett szólni a szerződés aláírása előtt, hogy bizony hazájában bundagyanúba keveredett, mint később a bíróság előtt kiderült, nem alaptalanul. Alighanem az az öt gól, amit az olasz szerzett a tavasz során, nem érte meg azt a felhajtást, amit a bundavádak kavartak körülötte.
Az előző idény őszi felében érkezett Újpestre a BL-győzelemmel is rendelkező Bruno Moraes. A brazil játékos 2004-ben, a José Mourinho irányította Portóval hódította el a legrangosabb európai klubserleget, és ugyanabban az évben a bajnokságot is megnyerték. A 2006–2007-es szezonban szintén portugál bajnok lett, míg az azt megelőző évben a csapat kupagyőzelme után került aranyérem a nyakába. Nagy várakozások előzték meg érkezését Újpesten, és úgy tűnt, be is váltja a reményeket, azonban egy nagyon csúnya sérülés – egy ütközés következtében eltörött a karja – miatt hamar véget ért a magyarországi karrierje.
Szintén az előző szezon szünetében érkezett a Győri ETO együtteséhez a csapat korábbi gólzsákja, Tarmo Kink. Az észt válogatott játékost az első győri időszaka után nem kisebb klub csábította, mint a neves angol Middlesbrough. Az angol másodosztályban 22 bajnokin jutott szóhoz, majd Ukrajnába, aztán pedig Olaszországba szerződött, mielőtt ismét visszatért az ETO-hoz. Sokat nem maradt, 2013 végén megköszönték a munkáját, így ismét távozott.
Caneira bevált a Videotonnak
2011-ben érkezett Magyarországra Marco Caneira. A portugál válogatott védő azóta is alapembere a Videotonnak, így némileg kilóg az itt felsoroltak közül. Jól sikerült a beilleszkedése, hamar meggyőzte tudásáról honfitársait, Paulo Sousát, majd a későbbi vezetőedzőt, José Gomest is. Caneira külföldön megfordult a többi között a Sporting, a Valencia és a Bordeaux csapataiban, de játékosa volt például az Internationalénak is – igaz, utóbbi együttesben nem kapott szerepet az olasz élvonalban. Kétszeres portugál és egyszeres spanyol kupagyőztesnek mondhatja magát.
2010 telén szerződött a Diósgyőrhöz José Luque, aki nagyon hamar belopta magát a szurkolók szívébe. Az életerős szabadrúgásairól is híres spanyol középpályás a magyar mezőnyben sem vallott szégyent, igaz, olyan csapatokkal a háta mögött, mint a Sevilla, a Malaga, az Atletico Madrid vagy éppen az Espanyol, el is várható, hogy nálunk is megcsillogtassa tudását. Luque távozása azonban viharosra sikeredett, 2013 nyarán ugyanis egymásnak üzengetett a játékos és a diósgyőri vezetőség.
A 2004-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerző Marek Heinz neve is ismerősen csenghet számunkra. A 2000 és 2002 között a német élvonalbeli Hamburgot erősítő cseh válogatott játékos 2010-ben úgy igazolt a Fradihoz, hogy előtte állítólag már a visszavonulását fontolgatta. Ennek ellenére két évre kötelezte el magát a zöld-fehérekhez, azonban 2011 nyarán, családi okokra hivatkozva visszatért hazájába.
Arsenal-csatárt igazolt a Fradi
Az angol élvonalbeli Arsenalban kezdte karrierjét a Fradi 2008-as csatárszerzeménye, Paul Shaw. Az angol támadó az NB II-ben mutatkozott be a magyar mezőnyben, majd másfél szezonnal később, a feljutást követően az élvonalban is góllal debütált. A ZTE elleni első mérkőzésen szerzett találata volt az egyetlen gólja a magyar NB I-ben, ahol tíz meccs jutott számára.
2005 őszén csatlakozott a Sopron keretéhez az akkor 37 éves Giuseppe Signori. A világbajnoki ezüstérmes, 28-szoros olasz válogatott csatár a Lazio színeiben háromszor lett hazája gólkirálya, mielőtt a Sampdoriához, majd a Bolognához szerződött. Megtiszteltetés számunkra, hogy nálunk akasztotta szögre a stoplist 2006 nyarán. Később őt is utolérte az olaszok végzete: bundavádak miatt örök éltére eltiltották a profi futballtól.
Az angol Premier League-ben edződő kapust igazolt a ZTE 2002 nyarán. Szasa Ilics neve szépen csengett a magyar élvonalban, ráadásul a kapus remek sikerekkel debütált: ő védte a zalaiak kapuját az NK Zagreb elleni BL-párharc során, majd a Manchester United elleni 1-0-s világraszóló siker alkalmával is ő állt a kapuban. Sokáig azonban ő sem tartott ki a magyar bajnokság mellett, hiszen decemberben már az eltűnését emlegették – mint később kiderült, újabb angliai szerződését készítette elő a szigetországban, és öt hónap után távozott is Zalaegerszegről.
Brazil gólkirály, nigériai olimpikon
Háromszoros brazil gólkirályt is köszönthettünk sorainkban a 2002-es év elején, ugyanis az Újpest leigazolta a Copa America-ezüstérmet is szerző, brazil válogatott Túliót. Legtöbb sorstársához hasonlóan ő is alig fél évet bírt nálunk, majd távozott. Nem titkolt célja, hogy elérje a bűvös ezer bajnoki gólos határt, amihez saját honlapja szerint negyven góllal járult hozzá Újpesten – igaz, mi ebből csak négyet láthattunk az NB I-ben.
A svájci Servette együttesétől érkezett Pécsre a nigériai válogatott Babatunde Fatusi. Fél év elteltével, 1995 nyarán már a Ferencváros mezében láthattuk viszont, azonban a zöld-fehéreknél sem maradt tovább egy szezonnál. Az idény végén, 1996 nyarán nem kisebb sikert ért el, minthogy hazája válogatottjával megnyerte az atlantai olimpiai játékokat. A magyar kitérő, illetve az olimpia után ismét visszament Svájcba, majd igazi világjáróvá vált: Tunézia, Dél-Afrika, Belgium, Lengyelország, Németország, Egyesült Arab Emirátusok, Nigéria, majd végül Vietnam következett.
